Kezdem azt hinni, hogy szándékosan próbálják meggyalázni a Schwarzenegger nevével fémjelzett '87-es Predator emlékét. A tavaly előtt bemutatott Predator: A ragadozót még gyenge stílusparódiának is csak nagyon sok jóindulattal lehet nevezni, a most debütált játékot pedig 20 évvel ezelőtt talán még megbocsátottuk volna egy stúdiónak, ha egy egyjátékos kampányra kihegyezett címhez csapja oda ajándékba.
A helyzet azonban az, hogy 40 eurót kérnek a Sony égisze alatt PS4-re és PC-re is megjelent Predator: Hunting Groundsért, amit az az Illfonic h̶o̶z̶o̶t̶t̶ csapott össze. Ennek a gárdának köszönhetjük a Friday the 13th: The Game-et is. Az sem tökéletes játék, esetlen animációkkal és rengeteg buggal kell megküzdenünk, mégis van egy sajátos bája, ahogy machetés gyilkosok elől próbálunk meg elbújni a szekrényben, ezért is raktak bele sok száz órát a rajongók. Most azonban közel sem ad annyit a hangulat, hogy ilyen elnézőek legyünk.
Mind itt halunk meg
A Predator: Hunting Grounds egy 4v1 aszimmetrikus PvP játék, amelyben négyen hétköznapi katonák bőrébe bújva próbálnak küldetéseket teljesíteni a gerilláktól hemzsegő dzsungelben, míg az ötödik a minden hájjal megkent ragadozót irányítva igyekszik őket becserkészni. Ez a formula papíron nagyon jól hangzik, főleg akkor, ha meg van bolondítva az eredeti zenével és töméntelen mennyiségű vérrel, meg kitépett gerinccel, és mégis megannyi helyen sikerült elcseszni.
Az remek ötlet, hogy a katonák nem a predatort levadászni érkeztek, hanem (ahogy a filmben is) megvan a saját küldetésük: hol egy célpontot kell likvidálniuk, máskor egy drogtanyát felgyújtaniuk, és közben mellesleg felbukkan a szörny. Ezek a feladatok azonban teljesen érdektelenek. A "menj ide, nyomd meg a gombot, menj oda, lődd szét a ládát" szintű misszióknál már csak a mesterséges intelligencia kiábrándítóbb: teljesen vak és süket gerillák szaladgálnak a dzsungelben, néha egész konkrétan neki a fának.
Gyerünk! Vesd rám magad!
De oké, ők lehetnek butácskák, a predatornak úgyis minden eszköze megvan ahhoz, hogy becserkésszen, összezavarjon és felkoncoljon, nem? Hát az elején nem. A meccsek során gyűjtött xp-vel nő a szintünk, így oldhatunk fel különböző perkeket, fegyvereket és képességeket mind a katonák, mind a földönkívüli trófeavadász számára. Az elején még csak a vállról indítható plazmafegyverünk, a hőlátásunk és az álcázás képessége áll rendelkezésünkre, és ez az első 6-8 órában nem is nagyon változik. Csak utána kezdünk majd el feloldani olyan kütyüket, mint a hálóvető, a medvecsapda, a figyelemelterelő eszközök, vagy épp az íj, amivel a fák ágairól is szedhetjük áldozatainkat. Ezek nélkül viszont elképesztően egysíkú és unalmas a vadászat. Fára mászni és ágak közt ugrálni természetesen tudunk, de nem tudom, kit kéne jobban büntetni: aki kitalálta, hogy a predator parkour PREDKOUR néven kerüljön be a játékba, vagy azt, aki erre elismerően bólintott és engedélyt adott.
Az egyensúly szintén nagyon kényes téma. Volt olyan meccs, ami 1v2-ben indult el, itt gyakorlatilag esélyük sem volt a katonáknak, 1 perc alatt összecsomagoltam őket, ugyanakkor a yautja közel sem halhatatlan. Sőt, már-már kellemetlenül jól viszik a gépfegyverek, így 4 kommandós közé beugrani kész öngyilkosság. Katonaként a meccsek kétharmadában sikerült lelőni a dögöt, ami ront egy kicsit azon a feelingen, hogy egy igazán durva teremtmény ellen harcolunk. Amíg együtt mozognak a bakák, addig esélyed sincs ellenük, viszont nagyon sokáig egyszerűen nincs meg az eszközkészleted, hogy szétziláld őket, az MI pedig teljesen haszontalan ezen a ponton. A Hunting Grounds csúfosan elhasal ott, ami mondjuk a Left 4 Dead versus meccseit igazán különlegessé tette: a pálya és a bezúdított ellenfelek rengeteg lehetőséget teremtettek, hogy elkapjuk a leszakadozókat, és megbüntessük azokat a csapatokat, akik nem koordináltak. Szoros meccset nem igazán játszottam: vagy jó volt a fireteam, és akkor szinte mindegy, milyen technikás a predator, vagy esetlenek a katonák, és akkor pikk-pakk elhullanak.
Vérezz, te mocsok!
Bár van cross-play PS4 és PC között, ha predatort akar játszani az ember, simán kell várnia 5-10 percet egy meccsre. Ez főleg olyankor bosszantó, ha aztán csak két ellenfél tölt be, és 3 perc alatt vége is az egész kalandnak. Katonaként jobb a helyzet. Legalábbis ami a sorban állást illeti, a játékmenet ugyanis még bénább. A fizika törvényei nem igazán érvényesülnek, a kommandósok alacsonyabb gravitációban ugrálnak, de ezzel még kibékülnénk, ha a fegyvereket élmény lenne elsütni. Viszont amit a Hunting Grounds gunplay néven próbál nekünk eladni, az az elmúlt évek egyik leggyengébb teljesítménye. A stukkereknek nincs súlya, nincs hangja, nem húznak semerre, nem élvezetes őket használni. Nem erőltették meg magukat különösebben a PC-s beállításokat illetően a fejlesztők, de a kedvenc irányítási megoldásom egyértelműen az, hogy mindent ugyanazzal a gombbal csinál az ember. Így fordulhatott elő, hogy a meccs végén sátáni kacajt hallató, önmegsemmisítést indító ragadozót akartam hatástalanítani, de helyette inkább bekentem magam sárral, majd cafatokra robbantam.
A Predator: Hunting Grounds ebben a formában egész egyszerűen kevés. Ha free-to-play játék lenne, talán megbocsátanánk, hogy loot boxokból nyitogatjuk az arcfestéseket, és csak több tucat óra grind után lesz bármennyire is élvezetes a címszereplővel játszani (legalább egy közös szint van, nem kell külön húzni ezt). De nem ez a helyzet. A bugokat ki lehet gyomlálni, és az optimalizáción is lehet dolgozni (és kell is!), ám a játékmenet magja sajnos több sebből vérzik. Valószínűleg rövid időn belül leakciózzák, aztán free-to-play játékot csinálnak majd belőle. Kár érte, mert lehetett volna ez egy kifejezetten jó játék is.
