Az a kijelentés, hogy a modern Persona sorozat semmihez sem fogható játékélményt kínál, talán egy kicsit erős, de feltétlenül nem téves. Még a japán szerepjátékok felfoghatatlanul változatos piacán sincs még egy olyan széria, amelyik ekkora sikerrel vegyítené a hétköznapok földhözragadt valóságát egy fantasztikus dungeon crawling élménnyel.
A Persona 5 Royal tökéletesre csiszolta a formulát, de volt vele egy komoly probléma. A PlayStation exkluzivitása miatt még kevesebben próbáltak ki egy olyan játékot, ami a stílusa miatt egyébként is sokakból vált ki heves fintorgást. Szerencsére az Atlus megtalálta a PS-logós tömlöc kulcsát, és kiengedte engedte a királyi rabot.
Szabadság!
Megjelenésekor már született egy kimerítő teszt a Persona 5 Royal eredeti kiadása alapján, ezért szükségtelen megint elmerülni a részletekben, de az újoncok kedvéért röviden felvázoljuk, hogy mit is tud az Atlus koronájának ékköve. A Persona 5-ben egy középiskolás diákot alakítunk, aki bírósági ítélete miatt kénytelen Tokyo belvárosába költözni. Ott kell iskolába járnia, és jó kis tizenéves ifjoncként viselkednie, különben bevágják a kiskorúak börtönébe. A gondosan felépített terv persze gyorsan összeomlik, amikor kiderül, hogy az iskolában egy perverz és hataloméhes tesitanár veréssel bünteti a röplabdás srácokat, és megkérdőjelezhető módon közeledik a lányokhoz.
A prológusban megszerzett barátaival a névtelen főszereplőnknek be kell hatolnia egy másik világba, ahol az adott személy (esetünkben a tesitanár) tudatalattija egy kastély formájában van jelen. Ha onnan ellopjuk a kincsét, akkor megreformálhatjuk a tagot, aki így bevallaná tetteit a valóságban, és pontot tenne a bűnös élvezeteinek végére.
A behatoláshoz personákat használhatunk, melyek az emberi lelkünk fizikai megtestesülései, és egyébként amolyan pokémonként működnek. Különböző különleges képességekkel ruháznak fel minket a körökre osztott harcokhoz, melyek után szinteződünk és új erőket tanulunk. A csatákban a barátaink is sokat segítenek, akikkel a valóságban ápolnunk kell a kapcsolatunkat, és ne mellesleg suliba kell járnunk, helytállnunk a vizsgákon, és az sem baj, ha kivesszük a részünket a diákmunkából..
A Persona játékok lényege, hogy jól osszuk be az időnket. A napjaink szó szerint meg vannak számlálva, ezért okosan kell menedzselnünk a dungeonökben töltött óráinkat, nehogy az egész a tanulmányaink és társasági életünk rovására menjen. Voltaképp egy iskolai életszimulátort és egy végtelenül taktikus körökre osztott RPG-t kapunk egyben, immáron több platformon is.
Egyenlőség!
Az Atlus nem kifejezetten tapasztalt, ami a többplatformos megjelenéseket illeti. Ez alapvetően a japán piac egészére igaz, de míg a Square Enix, a Capcom és a többi nagy szereplő idővel megugrotta ezt a lécet, az Atlusnak nagyon sokáig tartott mire rávette magát a PC-s kísérletezésre. Szerencsére van az a pénz, ami még az Atlus szemében is vonzóvá teszi a portolást, így hamarosan a modern Persona széria minden darabja elérhető lesz PC-n, Switchen és Xboxon is.
Egyelőre csak a Persona 5 Royal került a kezeink közé, ami egy abszolút vállalható port lett, bár itt-ott megmutatják kiütközik a cég rutintalansága. A framerate gyengébb gépeken inkonzisztens lehet Shibuya forgalmasabb utcáin, és a grafikai beállítási lehetőségek is kimerülnek az élsimítás és a felbontás állíthatóságában. A képfrissítési ráta egyébként kötött, 30, 60 és 120 fps-s lehetőségek közül választhatunk, nincs korlátozásmentes opció.
Ugyanakkor nem csak rossz híreink vannak: a játék egyértelműen erősebb élsimítást kapott a korábbi konzolos változataihoz képest, és a lehetséges magasabb felbontás gyönyörű részleteket tud kihozni az egyébként is stílusos képi világból. A játék alapvetően kontrollerrel a legkényelmesebb, de a fejlesztők odafigyeltek arra, hogy az egérkurzor is szépen interakcióba lépjen minden menüvel, és a billentyűzetes alapkiosztás se legyen egy rémálom. Ez utóbbit szabadon átalakíthatjuk, ha nem kedveljük a gyári opciókat. Nem a legtökéletesebb JRPG átirat, amit valaha kaptunk PC-re, de pont jó állapotban van ahhoz, hogy elvesszünk benne úgy 150 órára.
Testvériség!
A Persona 5 Royal tehát jött, látott és kisebb bukkanókkal ugyan, de győzött. A switches verziót mi sajnos nem tudtuk kipróbálni, de a már közzétett elemzések és közösségi vélemények alapján a hibrid konzolon is remekül szuperál a játék.
Nagy nap ez a széria rajongóinak: az évekig követelt portok nem csak, hogy végre befutottak, de elég jól is sikerültek ahhoz, hogy ne kelljen emulátorokra vagy félmegoldásokra támaszkodniuk a jövőben. Külön öröm, hogy a Persona 5 Royal része a PC-s és xboxos Game Passnek, így még csak hatalmas pénzeket sem kell otthagynunk a kasszában, ha ki akarjuk próbálni.
Mivel a Persona 4 Golden már megtalálható a Steamen, csak a Persona 3 Portable hiányzik. A P5 és a P4 után bátran kijelenthető nincs mitől tartanunk: a széria új, multiplatform aranykora végre elérkezett, és mi már csak annyit szeretnénk, hogy majd ha jön a Persona 6, akkor annál ne kelljen már éveket várnunk a PC-s és a többi változat elkészültére.
