Gyakorlatilag a Pokémon széria 1996-os startja óta alapvetésnek számít, hogy a főbb játékokat kivétel nélkül mindig a Game Freak csapata készíti el, még akkor is, ha remake-ekről van szó, mint például a Pokémon Omega Ruby és Alpha Sapphire, vagy a Pokémon: Let's Go, Pikachu! és Let's Go, Eevee! Más csapatokra eddig kizárólag olyan mellékprojekteket bíztak, mint Pokkén Tournament játékok, vagy például a Mystery Dungeon, a Ranger, a Rumble, vagy a Snap spin-offok, illetve a kártya- és puzzlejátékok. A Pokémon Brilliant Diamond és Shining Pearl esetében azonban változott az eddigi sorminta, ezeket az újrakevert címeket ugyanis az ILCA szállította le nekünk - valószínűleg azért, mert a Game Freaket épp a jövő januárban érkező Pokémon Legends: Arceus foglalja le teljes mértékben.
Örömmel jelenthetjük, hogy az ILCA remekül vette az akadályokat, és olyan formában hozta el nekünk az eredetileg 2006-ban Nintendo DS-re megjelent játékokat, hogy az igazi Pokémon-veteránok is bátran rávethetik magukat a potenciális hiperventillálás veszélye nélkül, valamint az újoncoknak is nagyon tetszeni fog. Tény, hogy bizonyos alapvető hiányosságokkal nem kezdtek semmit, és a legtöbb téren szolgalelkű a másolás (avagy maximálisan tiszteletben tartották az eredeti játékokat, ez nézőpont kérdése), de azért így is sikerült becsempészni a remake-ekbe pár életkönnyítő modernizálást, a látvány pedig az egyik legszebb és legcukibb, ami valaha Pokémon-játékban a szemünk elé tárult.
A célom az, hogy... úgyis tudjátok
Ha láttál már akár egyetlen egy Pokémon-játékot is, akkor láttad az összeset - az alapok terén ez a megállapítás tűpontos, és felesleges is lenne vitába szállni vele. A történet mindig pofonegyszerű: hősünk valamilyen véletlen folytán elindul a pokémonmesterré válás rögös útján, jó pár játékórával a háta mögött és sok tucat zsebszörnnyel a hátizsákjában végül ő lesz az abszolút bajnok, a numero uno, a legfurmányosabb pokémonidomár a környékén. És hogy melyik környéken? Nos, ez tényleg változik epizódonként, és az új régiók új őslakos pokémonokat is hoznak magukkal. Nem volt ez másként a 2006-os Diamond és Pearl esetében sem. Most, 2021-ben pedig a 15 évvel ezelőtti játékpár kicicomázott remake-jeiben természetesen ismételten a Sinnoh régiót fedezhetjük fel. Ezt egyébként a japán Hokkaidó szigetről mintázták az alkotók - ez az ország legészakibb, egyben második legnagyobb szigete.
Az eredeti Diamond és Pearl anno olyan csodákkal kápráztatott el bennünket, mint az öt változó napszak, a képességek hármas kategorizálása az elementális sebzésformákon túl (physical, special, status), valamint a Pokétch okosóra, ami számos hasznos dologra volt képes. A Pokémon Brilliant Diamond és Shining Pearl ezeket nyilván mind megtartotta, és meg pakolt mellé pár apróságot. Mondjuk messze nem annyit, hogy drasztikus változásról, netán komoly fejlődésről lehessen beszélni, az pedig egy sarkalatos pont lehet a játék értékelésekor, hogy valaki vágyik-e egyáltalán erre, vagy nem.
Ilyen újítás például az, hogy nem kell már visszabattyognunk a városba, ha le akarjuk cserélni pokémonjainkat. Kikerültek a HM-ek, helyettük a Pokétchen belül jelent meg egy külön Hidden Moves opció, melyet aktiválva egy vad pokémon ugrik elő és siet a segítségünkre (mondjuk összetör egy utunkat elálló sziklát). Tény, hogy így sokkal egyszerűbb boldogulni, mintha a megfelelő HM-mel rendelkező lényeket csak ezen tulajdonságaik miatt kellene magunkkal cipelni. Átalakult az Underground nevezetű terület is, melyet immár Grand Undergroundnak hívnak. Ez egy hatalmas tér, ahol szabadon mászkálnak a pokémonok, azaz pontosan látjuk, ki bandukol mellettünk, és már előre el tudjuk dönteni, hogy harcba akarunk-e vele szállni, meg akarjuk-e próbálni elkapni őkelmét.
