Egy csúfos vereség után nehéz felkelni a padlóról és méltányolható teljesítményt nyújtani a következő meccsen. Ezt az EA Canada csapatának is meg kellett tapasztalnia, hiszen minden jóérzésű jégkorongrajongó inkább hallgat, ha az előző NHL epizódról kérdezik. Az NHL 15 a korábbi részekhez képest sokszorosan több hiányzó játékelemet tudott felmutatni, mint újítást. Később persze frissítésekkel sokat javítottak a helyzeten, de ezt a gyomrost azért jó darabig nem fogjuk elfelejteni. Most viszont itt van az idei játék, amely megpróbál mindenért kárpótolni minket.
Újra itt a nagy csapat
Kezdjük a legfontosabbal. Igen, visszatért az a játékmód, amit a legtöbben hiányoltak a tavalyelőtti részből. Újra megkaptuk az EA Sports Hockey League-et, ezt a remek online lehetőséget, ahol megalkothatjuk saját játékosunkat, és más arcokkal összeverődve létrehozhatjuk azt a csapatot, amit közel s távol mindenki retteg az egész internet világában. Visszatért a Season Mode és az Online Team Play is. Rengeteg fajta lehetőségünk van jól érezni magunkat és élvezni a hoki örömét. Kedvenc csapatunk megválasztása után a játék menürendszere máris igazodik az adott klubhoz, így az NHL 16 minden elindításánál megdobbant a szívem a Minnesota Wild színei és Ryan Suter jóllakott óvodáshoz hasonló pofikája láttán.
Megjelenése óta a Hockey Ultimate Team (HUT) a kedvenc NHL módom, a mások előtt felvállalható mennyiségnél jóval több időt el tudok tölteni az online piactér bogarászásával és pár értékesebb játékos aktuális átlagárának tanulmányozásával. A HUT kapott egy fontos és szükséges kiegészítést: megjelent benne az offline egyjátékos szezon, melyben ugyanúgy lépkedhetünk előre, mint online megfelelőjében. Végre nem kellett tehát a kezdetekben még fakezű kutyaütőkből álló lelkes kis csapatomnak elszenvednie az első pár borítékolható vereséget az emberi ellenfelektől. A visszatérő NHL-játékosok egyébként kellemes mennyiségű ajándék kártyacsomaggal lesznek gazdagabbak már a játékmód első indítása után, az EA ezzel hálálja meg a hűségüket. Ezen túl a recept a régi: gyűjtögetni kell a fényesen csillogó érméket, és ezekből lehet újabb csomagokat vásárolni, vagy az aukciós házban is elverhetjük minden pénzünket egy-két különleges kiadású játékoskártyára.
A Be-a-GM-mód hozza a megszokott színvonalat, de kaptunk pár kiegészítést, amelyek fel tudják dobni az egész menedzseri mókát. A csapattagok moráljára minden eddiginél jobban kell figyelni, és a hisztisebb embereket időnként bizony helyre kell rakni néhány, jól odaszúrt mondattal. Ezekkel a játékosokkal megbeszélhetünk egy személyes találkozót, ahol négy választható mondat közül vethetünk nekik oda egyet annak reményében, hogy ezzel jó hatással leszünk a lelkivilágukra. A játék nem segít, nekünk kell kitapasztalni, hogy kinek kell egy kis pátyolgatás, és ki az, akit rendesen le kell szúrni, ha éppen nem teljesít valami fényesen.
Taníts, mester!
Az NHL 16 legnagyobb (és egyben leghasznosabb) újítása az On-Ice Trainer névre hallgató megoldás. Míg más sportjátékokban az oktatómód kimerül az alap gombkiosztások unalmas és steril betanulásában, az On-Ice Trainer segítségével játék közben ismerhetjük meg az alapokat, és fejleszthetjük a technikánkat. Lényegében egy virtuális segédletről van szó, amely egyértelműen mutatja, milyen mozdulatokat kellene használnunk az adott szituációban. Ezenfelül láthatjuk, mikor áll szabad út egy lövés előtt, vagy akár azt is, hogy lesre korcsolyáztak-e a csapattársak. Azoknak is tud újdonságot mutatni ez az okos kis megoldás, akik már évek óta gyűrik a jéghokis címeket. A rendszer alkalmazkodik játékstílusunkhoz, így ha már hiba nélkül megy a lövés és a passz, akkor trükkösebb módszereket is megmutat nekünk.
