Megjegyzés: Az alább látható teszt nagyrészt a Need for Speed megjelenésekor íródott, és eredetileg a 2015/11-es GameStar magazinban jelent meg. Azóta érkezett két nagy patch, amitől lényegesen jobb lett a játék. A pontszámon ez nem változtat, de a cikket frissítettük a patch által hozott változásokkal.
Sajnos beigazolódott mindkét, a béta után érzett félelmem: a Need for Speedben nem vezet út az igazi, magas épületekkel teli belvárosba, a rendőrökkel való játszma pedig inkább kutyasétáltatáshoz hasonlít, mint meneküléshez. A Rivals után két évet kapott a Ghost Games, hogy összekapja magát, jól átgondolja, milyen irányban érdemes folytatni a szériát, mi az, amivel újra az élre juthatnak. Igazából a témaválasztás adta magát, már csak az iroda előtti tüntetéssel nem tudatták a rajongók, hogy ők az undergroundos időket szeretnék visszakapni. Pedig a Need for Speed kezdetben nem erről szólt, nem a tuningolásról vagy az illegális versenyekről, csak épp a kétezres évek elején jókor és jól pattantak fel arra a hullámra, amit a Halálos iramban filmsorozat gerjesztett, és valószínűleg javarészt a két médium együttese miatt emlékszünk úgy az Undergroundra, mint a széria csúcspontjára.
Az EA tehát kiadta "a" Need for Speedet, amivel évekre előre meg szeretné határozni, mi az a Need for Speed mint franchise, és mire számíthatunk a következő részektől. Talán okosabb lett volna a Call of Duty- vagy Battlefield-, vagy hogy műfajnál maradjunk, Forza-féle megoldást alkalmazni, és új mellékágat indítani, miközben egy másikon visszatérhetnek a klasszikus NFS-élményhez. Ha már az elmúlt években úgy ugráltak a témák között, hogy szinte lehetetlen volt követni, a Need for Speed a kötött pályás versenyzés, a sztori-alapú játékok vagy a nyílt városban bóklászás kedvelőinek szól-e inkább, érdemes lett volna ezt a kaput nyitva hagyni.
A csapat úgy döntött, összegyúrja az Underground, Most Wanted és Carbon játékok legjobb elemeit, behoz néhány ismert figurát az underground autózás világából, és megpróbálja megalkotni a tökéletes játékot, amire a rajongók vágytak, és amit ennyi csalódás után igazán megérdemelnének. Először nem jött össze, aztán szép lassan alakulgatott, és most, két frissítés után eljutottunk oda, hogy ha nem is tökéletes, legalább már élvezhető.
A sötétség birodalma
Újabb Need for Speed, újabb fiktív város, ezúttal Ventura Bay várja, hogy minden pontját megismerjük, minden útját felszántsuk. Hat, egymástól különböző körzet alkotja, így mindenből kapunk egy kicsit: felmehetünk a hegyekbe, gyakorolhatjuk a trükköket a kikötőnél, vagy az autópályán tesztelhetjük, mit tudunk kisajtolni frissen fejlesztett járgányunkból. Szűk utcákból és hosszú gyorsforgalmi utakból egyaránt jut, úgyhogy a driftelgetést és a száguldást is élvezhetjük.
Sajnos nem tudom azt mondani, hogy akár egy kicsit is beleszeretem volna. Az egész jellemtelen, nincsenek kiugróan emlékezetes pontok, olyan részek, ahova szívesen térek vissza. Hiába nagy a térkép, amikor benne járunk, minden terület kicsinek tűnik. A legjobb dolog a hegyekben futó szerpentinről figyelni a város fényeit, de ahogy leérünk a hegy aljához, kilométereken át csak unalmas, szürke területeken vághatunk át. Erre rásegít a szemcsés szűrő, valamint hogy az egész játék során csak alkonyattól pirkadatig változik az időjárás, illetve szinte folyamatosan esik, ami ugyan a Frostbite 3 miatt megint jól néz ki, de valójában csak eltakarja a város elemeinek kidolgozatlanságát, és elvonja a figyelmünket a szűk látótávolságról. Nem az a baj, hogy nincs nappal, az illegális utcai versenyzéshez hozzátartozik az éjszaka, csak a kivitelezés nem stimmel.