Kemény kalandok
Az előbb említett Pokétchen egyébként módosítani kellett egy picit, hiszen a Nintendo DS-sel ellentétben a Switch nem rendelkezik két kijelzővel, így az óra a jobb felső sarokba került, illetve ha akarunk, bele is tudunk nagyítani. Picit szokni kell, hogy így is egy elég nagy szeletet kihasít magának a képernyőből, de kifejezetten zavarónak azért nem mondanám. A legfontosabb változást a kikapcsolhatatlan Exp. Share rendszer jelenti, ami a Let's Go, Pikachu! és Let's Go, Eevee! játékok óta szerves része a szériának. Ennek köszönhetően egyszerre mind a hat aktív pokémonunk tapasztalati pontokat szerez a csatákban akkor is, ha csak egyetlen egyet használtunk ténylegesen az összecsapás során. Ez pedig elég fura hatással van a nehézségi görbére.
Az eredeti Diamond és Pearl nem volt túlzottan könnyű játék, egészen egyszerűen azért, mert a korábbi részekkel ellentétben kicsit kusza lett a pokémonok közötti szinergia, nem volt egyszerű összerakni egy olyan csapatot, amibe minden megfelelő támadási forma és elementális képesség birtokosa bekerül. Tűz típusú lényekből például megdöbbentően kevés van, alaposan megnehezítjük a dolgunkat tehát, ha nem Chimchar lesz a kezdő pokémonunk. Mindezekkel együtt az utolsó bossharcokig azért nem lehetetlen elvergődni, ott viszont óriási nehézségkülönbségbe botlik az ember, máig ezek a legdurvább bossok az összes Pokémon játékot vizsgálva. Ha valamin, akkor ezen igazán lehetett volna egy kicsit tompítani.
Az ILCA csapata viszont sem ezen, sem más komolyabb részleten nem akart változtatni, még akkor sem, ha ezzel érdemi javulást érhettek volna el. Teljesen biztos vagyok abban, hogy egyesek ennek épp hogy örülni fognak, és az bosszantotta volna őket, ha nem "ugyanazt" az élményt kapják, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Szerintem bizonyos alapbetegségeket igazán kikúrálhattak volna, ettől még nem lett volna hűtlen a remake az eredeti játékokhoz, de az sem nevezhető tragédiának, hogy végül nem így döntöttek.
A grafika is megosztó lehet. Én személy szerint teljesen oda és vissza voltam a cuki kis figuráktól, de azt is megértem, ha valaki lelketlen Funko POP-bábuknak titulálja őket. Ez egyéni ízlés kérdése, teljesen felesleges mélyremenő vitákba bocsátkozni ezért. Összességében viszont ahhoz nem férhet kétség, hogy végtelenül jól néz ki a Pokémon Brilliant Diamond és Shining Pearl, ez eddig az egyik (ha nem a) legszebb Pokémon-játék. Azt mindenki döntse el maga, hogy mennyire tud kiegyezni a mozdulatlan gigafejekkel az emberi szereplők esetében.
Az ILCA a kötelezőt tudta hozni, igazán azonban akkor derülne ki, hogy mire is képesek, ha lehetőséget kapnának, hogy az alapoktól építsenek fel egy Pokémon-játékot. Ki tudja, talán ha a januárban érkező Pokémon Legends: Arceus is beváltja a hozzá fűzött reményeket (és miért ne váltaná?), akkor a Game Freak akár rá is állhat arra az új vonalra, az ILCA derék legényei pedig vihetnénk tovább a "klasszikus" vonalat. Nekem semmiképpen sem lenne ellenemre egy ilyen jövőkép.
