Tony Hawk's Pro Skater 5
Vannak olyan játékok, amiknél a megjelenéskor lepődünk meg, hogy mennyire rosszul sikerültek, és vannak olyanok, amikről már jó előre sejteni lehet, hogy valami nincs rendben. A Tony Hawk's Pro Skater 5 sajnos az utóbbi kategóriába tartozott, az Activision pedig talán akkor leplezte le magát véglegesen a legendás deszkás széria legújabb darabjával, amikor úgy döntött, hogy a gamer sajtónak inkább nem küld tesztpéldányokat belőle.
A megjelenéskor egy több gigabájtos patchre volt szükség, hogy a játék elinduljon, de amikor ez megtörtént, abban sem volt köszönet. A Tony Hawk nevével fémjelzett korábbi játékok precíz irányításának se híre, se hamva nem volt az 5-ös sorszámú epizódban, a pályák gyatrák voltak, ahogy a programhibák is hemzsegtek, amiknek köszönhetően néhány másodpercenként valami, a fizika törvényeivel teljesen összeegyeztethetetlen dolog történt a képernyőn. Az sem segített, hogy a készítők valamiért amellett döntöttek, hogy online lobbikon keresztül kell megtapasztalnunk a deszkázást, de a vitatható netkódnak hála csak még bizarrabb mozdulatokat láthattunk a többi játékostól, épkézláb trükköket aligha.
Ebben az esetben utólag lelepleződött a turpisság, hogy mi volt az oka a hanyag munkának: a Robomodo csapata mindössze néhány hónapot kapott a játék elkészítésére, ugyanis 2015-ben lejárt az Activision engedélye arra, hogy Tony Hawk játékokat adjon ki, ezért mindenképp még az év vége előtt meg kellett jelennie ennek a résznek. A sietség jutalma egy 32-es Metacritic-átlag lett a kritikusoktól, a játékosoktól kapott pontszámok átlaga pedig jelenleg 1.5.
Fast & Furious: Crossroads
Aki emlékszik a kétezres évek elejének gaming látképére, az tudja, milyen király versenyjátékokat inspiráltak a korai Halálos iramban filmek (főleg rád nézünk, Need for Speed: Underground). Nos, ez alapján egy hivatalos feldolgozás akár kifejezetten király is lehetett volna, pláne hogy évekkel később az addigra két NFS: Shift és két Project CARS játékkal is bizonyító Slightly Mad kapta meg a feladatot, hogy játékformába öntse Dom Toretto és a többiek egy új kalandját. A végeredményben sajnos nem lett sok köszönet.
A Halálos iramban sorozatra jellemző őrült autós mutatványokat ugyanis rendkívül összezavaró, az árkádos és a valószerű között ide-oda ugráló irányítással és egyetlen, a kilátást kifejezetten zavaró kameraszögből szemlélve kéne előadnia a játékosoknak, ami nagyon frusztráló tud lenni. A fizika szintén a kontrollálatlan káosz érzetéhez ad hozzá, ami nem segített sokat az összképen. Így a hivatalos F&F játékot egy erős 35-ös átlag fogadja ma a Metacritic által figyelembe vett kritikusoktól, a játékosoktól pedig egy még durvább 1.7-es összesítés szerepel az oldalon.
Lair
Fura érzés egy konzolgeneráció nyitócímeit mérlegelni, sokszor előfordul ugyanis, hogy a fejlesztők addigra még nem ismerték ki igazán az adott platformot, így nem igazán tudják kihozni belőle a maximumot. Másfelől viszont ilyenkor gyakran lenyűgözi a játékosokat, hogy egy új, erősebb hardveren játszhatnak, ennek érdekében pedig olykor hajlandóak elnézni azt is, ha a játékmenet nem feltétlen olyan, mint egy kiforrottabb játék esetében. Nos, a Factor 5 és a Sony együttműködése, a Lair nem kapott ilyen engedményeket a közönségből, igaz, ez érthető annak fényében, hogy a PlayStation 3 megjelenését nagyjából kilenc hónappal lekésték.
