Ami a Persona 4 Golden és a Persona 5 Royal portolását illeti, az Atlusnak még viszonylag egyszerű dolga volt: nem kellett mást tennie, mint fogni a két jól sikerült szerepjátékot, bővíteni rajtuk uszkve 30-50 órát, majd az így kapott eredményt kiadni új platformokra. Ezek a verziók vitathatatlanul a legjobb élményt nyújtják mind közül, ám a Persona 3 megzabolázása már sokkal keményebb diónak bizonyult.
Mint az ismeretes, a Persona 3-ból is készült egy bővített kiadás FES címkével, azt pedig néhány évvel később a Portable verzió követte, amit kifejezetten a PSP-re terveztek. Az utóbbi kiadás tartalmilag bőségesebb és játékmechanikailag is jobb volt a FES-nél, ellenben a 3D-s bejárható város helyett be kellett érnünk egy 2D-s menürendszerrel, miközben a gyönyörű anime-átvezetőket 3D-s renderek vagy állóképek váltották fel. A PSP lemeze egyszerűen nem bírt el mindent, ahogy az időközben nyugdíjazott marokkonzol hardvere sem, így aztán az a faramuci helyzet állt elő, hogy ami a tálalást illeti, a FES kerül ki győztesként az összehasonlításból, ugyanakkor a Portable a jobb játék.
Az Atlusnak tehát választania kellett, amikor úgy döntött, hogy PC-re, Switchre és Xboxra is elhozza a Persona 3-at, és bár az extra tartalom miatt én jobban kedvelem a Portable-t a FES-nél, a végeredmény minőségét elnézve úgy vélem, a fejlesztők rossz döntést hoztak.
Memento Mori
Ha a modern szériához mérjük, akkor a Persona 3 meglehetősen depresszív játék benyomását kelti . A sorozat harmadik epizódjával Shigenori Soejima (vezető karakterművész), Katsura Hashino (vezető producer és rendező), valamint Shoji Meguro (zenei vezető) teljesen meg akarták újítani a Persona nevet, és ehhez nagyon erős témát találtak. Az egész sztorit és és játékélményt a tinédzserkori halálfélelemre és egzisztenciális krízisre húzták fel. E köré épült a naptárrendszer, ami miatt napokra bontva kell menedzselnünk az emberi kapcsolatainkat és önmagunk fejlesztését, miközben helyt kell állnunk az iskolában és egy titokzatos, szörnyekkel teli dungeonben is. Az idő eközben feltartóztathatatlanul menetel előre, nekünk pedig el kell döntenünk, hogy mivel töltjük azt.
Egy magányos, befelé forduló japán tinit alakítunk, aki beköltözik egy koedukált kollégiumba. Nem sokkal később kiderül, hogy az iskolája éjszakánként hatalmas toronnyá változik, az emberek kezdenek megőrülni a világban, és van egy óra két nap között, amit csak kiváltságos emberek érzékelnek. A titkok megfejtéseihez a barátainkhoz fűződő kötelékeinken és a szörnyek szakadatlan mészárlásán keresztül vezet az út.
Mint említettem, a Persona 3 fektette le a ma ismert Persona-formulát, és a Portable mesterien tálalja is annak minden elemét az iskolás élettől a körökre osztott szörnyharcokig. A stílusos, animált menük, a gyönyörű rajzokkal megjelenített karakterek, és a japán jazz gyorsan el is feledtetik velünk, hogy mennyire nyomasztó is tud lenni a sztori, amin át kell verekednünk magunkat. E kifogástalan recept íze nem keseredett meg az új kiadással sem, azt viszont korántsem állíthatnánk, hogy a Persona 3 Portable portja hibátlan lenne.
Nincs varázslat
Mivel az Atlus a kézikonzolos verziót ültette a jelenlegi generációs gépekre, rengeteg rajzolt anyagot kellett elfogadhatóvá tennie 1080p-s vagy akár 4K-s felbontásban is. Ez komoly kihívást jelentett, tekintettel arra, hogy a fejlesztők annak idején kénytelenek voltak a PSP 480x272-es felbontásához alkalmazkodni. A kulcsszó persze az MI volt, ami lendületesen fel is skálázta a háttereket és karakterek portréit, de míg utóbbiakat az Atlus emberei utólag gondosan letakarították és kiegészítették, addig az előbbieket láthatóan békén hagyták. Ennek köszönhetően kockás falevelek, szakadozó csíkozások és elmosott részletek várnak Tatsumi Port Island minden sarkán. Szerencsére a dungeonökben már teljesen 3D-s környezet fogad, aminek a megnövelt felbontás már valóban jót tett.
Egyébként van csüggesztőbb is a 2D-s elemek állapotánál: a hangzás minősége. A hanganyagok tömörítése teljesen észszerű kompromisszum volt 2009-ben azért, hogy a játék ráférjen az 1,8 GB-os UMD-lemezre, de ezúttal másról lehet szó, mint a PSP bosszújáról. Visszahallgatva az eredeti Portable hanganyagát, valami nagyon félrement az újrakeverés során: a szörnyek képességei borzalmas recsegéssel sülnek el, a karakterek kommentárjainál szinte az agyunkban érzünk minden pontnyi bitrátát, és azt nem tudom, ti hogy viselitek majd, de nekem a csatákat indító hangeffekttől napokig rémálmaim lesznek.
Ha a rosszabbik fejhallgatómat használom, akkor kevesebb gyötrelemnek teszem ki a hallószervemet, és szerencsére csak az összecsapások hanganyagait baltázták el ennyire. Csekély vigasz, de vigasz. Természetesen a zenéken és a többi dialóguson is érződik a P3P kora, de ezek minősége még az "elfogadhatóan rossz" kategóriába esik.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Kellett-e ez nekünk?
A fentiek fényében azt is hihetnétek, hogy szeméttelepre kívánom a portot, de ez nem igaz. Az Atlus a félmunkájával sem tudta elrontani a Persona 3 erősségeit, és a Portable még így is csodálatos élmény tele humorral, szeretettel, üzenete pedig komorsága dacára fontossággal bír. Azaz továbbra is kiemelkedik a JRPG-k tömegéből, ráadásul mindössze 20 euróért feledhetetlen kalandban lehet részünk, amit remélhetőleg az Atlus majd helyrekalapál egy-két javítással.
Az elmúlt hónapokban egyébként olyan pletykák kaptak szárnyra, amelyek azt állítják, hogy a Persona Studio már keményen dolgozik a Persona 3 teljes körű felújításán. Egy remake-ről lehet szó, ami egyesíti a FES és a Portable legjobb elemeit egy komplett, modern játékban, a Persona 5 motorjára támaszkodva. Az informátorok szerint már idén sor kerül a bejelentésre, mi pedig csak remélni tudjuk, hogy ezek nem csak légből kapott mesék.