Ventura Bay még egy nagy hiányossága, hogy fájóan üres. Oké, hogy este van, és ilyenkor alapvetően üresek az utcák, de ez egy olcsó magyarázat lehetne annak fényében, hogy verseny közben meg hirtelen hogy megszaporodnak a civilek. Ha szabadon járjuk a várost, percekig autózhatunk úgy, hogy senkivel nem találkozunk, ha viszont versenyben vagyunk, általában akkor kerülnek elő, amikor egy beláthatatlan kanyart veszünk be, vagy épp a célba érnénk. Kanyarról jut eszembe: néhány kanyar annyira szűk, hogy driftelve, ütközés nélkül bevehetetlen, főleg ha olyan eseményben vagyunk, ahol más autósok ellen kell mennünk.
Mindent akarok
A körítés szerint ahogy megérkezünk a városba, egy szűk baráti társaság egyik tagját sikerül lenyűgöznünk, így bekerülünk a csapatba (vagy inkább közel kerülünk hozzá: hiába beszéltek hozzám, nem éreztem azt, hogy a banda része lennék). A srácok szeretnék felhívni magukra az épp Ventura Bay-be látogató ikonok (Ken Block, Nakai-san, a Risky Devil csapata, Morohoshi-san és Magnus Walker) figyelmét, és ennek nyilván az a legegyszerűbb módja, ha autózgatnak, ki-ki a saját stílusa szerint.
A versenyeket mindegy, milyen sorrendben gyűrjük le, aki inkább driftelni szeret, végighaladhat csak az egyik szálon, aki meg száguldozni, nyugodtan maradjon a másiknál, egyedül a szerelőcsaj, Amy az, akit - a tuningolás miatt - erősen ajánlott nem kihagyni. A legnehezebb dolgom Outlaw-val volt, ugyanis a városban nem csak civileket, rendőröket is nehéz találni. Amikor azt a feladatot kaptam, hogy egy üldözésből lógjak meg, több tíz percig köröztem a KRESZ minden létező szabályát megszegve, majd rákerestem inkább a neten, hogy hol vannak biztos pontok.
A Legends frissítéssel bekerült az Undergroundból ismerős Eddie is, aki 15 új versenyt kínál, melyek teljesítése esetén megszerezhetjük az autóját. Eleinte csak Magnus Walker és Nakai-san kocsiját kaptuk meg a hozzájuk kapcsolódó szál teljesítése után, de most már Ken Block és Morohoshi-san autója is jár. Az egyes főszereplőkhöz kötődő szálak végefelé feltűnnek az ikonok maguk, pacsiznak velünk, jófejek, talán ezért érdemes azokat megnézni. Egyébként meg nincs olyan jelenet, ahol ne innának egy bizonyos fajta energiaitalt, jó, hogy nem ugrik ki a szívük.
Faltól falig
A Need for Speed igazán ott vérzik, ahol nagyon nem kellene: az irányításnál és a mesterséges intelligencia viselkedésénél. Szeretném azt mondani, hogy az autó kezelése pár óra után elsajátítható, de ez sajnos nem igaz. Kanyarokat hagyományosan bevenni szinte lehetetlen (ha lassítunk, megelőznek vagy belénk jönnek), a driftelés pedig sokszor vagy működik, vagy nem. Néha a legkisebb szalagkorlátnak ütközésnél is felborulunk, máskor az erős becsapódás is csak irányba állítja a kocsit. Úgy éreztem, körülbelül fél másodperces késés van a gombnyomás és a reakció között, ami egy versenyjátéknál nagyon sok. A patch-ek ezen valamennyit finomítottak, de azért van még rajta mit dolgozni. Reméljük, a PC-s, billenytűzetes irányítás nagy figyelmet kap, ne adj' isten újra lesz kormánytámogatás, sok múlik ezen.
2015-ben, a világ egyik legnépszerűbb versenyjáték sorozatánál borzasztó azt látni, hogy az MI által irányított autósok önmaguk legnagyobb ellenségei. Ha civilekben akadnak fenn, azt mondom, belefér, de hogy egy egyszerű kanyar gondot okozzon nekik, vagy az, hogy a startnál ne akadjanak össze, azért az már tűréshatár alatti. Az külön vicces, amikor az ikonok szerencsétlenkednek: a Risky Devil csapatának tagjai például nem egyszer egymásba szaladtak, holott elvileg profik. A patchek után kevesebb lett a szerencsétlenkedés, meg kell küzdeni a győzelemért, és senki nem vág be elénk fénysebességgel, hogy utána belassítson és lazán megelőzhessük. Az MI-n sokat javítottak, és ettől lényegesen élvezetesebb lett az egész.
