Két dolog egészen nyilvánvaló az első pillanattól fogva: egyrészt az, hogy a Plants vs. Zombies: Battle for Neighborville valójában a Garden Warfare 3 álruhában, kicsit több PvE-tartalommal kiegészítve, másrészt az, hogy a célközönsége a jelenleg Fortnite-ba burkolózó ifjúság. Amikor az első két Garden Warfare megjelent, még sehol sem volt az Epic csodagyereke, sőt a GW2 idejében is csak a Minecraft pörgött a kamaszoknál, most viszont már egyértelműen látszik, hogy van igény színes, játékos shooterekre, így elméletileg tökéletes a terep a PvZ számára is. Valószínűleg részben azért keresztelték át a játékot, hogy ne riadjanak vissza a vásárlástól azok, akiknek a GW sorozat eddig kimaradt. Mindenesetre érdemes annak teljes tudatában belekezdeni, hogy ez gyerekeknek szól, mert határozottan nem a Battle for Neighborville adja a legkifinomultabb többjátékos élményt, és az egyjátékos tennivalói sem kimondottan izgalmasak. Ugyanakkor jobb, ha ezzel tanul meg a gyerek shootereket játszani, mintha a Grand Theft Auto V-tel tenné. Mert ugye valahogy muszáj megtanulnia, ezt minden gamer apuka tudja.
Gomba a világomba'
A felállás már ismerős: veszélyben van a szomszédság, egyik oldalon a növények, másikon a zombik, és ebbe az örök, szüntelen, véget nem érő párharcba szállunk be egyik vagy másik fél oldalán. PvP-módok tekintetében nincs nagy meglepetés, két érdemi újdonságot találhatunk. Az egyik a Battle Arena, amelyben két négyfős csapat harcolhat egymással egy tévéműsor díszletében, és egy karaktert csak egy körben választhatunk ki. A másik pedig a 24-fős Turf Takeover, amelyben az egyik csapat pontokat foglal el egy rakományt kísérgetve, a másik pedig ezt próbálja megakadályozni. Visszatért a 8v8-as Team Vanquish, amelyben az a fél nyer, amelyik előbb végez 50 ellenféllel, illetve adott a Mixed Modes opció, ebben az ugyancsak régebbről ismert Gnome Bomb (egy robbanó kerti törpét kell megszerezni és rendeltetésszerűen használni), Suburbination (pontfoglalós) és Vanquish Confirmed (ugyanaz, mint a Vanquish, csak össze kell szedni az ellenfelek által elhullajtott gömböket) módokat pörgethetjük vegyesen. És ennyi; kevesebb lehetőség közül válogathatunk, mint a Garden Warfare 2-ben, aminek talán az az oka, hogy megváltak a kevésbé népszerű módoktól, viszont utóbbi három önmagában nem választható, csak a Mixed Modes lehetőséggel. Néha bekerül egy-egy limitált ideig elérhető variáció is, a tesztelés során épp a Garden Warfare volt elérhető, amelyben a klasszikus karakterekkel lehetett Gnome Bomb módban harcolni.
A Garden és a Graveyard Ops a kooperatív élmény kedvelőinek szól, ebben három pajtásunkkal együtt a növények vagy zombik oldalára állva verhetjük vissza gép által irányított ellenfelek folyamatos támadásait. Ezt ugyancsak láthattuk már korábban, elég egyértelmű, mire lehet számítani tőle.
Alapvetően épp a célközönség miatt nem baj, hogy semmit sem bonyolítottak túl. A választható karakterek mindegyikének van egy elsődleges támadása és legalább három képessége, és ezek minden karakter esetében teljesen mások. A legtöbben támadó szerepkört töltenek be, de három védekező és két támogató is akad a felhozatalban. A játék nem tolja az arcunkba, hogy ki mire képes, a karakterválasztó képernyőnél megtalálhatja, aki elég ügyes, de úgy is ki lehet tapasztalni mindent, hogy próbálkozunk. Minden karakterhez tartoznak fejlesztések, és minden fejlesztéshez egy pontérték, így maximum 7 pont felhasználásával testre szabhatjuk harcosainkat.
Összességében nekem - aki már nem vagyok kezdő a shooterek világában, és történetesen pont a Modern Warfare-ben tartok szünetet, hogy megírhassam ezt a tesztet - nem jött át az élmény. A lövések pontatlanok, a különböző fegyverek erőssége és hatékonysága kiegyensúlyozatlan, a harcok hamar káoszba fulladnak, nem látni, ki kivel van, és egyetlen meccs végén sem éreztem, hogy azért nyertünk, mert mindenki jól játszott. Inkább csak mindenki részt vett valahogy a mérkőzésben, aztán született egy végeredmény, és mentünk tovább a következő körre. Hiába vannak szerepek, ha mindenki személyes preferencia alapján választ. Persze nincs tétje a győzelemnek, és nem is próbálja a veszteseket megalázni a játék, úgyhogy talán nem is kell komolyan venni; aki magát az ugrándozást, puffogtatást élvezi, az itt is jól érezheti magát.
Ki lopta el a fűnyírót?
Ha épp elkerülnénk a nyílt csatatereket, a központi közösségi térről indulva ellátogathatunk külső helyszínekre, ahol egyjátékos küldetések teljesítésével gyűjtögethetünk jutalmakat. A feladatok borzasztó egyszerűek, és nem kimondottan izgalmasak, de ezeken keresztül legalább kényelmesen, gépi ellenfelek ellen harcolva tapasztalhatjuk ki az egyes képességek működését, lazíthatunk egyet az intenzív összecsapások között. Maga a közösségi tér nem kínál túl sok tennivalót: lövöldözhetünk egymásra a középső területen, vagy célpontokra a lőtéren, de semmi olyan nincs, amivel élvezettel tudnánk eltölteni néhány percnél több időt.
A játékot egyedisége és minden korosztály számára érthető humora adhatja el, de a Garden Warfare 2 számomra sokkal élvezetesebb, valamint összességében nézve tartalmasabb volt. Ha bekerül az EA Access vagy az Origin Access kínálatába, bátran próbáljátok ki, hogy nektek való-e, illetve ha nem küldenétek rá a tíz év körüli csemetét a CoD-ra, ez belépőnek megfelel, de ne várjatok tőle sokat. Ha őszinte akarok lenni, nem tudom teljes szívemből ezt ajánlani a GW2 helyett, mert bár vannak új karakterek, új tennivalók, összességében nem érződik érdemi ugrásnak.
