Az Overwatch fejlesztői azzal az izgalmas ígérettel indították útjára játékukat, hogy a választható karakterek között minden képességszinthez tartozó játékos megtalálja magának a megfelelő hőst. Az igazán kemény arcok Genjivel dobálhatták tele ellenfeleket surikenekkel, míg az FPS műfajt eddig kerülő gamerek például Mercyvel is könnyen hasznosak lehettek. A lövölde rajtja óta eszközölt változtatások viszont kicsit talán megkavarták ezt a felállást és felmerül a kérdés, hogy melyik játékoscsoport legyen a meghatározó az egyensúly kialakításakor.
A Blizzard viszonylag könnyen felismerhető dilemmája abban áll, hogy az átlag játékosoknak is élvezhető meccseket szeretnének kreálni, de közben egy nagyszabású ligával esportot is szeretnének csinálni az Overwatchból. A tavaly év végi, négy tankos meta pedig megmutatta, hogy ha nem figyelnek oda a felső tíz százalék játékstílusára, rendkívül unalmas meccsek is kialakulhatnak, ahol nemrég például szinte halhatatlan tankok versenyeztek, hogy melyikük tudja előbb feltölteni ultimate képességét.
Ana (legutóbbi) nerfelésével megmutatták a készítők, hogy hajlandóak a földi halandók számára szinte soha nem jelentkező problémák alapján is átírni egy karakter képességét. De például Winston legutóbb bevezetett erősítése azt is mutatja, hogy a profik kezében megfelelően működő, de hétköznapi matchmaking szintjén nem elég hatékony hősön is hajlandóak erősíteni. Igazán egyértelmű jelzést tehát egészen mostanáig nem adtak róla, hogy ha egyértelműen prioritást kell adniuk vagy az esportolóknak, vagy a játékosbázis túlnyomó többségét kitevő játékosoknak, ki élvez elsőbbséget.
Lúcio nemrég felvázolt átdolgozása viszont egy kifejezetten érdekes választ adott erre a kérdésre. Az Overwatch jelenleg éles változatában ugyanis Lúcióval nem olyan nehéz játszani, hiszen a legfőbb értékét adó aurák passzívan működnek, a támogató karaktert irányító játékosnak nagyon keveset nem kell tennie, hogy megfelelően hasznos legyen csapata számára. Pont ezért sokan inkább lepasszolták a lehetőséget, hogy a szabadságharcos DJ-t terelgessék és helyette egy izgalmasabb karakterrel játsszanak. A profik viszont sokszor ugyan kelletlenül, de mindig bevállalták a zenélést, hiszen az ő szintjükön a plusz sebességből adódó mobilitást aranyat ér.
Ez pedig azt a furcsa helyzetet idézte elő, hogy ahhoz, hogy egy hőst ne csak a profik válasszanak sokszor, hanem a játékosok nagyobb része is, nem könnyíteni kellett a használatán, hanem éppen hogy nehezíteni. Az Overwatch mögött álló csapatnak persze nem ez volt az elsődleges célja, hanem az, hogy élvezetesebbé tegyék a Lúcióval való játékot és érezhetőbbé tegyék a képességeinek hatását.
A drasztikusan lecsökkentett sugarú aurák viszont azt jelentik, hogy nem az olyan, hagyományosan az esportolókra jellemző képességekre lesz szükség az új Lúcio sikeres bevetéséhez, mint a pontos célzás, vagy a gyors reflexek, hanem jó helyezkedésre, csapatmunkára és koordinációra. Ezzel viszont szintén csak egy bizonyos szint felett találkozunk még a játék kompetitív módjában is, így az új, élvezetesebb Lúcióhoz vonzott játékosok valószínűleg kevésbé lesznek hasznosak, mint amire a karakter korábbi, unalmasabb változatot választva volt lehetőségük.
A készítők hozzáállása tehát látszólag az, hogy a ranglétra nagy részét kitevő meccsek fontosabbak, mint a felső néhány százalék. De az erőviszonyok helyett inkább az szeretnék kiegyensúlyozni, melyik karaktert milyen gyakran választják a játékosok és az egyénnek mennyire szórakoztató egy-egy hőssel játszani. A profik meg majd szépen kielemzik az újdonságokat és alkalmazkodnak.
Persze van az a drasztikus erőkülönbség, amire hagyományos nerfekkel vagy buffokkal reagálnak (Ana és D.Va genygítése erre a legjobb példa), de ez a fajta balanszolás szinte másodlagos prioritásnak érződik. Hogy mindez mennyire lesz sikeres módszer, arra csak később kapunk egyértelmű választ, de néhány kisebb hullámvölgy után jelenleg megint úgy tűnik, rengeteg karakter lesz megfelelően erős és így változatos, de fair Overwatch meccsek várnak ránk.
