Ha valamire szüksége van egy járványtól és egy tüntetéshullámoktól tépázott világnak az a Persona 4 csodálatos meséje. Nincs még egy olyan JRPG, ami annyiszor csalna örömkönnyeket a szemedbe, mint ez a játék, és mégis, sokan nem játszhattak vele, annál az egyszerű oknál fogva, hogy Persona 4 Golden egészen mostanáig a PlayStation Vita exkluzívjai közé tartozott. Oké, az alapjátékot végig lehetett nyomni PS2-n, csakhogy a bővített verzió a JRPG minden elemén komoly fejlesztést eszközölt. Emiatt az eredeti csak halovány árnyéka a Goldennek, erről pedig most már mindenki meggyőződhet.
Inabai emlékek
Akik nem ismernék a Persona 4-et azoknak megpróbálom tömören összefoglalni, hogy miről is van szó. Egy névtelen, néma főhőst irányítunk, akinek a szülei a tengerentúlra mentek dolgozni, így kénytelen volt egy kisvárosba költözni az ott élő rokonaihoz. Inaba egy apró közösség, ahol soha nem történik semmi. A szomszédság szemében az elmúlt évtized legizgalmasabb eseménye, hogy mi odaköltöztünk egy évre. Suliba járunk, osztálytársakkal haverkodunk, és az egyetlen problémánk az ellenszenves osztályfőnök, aki az első naptól kezdve igyekszik lejáratni minket.
Az idilli falusi élet nagyjából két napig tart, amikor is belebotlunk egy hullába, és belekeveredünk egy gyilkossági ügybe. Mint kiderül, valaki a tévéképernyőn keresztül dob be embereket egy másik világba, ahol ők meghalnak, aztán már csak a holttestük kerül vissza a létsíkunkra. Mivel csak mi és barátaink tudunk átlépni ebbe a dimenzióba, nekünk kell megoldanunk az ügyet. Mintha Agatha Christie egy regényét egy szürrealizmussal teli tartályban pácolták volna, olyan benyomást kelt az egész. Eközben pedig dolgozatokat kell megírnunk, diákmunkákat kell elvállalunk, drámaszakkörben kell teljesítenünk, és a baráti kapcsolatainkat sem hanyagolhatjuk el. Utóbbi a legfontosabb, mivel a kialakult és megszilárdult kötetélek komoly hatással bírnak a másik világbeli teljesítményünkre.
A viszonylag drámai konfliktust a végtelenül szerethető karakterek teszik a legmókásabb, leginkább szívmelengető 80 órává, amit képernyők előtt valaha átéltünk. Két nyomozókaland között motorozni megyünk, leugrunk a strandra vagy együtt bámuljuk a nyarat búcsúztató tűzijátékot. Mint említettem, Inaba kicsinyke falu, így nincs mit tenni, muszáj a haverokkal lógni, és végső soron ez adja a játék legcsodálatosabb pillanatait. A Persona 4 Golden egy tökéletes igazgyöngy, amit sikerült kiszabadítani a PS Vitának nevezett kagyló fogságából.
Kisemberek nagy képernyőn
A PC-s változat tartalmát tekintve megegyezik a vitással, de akad pár lényeges különbség is. A Golden New Game+ módjában elérhető nehézségi szintválasztás az új platformon már az első végigjátszás alatt elérhető, ami remek hír kezdők és veteránoknak egyaránt. Ugyan a Golden nem a sorozat legizzasztóbb darabja, még mindig egy Personáról beszélünk, és ezek köztudottan komoly fejfájást képesek okozni a rutintalan játékosoknak. Magyarán most már akkor is módosíthatod a kihívás mértékét, ha az elején nagy bátran ráböktél a normál fokozatra, aztán az első harcban elvéreztél. A beállítási lehetőségek ezen felül egyébként nagyrészt ugyanazok, mint a Vita verzióban, kiegészülve PC-specifikus opciókkal, mint skálázható felbontás, az élsimítás és az árnyékok minősége. A japán nyelv rajongói egy örömteli meglepetést is találhatnak a config menüben: van választható japán szinkron.
A játék szépen fut, és a legtöbb ponton könnyedén kitolja magából 60fps-t. Az irányítás kicsit esetlen billentyűzettel és egérrel, de hozzá lehet szokni, mellesleg a rágcsálónak is hasznát vehetjük a legtöbb menüben, így gördülékenyebbé téve a navigációt. A látványvilág tekintetében nem sok minden változott, de az Atlus nagyon szépen felskálázta a karakterek arcát mutató rajzokat, a 3D-s modellek pedig élesek, akár a frissen fent borotva. De tekintve, hogy mindennek a kiindulópontja egy PS2-es cím, butaság volna ray-tracingre számítani. Az egyetlen fájó pontot az anime átvezetők szolgáltatták, mivel azokon egyértelműen látszik, hogy nem azon a felbontáson futnak, mint amire tervezték őket. Egy-egy helyen lassulással is szembesültem, ráadásul ilyenkor a hang is megőrült, de ezek a glitchek pár másodpercet raboltak el csupán az egyébként a játékidő többi részében hibátlanul prezentált élményből.
A Persona 4 Golden még ma is csodálatos játék, ami a stáblista lefutása után is veled marad, és a sokadik végigjátszás után is eléri, hogy könnyeket hullass miatta. Mindenkinek érdemes kipróbálnia, aki nyitott egy különös, mégis végtelenül kellemes, egyedi és lebilincselő kalandra. Aztán ki tudja, ha jól pörög majd a PC-s kassza, akkor talán eljön a napja, hogy az Atlus végre az ötödik részt is a Steamre pakolja.
