Hirdetés

Oscar után szabadon: The Artist - A némafilmes kritika

|

Utálom a közhelyeket, de most kénytelen vagyok elsütni egyet: Egy kép többet mond ezer szónál. Ha mozgóképről van szó, akkor meg pláne.

Hirdetés

Amikor bő fél évvel ezelőtt először hallottam a filmről, értetlenül álltam a Cannes-i sikere előtt. Egy fekete-fehér némafilmért van oda a kritikusi szakma 2011-ben? Megőrültek ezek?  Aztán ahogy sorra tarolt a különböző filmfesztiválokon és díjátadókon egyre kíváncsibbá tett, hogy vajon mi új lehet benne, amiért a fél világ piedesztálra emeli. Lényegében semmi, és pont ettől olyan jó.

A rendező, Michel Hazanavicius bátor ember. A 21. század hajnalán előrukkolni egy olyan műfajú filmmel, ami már a 30-as években is ódivatúnak számított, egyesek számára őrültségnek – hovatovább karriergyilkos lépésnek – tűnhet, de ő kitartott, hogy régi álmát vászonra vihesse, amiben a Weinstein-tesók meg is látták a lehetőséget. Pedig a némafilmsztár (Jean Dujardin) karrierjének – és ezzel együtt a műfajnak – a hanyatlása, valamint a hangosfilm üdvöskéjének (Bérénice Bejo) virágzása, és kettejük szerelmi története nem kevés buktatót rejtett magában. Elvégre ellehetett volna készíteni az egészet a „hagyományos” módon, tehát színesen, hangosan, dialógusokkal, viszont akkor a film feleannyira se lenne élvezetes, és tizenkettő egy tucat alapon sorolnánk be a díjhajhász filmek közé.

A zseniális The Artist c. film kritikájának folytatása a CineStar honlapján olvasható.

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)