Amikor az első hírek elkezdtek szivárogni arról, hogy lesz Grand Theft Auto V, még magam is megnéztem róla egy-két képet, sőt, ide is írtam ilyen-olyan híreket róla. Aztán a sors úgy hozta, hogy egyszer csak azon vettem észre magam, hogy mindenhonnan a GTA V folyik, én pedig nem tudok róla semmit. Ekkor döntöttem úgy, hogy szándékosan távol tartom magam minden infótól, így előítéletek, durva hype miatt kialakult túlzott elvárások, illetve szétspoilerezett sztori nélkül ülhetek a játék elé. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni mennyire nehéz meló lesz megvédeni véreres szemeim és kagylózó füleim attól, hogy semmilyen inger ne verekedje át magát rajtuk a GTA V-tel kapcsolatban.
Manapság nehéz bármilyen információtól is elhatárolódni, amíg számítógépek, táblagépek, okostelefonok és televízió veszi körbe az embert. Bármennyire is nem szeretnénk tudni, hogy Berényi Miki ölre vette Zsófit, úgyis belefutunk egy előzetesbe, ahol a pénz és sárm hazai sorozatikonja éppen ráfonódik az Olaszországban nevelkedett leányzóra. Hiába nem akarunk hallani arról, hogy Sarka Kata örökre tizedjére is hátat kíván fordítani a bulvárnak, ha véletlen valamelyik releváns műsoron felejtjük a tévét, máris hallhatjuk, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolókat keresztben elfoglaló tévés üstökös felesége egy gyémánt nyakékkel vigasztalja magát lepattant műkörme miatt. Amikor nincs olyan - videojátékokkal foglalkozó - oldal, melyen ne jelenne meg egy-két óránként valamilyen GTA V hír, akkor legalább olyan nehéz feladat szűznek maradni információs tekintetben, mint fizikailag egy börtönben.
A közvélemény éhezik a játékkal kapcsolatos bármilyen morzsára, nem is beszélve a nagyobb falatokról, bár ezt egyre többen élik meg negatív dologként, de amíg az igény messze meghaladja az elutasítást, addig ki kell szolgálni. Ilyen körülmények között szinte lehetetlennek tűnik úgy várni a Grand Theft Auto V-re, hogy közben ne tudjunk róla semmit, főleg úgy, hogy jómagam PC-s vagyok, amire ráadásul később is fog kijönni, mint a konzolos verziók. Hacsak a petíciós srác el nem éri célját és a PC egy az egyben törlődik a projektből. De ne kanyarodjunk el ilyen messzire a témától, hiszen most olyan csodás fogalmakról fogok írni, mint a megértés és a motiváció. Ugyanis aki akkor játszotta az első részt, amikor megjelent, mindkettőt meg fogja érteni. Tehát tekerjük vissza az idő vas fogát 1997-re, amikor először csörrent meg a virtuális telefon Liberty City utcáján. Szerintetek az itthoni játékosok akkoriban tudtak szinte bármit is a GTA-ról? Nem igazán, legalábbis a többség biztosan nem, hiszen akkoriban a koleszos net éppen csak arra volt jó, hogy megismerkedjünk a chattel és két percig várjunk egy pucérnős jpeg betöltésére.
Jómagam egy PC-X CD demó nevű könyvtárában bukkantam a kipróbálható GTA verzióra és azt sem tudtam, hogy a setup.exe (vagy .bat?) milyen játékot takar. Aztán a következő pillanatban már azt vettem észre, hogy felülnézetes 320x240-ben taposom agyon a járókelőket egy tűzoltóautó volánja mögött ülve. Az égvilágon semmilyen infóm nem volt a játékról, csakis az, amit a srácok leírtak a PC-X-nek abban a számában, amiben a demó is volt, de előtte fogalmam sem volt arról, hogy ilyen csoda van készülőben. Szinte sokkolt az ezerféle lehetőség, a rengeteg vezethető autó, a változatos küldetések és maga a megvalósítás. Eme sokktól vezérelve gyorsan meg is rendeltem a teljes verziót, ami életem első dobozos játéka volt és azóta is ott lapul a szüleim házában, egykori szobám polcán, a többi akkori, kedves címemmel együtt. Úgy ülhettem oda a játék elé, hogy fogalmam sem volt róla, nem tudtam, hogy mi a sztori, ki a szereplő, hogyan került oda ahol van és miért gyilkol krisnásokat. Mindent magam fedezhettem fel, magam tapasztalhattam meg és végül összeállt teljes egésszé a matéria.
