Az Atlus van akkora név a JRPG-k piacán, mint a Square Enix, de nem azért mert annyi játékuk lenne. A srácokat nagyrészt a Shin Megami Tensei széria, és a Persona epizódok tartják bent a köztudatban, ezért is támasztottak most fel egy 25 éves címet a sírjából. A Soul Hackersre akarják felhúzni ugyanis a harmadik tartópillérjüket, hogy azt szépen beszúrhassák az SMT és a Persona megjelenések közé.
A Soul Hackers eredetileg egy spin-offja volt a Shin Megami Tensei szériának, és ugyan tény, hogy a Persona játékok is abból születtek, de a "gimis srácok isteneket ölnek két nyelvtanvizsga között" egy elég sajátos élmény volt ahhoz, hogy ebből később egy külön franchise nőhessen ki.
A fejlesztőknek nem volt ilyen egyszerű dolguk a Soul Hackers identitásának elősásával, de az első próbálkozás nem sikerült rosszul.
Páncélba zárt szellem
A Soul Hackers 2 egy sci-fi, már-már cyberpunkos világban játszódik, ahol válogatott egyének képesek megidézni démonokat, és azokkal megoldani válogatott nehézségű missziókat. Mi a világ végének megjövendölése után csatlakozunk be, amikor is egy szuperintelligens AI rájön, hogy az évtizedek óta stagnáló társadalom sztoikus nyugalommal menetel a pusztulás felé. Ennek elkerülése érdekében létrehoz két ember-szerű robotot, akiknek az egyikét, Ringót irányítjuk. A feladatunk megkeresni és megvédeni egy csapatnyi embert, akik kulcsfontosságúak lesznek a világ megmentésében.
Már a történet elején adottak a tétek, gyorsan megismerjük a legfontosabb szereplőket, és a játékmechanikai oktatás sem tart órákig. Az Atlustól megszokott 4-5 órás prológus itt szerencsére csak másfél, és a sztori azonnal belök minket az események sűrűjébe, hogy aztán elindulhassunk felfedezni dungeonöket, és a várost, ahol tölteni fogjuk a következő 60 óránkat.
Ami a játékmenetet illeti a Soul Hackers 2 egy körökre osztott szerepjáték, ahol zárt helyszíneken kell küldetéseket végrehajtanunk, a történet előrelendítése érdekében. A harcokhoz démonokat fogunk felhasználni, akik mind különböző képességeket kölcsönöznek karaktereinknek. A lényeg, hogy minél magasabbra szintezzük magunkat, a démonjainkat, és elég erősek legyünk ahhoz, hogy okos taktikai döntésekkel és kemény fegyverekkel felülkerekedjünk az adott dungeon legerősebb szörnyetegei felett.
A formula ugyan elsőre nagyon száraznak tűnhet, de a sztori, a karakterek, a hangulat és a harcrendszer sikerrel kiemelik a már ismerős csomagot az átlagos RPG-k tucatjai közül.
Útkeresés
Ahogy minden Atlus játék esetében, nyilván itt is elmélyedünk az emberi természet sötétjében, és megkérdőjeleződik minden elképzelésünk az eszmerendszereinkről, melyek mentén a társadalmunk működni látszik. A Persona és Shin Megami Tensei játékok sűrűn lenyúlnak a filozófiai mélységekbe, de míg előbbi a egyént kritizálja, addig utóbbi a civilizációját. A Soul Hackers 2 a kettő között lavírozva próbál mindent érinteni, de egyikben sem mélyed el igazán. Ettől egy kicsit felszínesnek érződhet a mondanivaló az Atlus rajongók számára, de egy friss szempár bőven lát majd meglepő fordulatokat.
A sztori két részre osztva adagolja a mondandóját: egyrészt vannak dungeonok Japánban, másrészt vannak dungeonök a digitális túlvilágban. Utóbbi a főszereplők történetének kibontásában segít, előbbi a központi történetet viszi előre. Sajnos mindegy, hogy melyikről van szó, az akció helyszíneinek jelentős része unalmas és egyhangú. A Persona 5-tel az Atlus megmutatta, hogy mire képes a pályadizájnnal, de a csapat nagy része vagy már a Persona 6-on dolgozik, vagy nyaralni ment. Akárhogy is a harcok izgalmasak és pörgősek tudnak lenni, köszönhetően a cyberpunkos vizuális tálalásnak, az ütemes zenének, és az izzasztó főellenfeleknek.
A mellékes tartalmakat illetően sem lehet nincs okunk sok panaszra. Ugyan nincs nagyon mély barátkozós részleg, vagy egy akkora bejárható város, mint a Persona 5-ben, de így is lesz lehetőségünk lazulni a világban, és mellék küldetéseket felvenni. Minden NPC-nek megvan a maga problémája, a mi fegyvereink pedig megoldást jelentenek mindre.
A csapattársainkkal is lesz alkalmunk megismerkedni köszönhetően az emlékeiket rejtő dungeonönök, és a közös iszogatásoknak, melyekre elhívhatjuk őket. Mivel a mi főszereplőnk technikailag egy robot, így mindegyiküknek lesz mit mesélniük az emberiséggel kapcsolatos álláspontjukról és személyes élményeikről. A 60 órát igazából ők teszik különlegessé, amiben az is segít majd, hogy az angol szinkron ezúttal is hibátlanra sikerült. A vájtfülű JRPG rajongók sok ismerős hangot felfedeznek majd Yuri Lowenthaltól Erica Lindbeckig.
Összességében a Soul Hackers 2 egy nagyon jó JRPG élményt kínál, de az Atlustól megszokott minőségnek csak a felszínét kapjuk. Akik arra számítottak, hogy ez lesz a következő Persona, azok csalódni fognak, de a játék futamideje alatt egy kellemes élményt kapunk. A tempó sokszor elül, de hozza azokat a magasságokat, amiket elvárnánk tőle. Már csak azt reméljük, hogy a következő Soul Hackersre az Atlus több erőforrást költ, és nagyobb odafigyeléssel gondozza majd annak minden alkotóelemét. Ez az epizód kísérletnek nem volt rossz, de többet várunk a Persona 5 Royal alkotóitól.
