Míg a 2000-es években a Dead or Alive és Ninja Gaiden szériák miatt volt ismert a Team Ninja, mostanra már a legtöbbeknek valószínűleg a Nioh két része, illetve a tavalyi Wo Long: Fallen Dynasty ugrik be a tokiói stúdió neve hallatán. Ha új játékon dolgoznak a srácok, akkor immár automatikusan egy újabb soulslike címre számít az ember, hiszen még a Stranger of Paradise: Final Fantasy Originbe is ilyen elemeket pakoltak be - ráadásul nem is keveset. A Rise of the Ronin kapcsán viszont már az első percektől sejteni lehetett, hogy valamilyen merőben más úton indult el a csapat.
Egy nyílt világot használó játékról van szó, ezért jogosan gondolhattátok, hogy valami Elden Ringhez hasonlót kapunk japán körítéssel, de a valóság végül ennél jóval összetettebb lett. A Rise of the Ronin valóban tartalmaz pár apróbb soulslike elemet, ám ezek erősen a háttérbe szorulnak, és inkább hasonlít a végeredmény egy remek és változatos, a Team Ninjára jellemző mélységgel és komplexitással rendelkező harcrendszerre felhúzott japán Assassin's Creedre, semmint a FromSoftware 2022-es sikerjátékára.
Japán változik
A sztori 1853-ban, a Bakumatsu-korszakban veszi kezdetét, ami a sógunátus végét jelentette, miután a Matthew C. Perry kommodor által irányított amerikai hajóflotta érkezése gyakorlatilag zűrzavarba sodorta az országot. Igen, ez az időszak pontosan annyira kaotikus volt, mint amilyennek elsőre hangzik, névtelen főhősünk pedig ennek a kalamajkának a kellős közepébe csöppen. Már a tutorial során húz egy elképesztően ötleteset a Rise of the Ronin, ugyanis egyszerre két (alapesetben férfi és női) karaktert kell megkreálnunk, az oktatószegmens végét pedig semmiképp sem szeretnénk előre ellőni, de maradnunk annyiban, hogy már itt be kellett írnunk a Team Ninjának egy ceruzás kisötöst. Fordulatokból, meglepetésekből pedig később sem volt hiány, a Rise of the Ronin messze az utóbbi évek legjobban megírt, legérdekesebb sztorival rendelkező Team Ninja játéka.
Ez viszont sajnos csak a fő történetszálra igaz, a mellékküldetések terén már kicsit szürkébb a felhozatal, pontosan olyan feladatokat kapunk, amelyekhez hasonlóakat már ezer és egy hasonló, nyílt világú játékban el kellett végezünk. A Rise of the Ronin ugyanis egy nyílt világú akció-szerepjáték, és ez bár hangsúlyozottan nagyon jól áll neki, magával is hozta a zsáner pozitívumai mellett a negatívumokat is. Összesen három, a mai lépték mellett kisebbnek mondható térképet járhatunk be, hogy elüssük az időt az előbb emlegetett küldetésekkel, banditatáborokat számoljunk fel (és szabadítsuk fel ezzel az adott falut vagy tanyát), netán kincsesládák után kutassunk, szentélyeknél imádkozzunk, vagy cicákat keressünk meg és simogassunk, amíg a kandúrok engedik azt.
Akik szeretik a hasonló gyűjtögetős, egész térképet kipucolós játékmenetet, azok itt is megtalálják természetesen a számításukat, és hosszú órákon át rohangálhatnak, lovagolhatnak, vagy épp mászókötéllel ránthatják fel magukat a magasba, illetve van itt bizony még egy nagyon hasznos siklóernyő is, ami ugyancsak gördülékenyebbé, kényelmesebbé teszi a közlekedést - főleg a nagyobb városokban, ahol egészen szórakoztató a magasabb épületek közt repkedni. Leginkább ezekben a városokban tűnik fel egyébként az, ami az egész játékra igaz: látvány és a nyílt világ élettel való megtöltése terén is minimum egy generáció lemaradásban van a Rise of the Ronin: az utcákon alig mászkál valaki, a vadonban maximum pár kósza nyuszi ugrál, de egyébként sivár minden, ettől már nagyon el vagyunk szokva. Sosem vizualitásuk tekintetében domborítottak nagyot a Team Ninja munkái, ez ezúttal is így van. Megvannak a maga szép vagy szebb pillanatai a Rise of the Roninnak is, de összességében messze nem azt a látványt kapjuk, amire PlayStation 5-ön számítana az ember. Van azonban más, aminek nagyon örülni lehet.
