Mint már megszokhattuk, PS3 tulajnak lenni kiváltságot jelent a többi konzolhoz képest. Nem, nem akarunk kedélyeket szítani, vagy egymásnak ugrasztani a két főbb tábort, viszont mindenképpen hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Sony konzoljára meglehtősen több exkluzív tartalom érkezik, mint mondjuk a Microsoft platformjára. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy Xbox360-ra színesebb és nagyobb a választék, mint a Playstation jelenleg piacon lévő masinájára.
No de térjünk a lényegre, hiszen – mint feljebb írtam – nem az a cél, hogy eldöntsük, melyik játékgép a szimpatikusabb, hanem az, hogy a legújabb, október végén érkező exkluzív játék, a Ratchet & Clank széria legújabb, s egyben befejező részét taglalgassuk kicsit.
A legutolsó, és ezt hivatalosan be is jelentette a Sony, s az ígéretek szerint minden eddigi szálat elvarrnak majd, s minden eddig nyitott kérdés lezárul. Hogy ez tényleg így van-e, nem árulom el, bár sikerült a tesztverziót végigjátszanom – de nem spoilerezünk, és nem rontunk a leendő játékélményeteken semmit.
Párban szép az élet
2007 óta minden évben találkozhattunk a bájos párossal, Ratchet-tel, a mókusnak tűnő mechanikus macskával, és társával, az állandóan menekülő Clank-kel, aki történetesen robot. Aki nem ismerné a játékot, annak egyértelművé válik, hogy nem egy hiperrealisztikus és kézzelfogható játékról van szó, hanem egy enyhén szólva meseszerű, fantáziavilágban játszódó kis történetről, ami nem mellékesen nagyon impresszív.
Itt jegyzem meg, hogy aki nem játszott az előző két résszel, az bizony eléggé el lesz tévedve a játékban, legalábbis annak története síkján. A mostani epizódot megelőző történések kihatással voltak/vannak a záró fejezetre, de akit túlzottan nem aggaszt, hogy lövése sincs arról, minek, mit, merre és miért játszik, szintén emészthető lesz.
A játék elején Clank-et irányítjuk, aki a változatosság kedvéért újfent menekül, ezúttal egy űrhajóban, űrhajóból ki, hogy aztán jól összetalálkozhasson kedvenc pajtásával, Ratchet-tel. Gonosz erők hemzsegnek, képbe jön a gonosz mostoha is, közben a R&C fantáziavilág minden egyes momentumát alaposan feltérképezhetjük. Lesz dzsungel, dzsungelharccal, űrhajóvezetés, szomszédos bolygók megismerése, és egy rakás quest. Természetesen itt is birtokba vehetünk majd jónéhány, manapság oly divatos achievment-et és trophy-t is – ezeket akár netre is lőhetjük, idegesítvén esetleg a pár századdal gyengébb eredményeket elért nemzetközi játékostársainkat.
A Ratchet & Clank: A Crack In Time stílusilag a platformer csoportba kategorizálható, ám nem a szokásos, egysíkú 2D nézetet kapjuk (de szerettük a Mario-féleségeket!), hanem kőkemény TPS megközelítésben követhetjük éppen soros kis főhösünket. Ugyanis nagyjából epizódonként váltakozik az irányítandó karakter személye, így megtapasztalhatjuk mindegyik főszereplő sajátos képességeit.
Mivel platformer, egyértelműen az ügyességünkön múlik, hogy meddig, és mennyi idő alatt végezzük ki az adott pályákat, persze logikai skilljeinket sem muszáj otthon hagynunk, ha frappáns és szilárd játékmenetet akarunk produkálni. A játékmenet sebbessége fügvényében egy átlagos játékos nagyjából 7-8 óra játékidő alatt végig tudja vinni a sztorit, amely mint írtam feljebb, végtelenül bájos és maradandó élményt okozhat még azoknak is, akik nem kifejezetten éheznek némi platformkodásra.
Öregember nem vén ember
Sokakban felmerül a kétely, miszerint a 8-10 éves korosztály játéka ez. Sajnos ki kell ábrándítanom a vészmadarakat, mivel a játék mindenféleképpen képes bármely korosztályt a televíziók/monitorok elé szögezni. A körítés ilyen szempontból nem lehet lényeg, az más kérdés, hogy van akinek bejön, van akinek pedig nem. Reflexeinket, szürkeállományunkat pedig szintén kortól függetlenül szeretjük megdolgozni, s ezekre az érvelésekre feltétlenül táptalajt nyújt, szürrealista, meseszerű köntösben.
Dramaturgiailag és felépítésileg teljesen korrekt kis alkotással találkozhatunk a R&C legújabb része kapcsán, megfelelően (nem zavaróan) sallangos és sablonos storyline íveli végig az eseménysorozatot, rengeteg bejátszással, és átvezető jelenettel. A szinkronhangok rajzfilmszerűen eltaláltak, nincs túlaffektálva, de nem is vaskalaposan szigorú.
Summa summarum
Összegezvén: jól eltalált kis platformjáték PS3-ra, megfelelő hosszúságú sztorival, questláncokkal, logikai buktatókkal, filmes effektusok alkalmazásával, szürrealista játékvilág-tálalásban. Kötelező darab lehet a műfaj rajongóinak, de azoknak is, akik mondjuk megszállott FPS-rajongók – persze, ha külön tudják választani a játékélmény más-más megközelítéseit. Ráadásul a frissen újraírt multiplayer rész segítségével most kollektív virtuális kalandozásunk is új erőre kaphat.
Mindenképpen javallott az előző részek ismerete, illetve azok beszerzése, ha szükséges!
