Na, itt a kert – mondta anno egy nagyon bölcs ember, aki rögtön ezt követően elvesztette egyensúlyát, és néhány bizonytalannak tűnő lépés után az épp a helyszínen forgató híradóstól nagyjából fél méterre elterült a földön. Nem volt túl sok növény a kertjében, a zombik sem rohamozták meg a házát, de ő volt minden olyan játékos megtestesítője, aki először tett bizonytalan lépéseket az első Plants vs. Zombieszal. Akkor nem volt ám egyértelmű, hogy jó lesz-e, ha az első sorba ültetünk egy borsóköpőt, vagy hogy van ez a napraforgóból napenergia dolog, de a legtöbben az első néhány próbálkozás után felálltak, és képzett kertészként, tudatosan gondozták azt a kis parcellát, amit a játék nekik kínált. Nagyon jól tudjuk, hogy melyik zombi ellen milyen növényt érdemes bevetni (de azért rekord idő alatt zárkóznánk be a kerti sloziba, ha a saját kertünkben elültetett borsó reggel elkezdene köpködni felénk), és azt is tudjuk, hogy ha minden kötél szakad, a fekete pénteken akciósan vásárolt öt darab fűnyíró segít a bajban. Most viszont eldurvult a helyzet. Kiszakítottak minket kertünk kényelméből. A növényeknek előre kell törniük, hogy megakadályozzák a zombikat. A zombiknak új taktikákat kell alkalmazniuk, mert a másik fél a lassú vonaglást már túl jól ismeri. Megkezdődött a háború.
A kerti hadviselés
Ha a Plants vs. Zombies: Garden Warfare egy film lenne, akkor már biztos csörögne a telefonom, hogy a készítők felhasználnák a fenti pár sort a trailer elkészítéséhez. Vagy legalább a szinopszist én írhatnám. Vagy legalább én vihetném a rendező borsóreggelijét a forgatásra. Mielőtt tovább haladnék egy olyan irányba, amilyenbe nem kéne, beszéljünk (vagy hagyjátok, majd én beszélek, ti meg olvassatok) inkább arról, ami tényleg megtörtént: a Plants vs. Zombies-franchise elkezdett egy merőben új irányba nyitni. Az alap PvZ és az egyelőre még mindig csak mobilokon játszható második rész inkább hasonlított egy tower defense-hez (mert hogy tulajdonképpen az is volt, csak mégis más), mint egy akciójátékhoz, a PopCap viszont úgy érezte, a növények és a zombik harcát máshogy is érdemes bemutatni. A Garden Warfare egy hátulnézetes lövöldözős csoda, amiben mindkét felet irányíthatjuk, de a készítők nemcsak egy új sablont húztak a Battlefieldre (bár való igaz, hogy a játékot szintén a DICE-féle Frostbite 3 hajtja), hanem egy teljesen egyedi és új élménnyel ismertettek meg minket, ami sokkal jobb annál, mint amilyennek elsőre hangzik.
Virágom, kirágom
Túl egyszerű lett volna szimpla, mezei fegyvereket adni bármelyik fél kezébe. Meg egyszerűen hülyeség is. A növényeknek ugyanis többnyire nincs kezük. Elég ijesztő, amelyiknek van. Ráadásul ha egy napraforgónak gépfegyvert adnánk, akkor a Garden Warfare-t tulajdonképpen semmi nem emelné ki a lövöldözős játékok egyébként is túlzsúfolt, a kifulladás határán lévő kategóriájából. A PopCap bölcsebb volt ennél: a játék összes irányítható karaktere különbözik, még a két szemben álló oldal között sem lehet egyértelműen megfeleltetni egymásnak a kasztokat. A zombik között például nincs olyan, aki kimondottan a közelharcban jó, mivel mindenkinek fegyver van a kezében. Talán a Scientist az egyetlen, aki shotgunjával nem céloz olyan jól távolra. De azért egy tízes skálán ő is elmegy egy gyenge ötösnek.
