Valószínűleg minden régi vágású játékos emlékezetében élénken él legalább egy menedzselős cím, de az is kellemes emlékeket ébreszthet, ha csak megemlítem a tycoon műfajt. Az Elite: Dangerousért is felelős fejlesztőcsapat a RollerCoaster Tycoon játékok óta számos szimulátort letett már az asztalra, az utóbbi években pedig a régi receptek megújításán dolgozik. Ennek a lendületnek az eredménye a Planet Zoo is, amely a korábban megjelent Planet Coaster és Jurassic World Evolution formuláját vegyíti - és talán kijelenthetjük, hogy tökéletesíti is egyben. A Frontier Developments legfrissebb menedzsmentjátékában minden az állatokról és állatkertünk (vagy kertjeink) egyenesben tartásáról szól, ami talán soha nem volt még ennyire összetett és embert próbáló feladat, mint most.
Ha egy üzlet beindul…
Az első dolog, ami már pár óra játék után is egyértelművé válik, hogy a fejlesztők egy percig sem arra játszottak, hogy majd szép fokozatosan, darabjaiban, különböző fizetős DLC-k formájában egészítik ki a foghíjas alapjátékot. A Planet Zoo ugyanis tömve van tartalommal, olyannyira, hogy a meglehetősen hosszú tanulási fázis során célszerű szellemileg a topon lenni, hiszen tényleg döbbenetes mennyiségű információt kell feldolgoznunk. Kezdjük ott, hogy egyenesen három, de inkább négy eltérő módon vethetjük bele magunkat az állatkertbizniszbe. Az első és a kezdő játékosoknak egyértelműen javallott játékmód maga a karriermód, amely a nevével ellentétben nem azt várja tőlünk, hogy a nulláról húzzunk fel egy komplett vállalkozást, hanem tucatnyi, egymástól nagyban eltérő, előre megépített állatkert irányítását adja a kezünkbe. A világ minden táját felvonultató szcenáriók különböző feladatok elé állítják a játékost, amelyeket teljesítve elsajátíthatjuk a Planet Zoo alapvető mechanikáit, segítségül pedig két bohókás és imádni való narrátort is kapunk. Ha az alapon túlvagyunk, az elmaradhatatlan sandboxmódnak hála kötöttségek nélkül is kiélhetjük fantáziánkat. A játék igazán nagy dobása viszont egyértelműen a Franchise-ra keresztelt variáns, amely gyakorlatilag úgy működik, mint a Planet Zoo klasszikus értelemben vett karriermódja, a Challenge - ám előbbiben nem csupán egy adott állatkertről gondoskodhatunk, hanem több tucatról is akár, méghozzá a világ bármely adott pontján. A slusszpoén pedig, hogy a felvonultatott több tucatnyi állatfaj képviselőit közvetlenül más játékosok állatkertjeiből szerezhetjük be annak függvényében, hogy az illető hány kreditet vár tőlünk cserébe.
Állati meló
Mondanám, hogy a műfaj veteránjaként seperc alatt belerázódtam a Planet Zoo játékmenetébe, de ez jókora füllentés lenne. Egyfelől ez azért van, mert hiába az alapos, szinte minden lényegi játékmechanikára és rendszerre kitérő bevezető, a Frontier Developments produkciója egy monumentális program, amely nemcsak a rendelkezésre álló beépíthető területet foglalja magába, hanem a játék mélységét is. Persze ahogy az ember kezd megbarátkozni a különböző lehetőségekkel vagy a sokszor kaotikus érzést keltő kezelőfelülettel és a menükkel, úgy világossá válik, hogy a Planet Zoo alapvetően egyszerű eszközökkel alkot meg egy komplex egészet. Mindenre oda kell figyelnünk, hiszen nem elég felhúzni egy élőhelyet, de ügyelnünk kell arra is, hogy a környezet otthonos és komfortos legyen lakóinak. Míg egy bengáli tigrisnek érdemes szavannai, kevésbé zöld lakóhelyet összehozni, addig az ázsiai honból érkező pandák majdhogynem megkövetelik a bambuszfélék társaságát a teljes boldogsághoz. De az is előfordul, hogy bizonyos állatkák nem díjazzák az állandóan őket bámuló vendégek figyelmét, ilyenkor célszerű egyoldalú tükörrel orvosolni a problémát - még akkor is, ha garantáltan lelkiismeret-furdalásunk lesz utána. Mindeközben kézben kell tartanunk a személyzet minőségét és annak igényeit is, hiszen a gondozók mellett szükségünk lesz orvosokra, mérnökökre, de még kutatókra is, akikkel különböző vírusokról is többet tudhatunk meg, ezzel elejét véve az állatkertben kitörő járványoknak. Gyakorlatilag az utolsó négyzetméterét is személyre szabhatjuk a mi kis világunknak, ám érdemes előre tervezni, hiszen a látogatók azt sem díjazzák, ha a generátorok szem előtt vannak. Értelemszerűen mindez azonnal bedől, amint kiürül virtuális pénztárcánk, így az állatok egészsége és jóléte mellett a legfontosabb feladatunk, hogy egy jövedelmező, virágzó állatkertet vagy épp üzletágat építsünk ki a felkínált játékmódok valamelyikében. Erre minden lehetőségünk meg is lesz, mivel nemcsak roppant interaktív, összetett és sokoldalú játékmenetet kínál a Planet Zoo, de mindez egy stabil, jól működő alapon nyugszik.
A látszat nem mindig csal
Ugyan az ilyesfajta szimulátoroknak nem elsődleges feladata, hogy jól nézzenek ki, a Planet Zoo ezzel együtt is nem csupán lélegzetelállítóan szép játék, de szíve-lelke is annak prezentációjában rejlik. Hiába fogjuk a játékidő nagyobbik részében madártávlatból szemlélni, ha ráközelítünk a nyüzsgő állatkert szegmenseire, láthatjuk, hogy az egyszerre realisztikus és karaktereit illetően stilizált dizájnt megdöbbentően részletes, imádni való, kreatív animációk egészítik ki. A játék sztárjai a szeretetre méltó és különleges állatok, akik nemcsak játékmenet szempontjából, de megjelenésre is igazi személyiségek - élmény végigkövetni egy napjukat. A festői környezet pedig hab a tortán, ami ugyan a Planet Coasterben látottakhoz képest kevésbé színes vagy élénk, de így sincs okunk panaszra. Tény, a méretarányos és valósághű dizájn miatt a kelleténél talán nehezebb az élőhelyek és az egyéb épületek azonnali elkülönítése. A Planet Zoo azonban ezzel együtt is talán a valaha megjelent legjobban összerakott "coaster típusú" szimulátor, ám fel kell készülnöd arra, hogy nem kevés időt és türelmet igényel.