Valami hasonló zajlott le a harmadik résznél is, bár ott már kicsit több infóval rendelkeztem, de sikerült szinte egy az egyben újraélni a csodát. Aztán jött a szélessáv és mindenki életébe befurakodtak a megjelenésekig csepegtetett előzetesek, screenshotok, leírások, játékmenet videók és hasonlók, így mire odajutottunk, hogy a saját monitorunkon tűnt fel a kezdőképernyő, már ismertük az intrót és a játék első egyharmadát, amiből a sztori táplálkozott, de régi ismerősként köszönthettük a főszereplőket és a játék egyéb jellemzőit is. Egyrészről jó ez így, mert mondhatjuk, hogy a gémer nem zsákbamacskát vesz, amikor beruház egy vadiúj játékra, másrészt viszont talán kicsit kiöljük a lényeget, ami a felfedezés öröme. Szóval amikor rádöbbentem, hogy a Grand Theft Auto V esetében a tudásom olyan lyukas, mint a nagypapa óvszere, akkor megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha ez így is maradna. Milyen jó lenne, ha a 2013-as információs cunami elé sikerülne egy 1997-es gátat állítani, és úgy ülhetnék le a játék elé, mint ahogyan azt Mark Chapman tenné, ha esetleg szabadlábra helyeznék, vagy adnának neki odabent valamit, amivel nyomhatja a GTA V-öt.
Aki nem próbálta, el sem tudja képzelni, mennyire nehéz elhajolni a folyamatosan érkező hírek elől, hiszen ha csak a GSO-ra kattintunk, máris ott az a néhány másodperces kis mozgókép, ahol valaki belehuppanegy autóba. Folyamatosan a szemünk elé ugranak a címek és ha nem figyelünk, már ez is tartalmazhat egy kis spoilert, úgyhogy annyit már magam is tudok, hogy a főszereplők között Michael, Trevor és Franklin bukkan majd fel, illetve eltérő jellemmel rendelkeznek, de szerencsére itt ki is fújnak az ismereteim. Ezzel el is jutunk oda, hogy vajon kell-e egyáltalán ennyi infó a játékosnak? Nem nyírják-e ki a kiadók a folyamatos szivárogtatással a saját terméküket, vagy legalábbis nem csonkolják-e meg az érdekességét túlzottan?
Persze én sem azt mondom, hogy miután láttam egy egész alakos aktot Jessica Bielről, akkor azzal minden tudok és úgy ráunnék, hogy otthonra már nem is kellene, de az ismeretlen mindenképpen izgalmasabb (apropó, Jessica, ha ezt olvasod: a következő héten bármikor ráérek, kivéve keddet, mert akkor én vigyázok a gyerekekre!) Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a közönség egyre nagyobb hányada kezdi úgy érezni, hogy a Grand Theft Auto V már túl sok, de egyszerűen nincs lehetőség elugrani a folyamatos infóáradat elől. Néha feltesszük a kérdést, hogy mi a fenéért nem hagynak már békén, miért nyomják folyamatosan az arcunkba a játékukat, amit akkor is megvennénk, ha ennek a sok okosságnak csak a negyedét ismernénk. Miért nem kérdeznek meg, hogy egyáltalán akarjuk-e a tudást és miért nem választhatjuk a könnyebb utat, amikor boldog tudatlanságban, túlzott elvárások nélkül ülhetünk oda a játék elé?! Mint amikor beleszeretsz valakibe, aki aztán kosarat ad és rájössz, hogy sokkal jobb volt, amíg pusztán ábrándozni tudtál róla, a bizonyosság alkoholba menekítő fájdalma helyett. A "kevesebb néha több" elve talán itt érvényesül a legjobban, mivel egy halom embert (köztük engem is) már régen megvettek kilóra, akkor meg minek pazarolják a puskaport? Szerintetek mi lenne a jobb? Kevesebb infó és több titokzatosság, ami teljes egészében, vagy szinte teljes egészében meghagyja az önálló felfedezés örömét, esetleg jó ez így, ahogy van, hiszen ezzel folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot, valamint a türelmetlenséget? Ti megpróbáltátok magatokat szándékosan távol tartani a tudnivalóktól?