Minden karakternek három képessége van, mindegyik az adott karakterre jellemző, az ő harcstílusához igazított. A zombiknál például a sima közkatonának megfelelő Foot Soldier gyorsan tud mozogni, rakétavetőjével magasra tud ugrani, és szintén ezt használva képes egy erősebb találatot bevinni. A legzseniálisabb a vetőmagból felnőtt Chomper. A húsevő növény lőni egyáltalán nem tud, azonban beáshatja magát a föld alá, és amikor a harc hevében vakon lövöldöző zombi alá ér, hirtelen előbukkan, és megzabálja oszladozó testű, alacsony tápértékű riválisát. Igazi sunyi kis rohadék, ügyesnek kell lenni vele, és mindig oda kell rá figyelni.
Sem a képességeket, sem magukat a karaktereket nem lehet fejleszteni, a harmincadik szinten is pont azt tudják, amit akkor tudtak, amikor feloldottuk őket. A fegyverek is csak gyorsabbak lesznek, a tár több lőszert bír el. Ez azért jó, mert egyensúlyban tartja a játékot, a magasabb szintűek nem fognak minket könnyen lealázni. Minden azon múlik, mennyire vagyunk jók. Matricacsomagok vásárlásával a külsőt lehet változtatni, vagy teljesen új kinézeteket is feloldhatunk, de ezek senkit nem tesznek erősebbé, csak sokkal-sokkal menőbbé.
Bomba, bomba, bomba, gnómbomba
A játékmódok száma egyelőre kimondottan alacsony, de a fejlesztők azt ígérték, hogy ez a jövőben változni fog. Egy co-op mód van, és igazából ez áll legközelebb a klasszikus Plants vs. Zombies játékmenethez. A Garden Ops során hullámokban jönnek a zombik, nekünk pedig meg kell védeni a területünket. Cserepekbe ültethetünk növényeket, amiket matricacsomagokból szerezhetünk be, ezek automatikusan teszik a dolgukat. Sok múlik a taktikán és a csapatjátékon, bár én egyedül is eljutottam a nyolcadik körig a tízből, de nem mondom, hogy nem verejtékeztem közben. A 24 főt támogató kompetitív kategóriában található a Team Vanquish, ami igazából a Team Deathmatch; itt 50 pontot kell elérni a győzelemhez, semmi extra. A Gardens & Graveyards már sokkal érdekesebb, ebben különböző pontokat kell elfoglalni/megvédeni, és a zombik csicskásokat is bevethetnek (további, nem a játékosok által irányított zombikat). A Mixed Mode folyton váltogatja ezeket, a Gnome Bombban pedig egy kerti törpére erősített bombát kell felvenni, majd eljuttatni az ellenséges csapat póznáihoz. Nyilván ez a legabszurdabb és legviccesebb, bár amikor már mindenkinek csak egy póznája van, kicsit túl nehéz lesz az egész.
Hobbikertészeknek
De tényleg csak egy kicsit. A Garden Warfare célközönsége ugyanis nem a hardcore, hanem a casual réteg, leginkább azok, akik az eredeti PvZ-vel is játszottak. Ezért nincs szerteágazó fejlődési rendszer, ezért nincsenek összetett játékmódok. Nem kötelező annyit gondolkodni, de azért fontos, hogy egy csapatként működjünk. Mindenki, aki a mikrofonba beszélt játék közben, még bőven mutálás előtt állt. És nem káromkodott. Legalábbis nem angolul. A játék átmenetet képez a két szint között. Nagyon régóta szükség volt erre.
A Garden Warfare szórakoztató, humoros, és folyamatosan fejlődik. Minden DLC ingyenes lesz hozzá, tényleg csak a testreszabásért fizethetünk, és tényleg opcionális. Mondhatnánk, hogy minden rendben van, de a célközönség szűkítése és az egyelőre kevés tartalom miatt azért mégsem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Öntözni kell még.