A kor kritikusai talán azt sérelmezték a legjobban, hogy a szükségtelenül erőltetett mozgásérkékelős irányítás és a felszínes küldetések mellett a játék egyik legvonzóbb pontja, a kor színvonalához képest impresszív látvány is hamar elfáradt és különböző hibákat fedett fel. Így hiába irányíthattak egy sárkányt, miközben egy egész zenekar bömbölt eposzi aláfestő zenét a fülükbe, a nem túl összetett légi akciójáték egy 53-as átlagot érdemelt ki a kor kritikusaitól, aminél érdekes módon a játékosok elnézőbbek voltak egy 6.1-es összesítéssel.
The Quiet Man
Általában nem szeretjük leszólni azokat a játékokat, amik azért sikerülnek rosszul, mert egy kicsit merészebben bántak a történettel vagy a játékmechanikákkal némi újító szándék által vezérelve, a The Quiet Man viszont nem érdemelte ki ezt a jóindulatot. A Square Enix és a Human Head 2018-as akciójátékában a verekedős részek ugyanis kifejezetten középszerűek, illetve néhol ennél egy kicsit rosszabbak, így pedig semmi nem kompenzálja a játékosokat azért, hogy a történetet kifejezetten pocsékul mesélik el az alkotók.
Mivel a főszereplő, Dane siket, a játékban gyakorlatilag alig szerepelnek hangok, legyen szó a játék alatt duruzsoló Unreal Engine-ben megvalósított, vagy épp a helyenként - feltehetően költségvetési vagy időbeli korlátok miatt - élő szereplőkkel felvett átvezetőkről. Az alkotók állítása szerint ez azt a célt szolgálta, hogy beleéljük magunkat a hallással nem rendelkező főszereplő bőrébe, csakhogy a The Quiet Man játékosai kevesebbet is tudnak meg, mint a karakter, akit irányítanak. Ugyanis a sztori szerint Dane képes például szájról olvasni, de a képernyő előtt ülő gamerek ekkor nem kapnak feliratokat, sőt, az emberi hangokat is fura zenei hangokra cserélték az alkotók. Valahogy nem lepődünk meg, hogy az emberek nem tüntetnek a Square főhadiszállása előtt a folytatást követelve, ezt támasztja alá a Metacriticen elért pontszámok 28-as kritikusi és 1.9-es felhasználói átlaga is.
eFootball 2022
Hosszú évekig érdekes rivalizálás folyt az EA égisze alatt készülő FIFA és a Konami berkeiben fejlesztett Pro Evolution Soccer széria között, ám mára mindkét sorozat a múlté - legalábbis a nevük. Az Electronic Arts hátrahagyva a nemzetközi szövetség nevét EA Sports FC néven folytatja, és látszólag különösebb baki nélkül megúszta a váltást. A Konami egyik zászlóshajója viszont sokkal döcögősebben indult újra, ami az utóbbi évek egyik legcsúnyább AAA bukását is jelentette.
A sorozat 2021-ben vette fel teljesen az új eFootball nevet, ám ami talán ennél is fontosabb, ekkor váltottak Unreal Engine-re a 2013 óta használt (és több Metal Gear Solid alatt duruzsoló) FOX motor helyett. A látvány mellett ezt a játékmenet is megszenvedte, a kritikusok gyakran panaszkodtak általában a játékmenetre, azon belül pedig kifejezetten sokszor a mesterséges intelligenciára. Az is csak apró vigaszdíj volt, hogy az eFootballt ingyenesen lehetett letölteni, igaz, a játszható csapatok és módok listája is kifejezetten gyért volt a megjelenéskor. Hogy mindez mit ért a Metacriticen? A sajtótól egy 34-es, míg a gamerektől egy 1.3-as átlagot.
Sajnos akad még bőven csúfos bukás a nagy kiadók és fejlesztők felhozatalában, ahogy biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben is lesznek orbitális baklövések, amikre ráadásul rengeteg pénzt eltapsolnak az alkotók. Reménykedjünk, hogy ezek elenyésző kisebbségben lesznek, és sokkal több olyan AAA játék landol a polcokon, amikben a nagy fejlesztőgárdák jól olajozott gépezetként összedolgozva alkotnak valami maradandót.