Ez az adaptációs hozzáállás a gépi ellenfelekre is jellemző: hamar ki fognak ismerni, ha mindig ugyanazokkal a figurákkal próbálkozunk. Ilyenkor váltani kell, erre bőven ad lehetőséget a kiváló irányítás. Néha én is meglepődtem azon, hogy a játék a legelvetemültebb elképzeléseimet is gond nélkül le tudta követni, és eget rengetően nagy gólokat vághattam kifacsart helyzetekből.
Teljesítményünkről folyamatos visszajelzést ad edzőnk is. Ez például a Be A Pro módból már ismerős lehet sokaknak, de immáron az egész játék szerves részét képezi. Az edzőbácsi három téren (támadás, védekezés, csapatjáték) értékel, és nem rest elárulni a receptet, amely a szebb jövő és a jobb eredmény felé vezet.
Hokit és cirkuszt a népnek
A látványvilágra és az egész hangulatra bizony nehéz lenne bármi rosszat mondani. A játékosok külseje és mozgása is kiválóra sikerült, de az igazi csúcsot az arénák jelentik. Még egyetlen sportjátékban sem láttam ennyire valósághű körítést. A jelmezes kabalaállatok, a közönség, a pályaspecifikus rigmusok és a jeget körülölelő egész színes kavalkád megteremti azt az atmoszférát, amit akkor láthatunk, ha a televízióban nézünk egy valódi NHL mérkőzést. Sajnálatos módon azonban van, ami nem változott. Ha például egy túlzottan agilis játékost a bíró kiküld, hogy két percen át gondolkozzon, mit szólna az édesanyja ehhez a szabálytalan viselkedéshez, akkor a rivális csapat szurkolói azonnal a plexihez pattannak, és elkezdik heccelni őt. Olyan apróságokra is jutott idő, mint az, hogy a playoff-időszak alatt bizony mindenki otthon felejti a borotvát, és elindul a szakállnövesztés.
A kommentátorok már ezerszer hallott, dögunalmas szövegei annyira semmitmondóak és olyan gyakran ismétlődnek, hogy gyakran már inkább zavartak és kizökkentettek, mintsem hogy hozzáadtak volna az egész körítéshez. Egyedül ennek a két nyakkendős alaknak a bejátszásait nyomtam át minden egyes alkalommal, amúgy örültem, hogy az átvezetők alatt elveszhetek kicsit a környezet részleteiben.
Persze az NHL 16 sem tökéletes. A legtöbb gond az online játékok alatt tapasztalható, ez sok bosszúságot okoz majd' minden játékosnak. Ritkán találkozni olyan online mérkőzéssel, mikor a játék nem szaggat. Nekem sikerült belefutnom olyan meccsbe is, mikor körülbelül 4-5 másodpercre megállt a játék minden korongérintés után. Ez persze extrém példa, de ez az a terület, ahol van még bőven hely a fejlődésre. Apróbb bugok is meg tudják keseríteni az életünket. Ezek leginkább a menüben jönnek elő: van, hogy a léptetés pörög túl egy cseppet, és a kontroller egyszeri megnyomása után is több menüt átugrik. Előfordul, hogy az aukciós felület mondja be az unalmast: egy kártya árának kijelölésénél eltűnik az ár elfogadásának opciója és a visszalépés is; ilyenkor csak a játék kikapcsolása oldja meg a helyzetet. A legmókásabb pedig az volt, mikor csapatom sorainak rendezgetése közben egyszer csak felszívódtak a páros támadósorok, csak a képeik hűlt helyét találtam, de a játékosokat így is ki tudtam választani.
Csoda a jégen
Egy év alatt rengeteget fejlődött az NHL széria, és ez főleg annak köszönhető, hogy az EA Canada hallgatott a rajongói visszajelzésekre. Az NHL 16 annyiféle játékmódot tartogat, hogy biztosan hosszú ideig a képernyő elé szögezi azt, aki mindent ki szeretne benne próbálni. A sok visszatérő lehetőség mellett kiváló újításokat is fel tud mutatni a játék. Tavalyelőtt ősszel leírhatatlanul csalódott voltam, most viszont már azon gondolkozom, hová lehetne ezt még fokozni a jövőben, mert azt a bizonyos lécet sikerült igen magasra emelni ezen alkalommal.
