Korunk egyik legnépszerűbb műfaja a tévésorozat. Twin Peaks, X-akták, Barátok közt, 24, Lost, A szökés – és még sorolhatnám a különféle sikeres televíziós szériákat. Ráadásul a sorozatoknak egyre nagyobb kritikai elismertsége van és tényleg egyre színvonalasabbak: elég összehasonlítani egy klasszikus nyolcvanas évekbeli szabvány krimi szériát (Starsky és Hutch, Kojak, stb.) a 24-gyel.
Nem csoda, hogy a számítógépes játékok fejlesztői fejéből kipattant az ötlet: mi lenne, ha ezek után ők is letölthető sorozatok formájában nyomatnák a különféle bestsellereiket?
„Következő részünk a jövő héten!”
A designerek azonban úgy tűnik épp olyan járatlanok a tévé műfajában, ahogy a filmesek a játékokéban. A sorozat – ahogy a nevében is benne van, ugye – egyfajta kontinuitást feltételez… A nézők hétről hétre várják az újabb és újabb részeket, sőt, az igazi fanok szinte benne élnek, ehhez azonban a rövid időintervallum létszükséglet. Itt nem hogy azzal nem lehet könnyelműsködni, hogy „when it’s done”, amikor elhalasztják a fejlesztők a Doom, Quake, vagy Half Life újabb részét, miközben az emberek már számítanak rá, hanem ráadásul sokkal több epizódot kellene legalább havi szinten nyújtani az embereknek. Ha pedig fél évet kell várni a Half Life 2: Episode 2-re, akkor mégis milyen „sorozatról” beszélünk?
Akik bedobták a törülközőt
A Sin Episodes első része egy elég átlagos FPS volt, tűrhető, de nem kiemelkedő Source grafikával. A játékot inkább a cicikkel (csinos főszereplőnő, nagymellű főgonosz csajszi) próbálták eladni. Ez nem lenne annyira tragikus egy hagyományos játéknál, ami kellő hosszúságú: a játékosok ugyan picit csalódtak, de mondjuk a Sin 3-ban a készítők helyreüthették volna a hitelükön keletkezett horpadásokat.
A Sin sorozat bukása azonban az epizodikus tartalomban gyökeredzik… Hiszen gondoljunk csak bele: hogy lehetne egy olyan műfajt, mint az FPS, epizodikus formában sorozatokban nyomatni, amikor az emberek leginkább a történet folytatására kíváncsiak? A sorozatok igazi varázsa, hogy kötődünk a karakterekhez, a helyzetekhez, a drámához, vagy a komédiához. Jack Bauer vajon hogyan ússza meg a következő részben, amikor az előzőben legnagyobb ellensége halálosan megmérgezte? Vajon milyen kalamajkába keveredik megint Mulder és Scully?
Ezzel szemben egy FPS mit tud nyújtani? Az alienek ismét támadnak öt újabb pályán? Wow… Mindezt ugyanazzal (vagy alapjaiban nem különböző) grafikus motorral? Három-négy órányi játék 5-6-7 ezer forintért?
Fél életet kell rá várni?
Szerintem a Sin sorozat bukása a játék minőségétől és a Ritual fejlesztőinek szétszéledésétől eltekintve is jelzésértékű. A játékosok talán hajlandóak lennének fizetni egy minőségi FPS-ért, amelynek fordulatos, izgalmas sztorija van, meglepetésekkel és rövid időintervallumokkal.
A Half Life 2 talán más kategória (bár engem az Episode 1 őszintén szólva hidegen hagyott), de a Valve-tól nagyon rossz döntés volt 2007 nyarára halasztani a második részt, hiszen ezzel elveszítette az epizodikus jellegét, így viszont már jobb grafikát, sokféle új feature-t és rendes, hosszabb játékmenetet várna tőle az ember…
Halott műfaj?
Nem, az epizodikus játékok gondolata nem elvetendő ötlet. Azonban a fejlesztőknek meg kell tanulniuk, hogy ebben a műfajban már nem vehetik semmibe a sztorit, a karaktereket, nem zárhatják le a különböző részeket a megszokott ócska és sablonos befejezésekkel, sőt, kifejezetten frappánsan és várakozást keltően kell végződniük.
Érdekes módon erre pont ez egyik legmegfelelőbb műfaj a korábban temetett kalandjáték lenne: ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint a Sam & Max első részének nagy sikere. Hiszen a kalandjátéknál nem vár senki Direct X 10-es csoda grafikát, viszont annál inkább humort, kacagást, izgalmakat és kitűnő történetet.
Csak nehogy a Sam & Max készítői is a halasztgatások hibájába essenek: ez minden epizodikus játékot képes megölni. Hiszen képzeljük csak el, mennyire röhejes lenne (tudom, egyszerre forgatják az egészet, de csak elméleti síkon gondoljuk végig), ha mondjuk a 24 egyik része azzal a címszóval maradna el, hogy: „Elnézést, a mai epizód még nem készült el, de igyekszünk vele, jövő héten, de legkésőbb a rákövetkezőn látni fogják. Talán…”
