Szűk nyolc és fél év telt el azóta, hogy a sorozat első részében golyót ereszthettünk a rosszalkodó nácik fejébe, és azt követően is több alkalom kínálkozott erre még úgy is, hogy a harmadik birodalom katonái feltámadtak holtukból. Nem nagyon lehet vitatni, hogy a Rebellion jól döntött, amikor a játékos kezébe adta a lopakodás-fejlövés arány megválasztásának lehetőségét, de nem vallott szégyent az agyatlan gyilkolásnál sem, mikor is rosszarcú német zombik kívánták tőlünk megvonni a lélegzés lehetőségét. A sebészhallgatók anatómiai ismeretének bővítésére is megfelelő killcam pedig olyan tulajdonságává vált a játéknak, amit ezredszerre is élvezettel néztünk végig, akár hatszor is, gyors egymásutánban. Betegek vagyunk? Dehogyis! A világ beteg körülöttünk, de az nagyon.
Vissza a világháborúba
Tíz-tizenkét évvel ezelőtt a Medal of Honor és a Call of Duty vezényletével elkezdődött egy trend, miszerint minden lövöldét a második világháborús hadszínterekre kell helyezni, mert az kell a játékosoknak, így idővel az explicit oldalunkon is az Ardennek, a partraszállás, Sztálingrád és a Csendes-óceán harcmezői pottyantak ki, ha leültünk megpihenni néhány percre. Aztán a CoD és a Battlefield fokozatosan elkezdtek előre haladni az időben, majd pediglen túl is lépték a jelent, így mindinkább elhanyagolódott a II. világháború. Olyannyira, hogy talán ismét érdemes lenne visszalátogatni, és többek között ez is pozitívum lehet a Sniper Elite 3-ban.
1942-ben találjuk magunkat a játékban, méghozzá Észak-Afrikában, ahol az Afrika Korps Tigrisei éppen készülnek kiszorítani a szuszt a szövetségesekből, akik attól sem kapnak röhögőgörcsöt, hogy közben Hitler ismét valami világpusztító kópéságot forgat megbomlott elméjében. A nácik titkos fegyvere hamar pontot tehetne az afrikai csatározások végére, de ez még a kisebbik baj, mivel az igazi fejfájást az okozná, hogy a szupercsúzli segítségével a németek nyernék az egész világégést. Ez ebben a formában természetesen elfogadhatatlan opció a szövetségesek számára, így ismét érkezik jólfésült kőarc barátunk, aki egy emberként képes megoldani a problémát azzal, hogy mindenkinek golyót repít a fejébe, akinek bármi köze lehet (értsd: náci egyenruhában van) a titkos fegyverhez.
„Indulj el egy úton…”
Tartja egyik kedvenc gyerekkori természetjáró sorozatom főcímdala, de a SE3 esetében nem lenne igaza, ugyanis bár a korábbi részekben voltak alternatíváink a haladási útvonal kiválasztásakor, de megközelítőleg csak annyi, mint az állatkerti oroszlánnak, azaz hogy balról jobbra vagy jobbról balra sétálja körbe a rácsot a ketrecben. Most azonban a fejlesztők ígérete szerint minden más lesz, és háromszor nagyobb területet kapunk a császkálásra, mint az előző részben, ami egyúttal alighanem azt is jelenti, hogy még inkább mindenki megtalálhatja a maga számára leginkább megfelelő stílust. Aki abban hisz, hogy észrevétlenül maradva sikert elérni nagyobb feladat, az ennek megfelelően dolgozhatja ki az útvonalat, míg a született Rambók megpróbálhatják az utolsó nácit is élettelen húskupaccá alakítani.