A kard szava szól
Ez pedig a harcrendszer, amiből megint csak jelesre vizsgázott a Team Ninja csapata. Nagyon sokféle fegyver közül válogathatunk, ezek közül egyszerre kettőt készíthetünk be, és villámgyorsan váltogathatunk közöttük. Minden fegyverhez feloldható lesz idővel ráadásul egy halom különböző harci stílus, amik mind-mind saját animációkkal rendelkeznek, és bizony ezek között is váltogatnunk kell annak érdekében, hogy az adott ellenfélhez passzoló stílust használjunk mindig. Stamina helyett ezúttal a "Ki" néven futó sávra kell figyelnünk, ami nagyjából úgy működik, mint a soulslike játékokban az állóképesség: ezt használva támadunk, blokkolunk, ha viszont sebzést viszünk be, vagy tökéletesen hárítunk, akkor az ellenfél Ki-sávja csökken. Mikor ezt sikerül nullára redukálni, bevihetünk egy finisher mozdulatot, ami az alap ellenfelek esetében általában azonnali halált jelent. Fontos ezen a ponton megjegyezni, hogy a soulslike címekkel ellentétben három nehézségi fokkal bír a Rise of the Ronin, és még a legnehezebb fokozat sem mindig jelent Nioh szintű kihívást, elég megengedő a játék.
Ha pedig inkább a lopakodásban akarunk jeleskedni, akkor a Rise of the Ronin erre is lehetőséget biztosít. Sőt, többet fogunk ebben a játékban sunyulni, mint amennyit az utóbbi pár Assassin's Creedben tettük, kifejezetten hasznos lehet, hagy egy nagyobb tábornyi ellenséget inkább csendben akarunk hűvösre tenni. A közelharci fegyverek mellett távolsági gyilokszerszámok is rendelkezésünkre állnak, a korszakból adódóan pedig ez nemcsak íjakat, hanem puskákat és revolvereket is jelent, sőt a korábban említett mászócsáklyát is lehet használni a harcban. Hiába remek és kellően mély a harcrendszer, azért a mesterséges intelligencia olykor meg tudja nevettetni az embert, nem egyszer előfordul, hogy az ellenfelek teljesen megbolondulnak, és eszetlen dolgokat csinálnak.
Soulslike elemként ott vannak a kvázi mentési pontot jelentő zászlók, melyeket használva visszatöltődnek a gyógyító eszközeink és visszakapjuk minden életerőnket, ugyanakkor az ellenfelek is újra a helyükre kerülnek - már ha nem vágtuk le korábban az osztagukat vezető keményebb rosszfiút. A fejlődési rendszer is izgalmas a maga módján, itt megint csak azok fognak igazán örülni, akik egy Dark Souls játékban lekaparták az arcukat, mikor megszerzett lelkek millióit bukták el egy halál után. Létezik ugyanis külön egy xp-, illetve egy karmarendszer. Az xp után karakterünk szinteket lép és tapasztalati pontokat kap, melyekből új képességeket oldhat fel, ezt az xp-t pedig senki sem fogja bántani. A mellette gyűjthető karma működik úgy, hogy halál esetén elbukjuk egy részét, de egyrészt ezt is vissza lehet szerezni, másfelől megszerzett karmaszinteket már nem fogunk elbukni - az új karmaszintek elérésekor pedig specifikus skillpontokat is kapunk, bizonyos képességek csak ezekből oldhatóak fel.
Társak a bajban
A sztorit ténylegesen alakíthatjuk döntéseinkkel, a párbeszédek során adott válaszokkal, ezekkel a diskurzusokkal pedig azt is formálhatjuk, milyen kapcsolatot ápolunk a különböző híresebb személyekkel. Minél szorosabb köztünk a kapocs, annál több extrát kapunk ezektől az alakoktól, annak érdekében pedig, hogy nagyon szeressenek minket, még ajándékokkal is kedveskedhetünk nekik. Közülük páran ráadásul a fontosabb, nagyobb küldetések során konkrétan mellénk is szegődnek. Ezek a missziók nem magában a nyílt világban játszódnak, külön kell őket elindítani - amolyan Nioh pályáknak feleltethetőek meg, ha mindenképp párhuzamot akarunk vonni a Team Ninja korábbi játékával.
Hiába lehet különböző grafikai módok közül váltogatni, a Rise of the Ronin egyikben sem hozza a 2024-es szintet, és az is világosan látszik, hogy a nyílt világ terén még csak most bontogatja szárnyait a stúdió, ugyanakkor megvannak azok a saját, egyedi vonásai, amiket egyáltalán nem nehéz megszeretni. A kellően összetett, hamar tanulható és végtelenül szórakoztató harcrendszer önmagában is elvinné a hátán a játékot, ehhez pedig egy fordulatos történet is passzol. Korántsem ez a Team Ninja legjobb játéka, de teljesen bizonyos, hogy meg fogja találni a maga közönségét, akik piszkosul jól érzik majd magukat a 19. századi Japánba csöppenve.
Bár a Rise of the Ronint a Sony Interactive Entertainment adta ki, mivel nem belsős címről van szó, magyar feliratot nem kapott a játék, így ha esetleg erre számítottatok, akkor ezen a téren bizony csalódás fog érni benneteket. Ettől függetlenül viszont mindenképpen megér egy próbát a Team Ninja munkája - még akkor is, ha egyébként nem kifejezetten rajongtok a soulslike címekért, mivel a Rise of the Roninra ezt a jelzőt csak megkötésekkel lehet ráhúzni.