Legalább az autó szép
Azért nem rontott el mindent a Ghost Games: az autók játék közben is gyönyörűek. A törésmodellbe nem fektettek túl sok energiát, de engem nem zavart, hogy egy hatalmas ütközés után is csak horpadások, karcolások vannak a kocsimon. Ellenben mind a kidolgozottság, mind a csillogó vízcseppek csodálatosak, csak kérdés, hogy megérte-e minden mást beáldozni ezekért. A belső nézet hiányát továbbra is nehezen tudom megemészteni, főleg úgy, hogy mindössze kicsit több mint 50 autó esetében kellett volna kidolgozni. Az autók számát egyébként nem keveslem (megértem persze, ha a választék nem elégít ki mindenkit), nagyon jól elvoltam a kezdő Subaru BRZ-vel, majd a '69-es Mustangommal, és később, ingyenes DLC-kkel, frissítésekkel jönnek még újak.
Ha valamit remélek, hogy a sorozat minden további részében szerepelni fog, az a külső-belső tuningolás. Neont sajnos nem lehet a kocsik alá rakni (ezért hullattam pár könnycseppet), csak LED-es díszcsíkot a spoilerre és a csomagtartóra, azt is egyelőre mindössze Morohoshi-san Lamborghinijére, de változtathatjuk a lökhárítókat, a spoilereket, de még a csomagtartót is. Applikálhatunk kész body kiteket, amik teljesen átalakítják a kasznit, vagy elszórakozhatunk azzal, hogy mindent egyesével változtatunk meg. Nem minden autó támogat minden típusú módosítást, de az alkatrészek száma is sorra bővül. Belső tekintetében sok mindent vásárolhatunk (a nitrót is külön kell megvenni, érdemes azzal kezdeni, hasznos találmány), és ahhoz, hogy a finomhangolásnál a felfüggesztést vagy a kéziféket pontosan beállíthassuk, szintén új alkatrészekre van szükség. A finomhangolással egyébként megszabhatjuk, hogy adott autó driftelésben vagy gyorsulásban legyen-e jobb, és a különbség érezhető, érdemes rászánni néhány percet a tökéletes egyensúly kitapasztalására.
Ja, te is itt vagy?
Tényleg nem tudom elképzelni, miért erőlteti a Ghost, hogy a játékosokat összekösse. Az, hogy a játék állandó online kapcsolatot igényel, egy dolog, csak sajnos semmi előnye, viszont annál több hátránya van. Nagyon ritkán futottam össze másokkal, és az esetek túlnyomó többségében vagy elmentünk egymás mellett, vagy belehajtottunk a másikba. Egy-két ad-hoc versenyt kipróbáltam, és nem mondom, hogy nem volt jó móka, de azt sem, hogy nem tudnék nélkülük létezni. Ha nagy, többfős versenyekben tudnánk küzdeni egymással, hagyományos jellegű többjátékos módokban, annak lenne értelme, de ennek ilyen formában az égvilágon semmi.
Nem nevezném komoly előrelépésnek azt, amit a Ghost Games most tett, de a jövőt illetően még bizonytalan vagyok. A hangulatot jól belőtték, de olyan hibákat ejtettek a játékmechanikák terén, amiket egy amatőr, kezdő, elsőjátékos csapatnak is csak jóindulattal néznénk el, egy haladó brigádnak viszont egyáltalán nem tudunk. Ugyanakkor folyamatosan javítják a hibáikat, és a későbbi játékok esetében már a javított változatot kapjuk mindnből. A Need for Speed franchise megfordult már néhány csapatnál, de utoljára a néhai EA Black Box kezében volt közel tökéletes, még a Burnoutokkal elhíresült Criterion sem tudta kihozni belőle a maximumot. Nem tudjuk, jövőre lesz-e új rész, és ha igen, azt a Ghost csinálja-e, de akárhogy is, a sorozat jó hírnevét most sem sikerült visszanyerni.