A halál ezer arca
Talán vannak olvasóink között olyanok, akik emlékeznek az azonos című filmre, amely igen komoly munkára készteti az elmét és a gyomrot, bemutatva azt, milyen változatos módokon érhet véget az emberi élet. Az (ál?)dokumentumfilm egyik fontos eleme, hogy fizikai valójában tárja fel az emberi belsőt, mint ahogyan eddig tette, és a harmadik részben tenni fogja a Sniper Elite is, méghozzá sokkal részletesebben és valóságszerűbben, mint ahogyan azt eddig láttuk. A lövések hatására ellenfeleink úgy rogynak össze, mintha egy húzóra végignyomtak volna hat Armin van Buuren élőt Amszterdamban, miközben sokkal több koponyaszilánk, vesedarabka, bélszövet és miegymás távozik a testükből. Amint a szemgolyón áthatoló lövedék szétrobbantja környezetét, az olyan, hogy az 1820-as években egy emberi hulláért tíz fontot fizető Robert Knox professzor (1827-ben Robert Knox professzor két ír vendégmunkásnak darabonként tíz fontot ígért azért, hogy hullarablással holttesteket hozzanak neki) elérzékenyülve morzsolna el egy szeme sarkában rezgő könnycseppet.
De nemcsak úgy oszthatunk majd halált, hogy beledurrantunk a testbe, hanem a környezetet is felhasználhatjuk, így tehát egy kövérre hízott üzemanyagtartályt megpuskálva a mellette lézengő katonákat is örök nyugalomba ringathatjuk, és mindezt szintén a killcam segítségével tudjuk végignézni. Ami azonban igazi újdonság, hogy már a járművek esetében is elérhető ez a fícsör, vagyis ha történetesen nagyképű náci bakák utaznak egy teherautón, akkor hamar elronthatjuk a napjukat azzal, hogy elegánsan golyót repítünk a motorba. Ezt követően megtekinthetjük, amint a blokkba hatoló lövedék elrendezi a szelepeket és a dugattyúkat, miközben helyes kis lángocskák érlelődnek az öntvény körül. A folyamat katarzisa egy csodálatos robbanás, melynek végén élő ember nem marad a teherautó körül.
Lőj és fuss!
Említettük már a taktikát, ami a harmadik részben különösen fontos szerepet kap, hiszen megtehetjük, hogy először kilövünk egy magas rangú tisztet valamelyik ablakban, ezzel természetesen magunkra vonva az ellenség tüzét, de ha elég gyorsan elillanunk a tetthelyről, akkor azt fogják hinni, hogy még mindig ott vagyunk. Így amíg ők németes alapossággal szórják az ólmot a bokorba, addig mi megpattanhatunk, és menetelhetünk tovább a célunk felé, avagy egy másik állásból kiiktathatunk egy újabb jelöltet. Ugyanakkor, ha mégsem kívánunk angolosan távozni, lehetőségünk van meghúzni magunkat egy kevésbé nap-, hold- vagy lámpafényes helyen, míg a nácik úgy nem vélik, hogy felesleges utánunk kutatni, hiszen már messze járhatunk. Pedig nem, ha-ha-ha! Ahogyan korábbról már megszokhattuk, nem feltétlenül kell egyedül felvennünk a harcot, hiszen lehetőség van kooperatív játékra is, ami azért jó, mert nem vagyunk alkoholisták, hogy egyedül sörözgessünk otthon a szofisztikált gyilkolás közben, másrészt pedig így még inkább ki tudjuk aknázni azokat a taktikai lehetőségeket, amelyekről korábban írtunk.
Az XP-nek csak Windowsban van vége
Érdemes lesz ráfeküdni a tapasztalati pontok gyűjtésére, mivel a karakter és a fegyverek testre szabásához kell, de nagyon. Ahogy gyűlik az XP, emberünk is úgy lesz mind fessebb, nem is beszélve kedvenc csúzlijairól, melyek a megfelelő alkatrészeket megkapva egészen komoly gyilkolóeszközökké válhatnak, ráadásul a multiba is magunkkal vihetjük őket.
A Sniper Elite 3 szerfelett ígéretes, és innen úgy néz ki, hogy még jobb lehet, mint az előző részei, tehát a röntgengépes gyilkolászásra megéri várni, de mire kezdetét veszi 2014 legnagyobb bulija, vagyis a GameStar tábor, addigra testközelből is bőven megismerhetjük.
