Tavaly kihagyott egy évet a MotoGP sorozat, de csak nevében - a 2016-os MotoGP játék a Valentino Rossi: The Game volt, mely a vártnál jobbra sikerült, extra módok kerültek bele, és látszott, hogy a Milestone mindent beleadott. Sajnos ez az idei részről nem mondható el - bár a MotoGP 17 szórakoztató, elég szegényes, és technikai részről sincs vele minden rendben. Aki nem akar menedzserkedni, és megvan az utóbbi években megjelent részek közül bármelyik, annak tulajdonképpen fölösleges pénzkidobás lehet az egész.
Én vagyok a főnök
A játék legnagyobb újítása a Managerial Career mód, melynek keretében úgy játszhatunk végig egy szezont, hogy közben igazgatjuk saját csapatunkat is. Természetesen Moto3-ban kezdünk és arról, hogy az élbolyban végezzünk, eleinte nem is álmodhatunk, de a cél a Moto2, majd a MotoGP és a dobogó legfelső foka. Létre kell hoznunk egy versenyzőt, akit mi irányítunk a futamok során, de mellé felvehetünk lelkes újoncokat is, akik mind másban jók. Ők önállóan működnek, láthatjuk a helyezésüket az aktuális szezonban, valamint teljesítményüket; manuálisan nem lehet feljebb tornázni képességeiket. A stábtagokat ugyan nem cserélgethetjük, de fejleszthetjük az elemzőket, a mérnököket, a menedzsementet, hogy magasabb bónuszokat kapjunk, vagy gyorsabban készüljenek el az egyes fejlesztések; a marketingeseket, a koordinátorokat és a logisztikai részleget, sőt, a séfeket és az edzőket is, hogy a lehető legjobb teljesítményt tudjuk nyújtani. Egy évad során amellett, hogy versenyzünk, részt kell vennünk PR-eseményeken is, amik vagy pénzt adnak, vagy a reputációnkat növelik. Külön animáció vagy minijáték nem társul hozzájuk, csak egy listából választhatjuk ki, mit szeretnénk. Az egész menedzsment nem olyan részletes, hogy aki egy menedzserként akar MotoGP-zni, elégedett legyen, de legalább ebbe az irányba is nyúltak egy kicsit.
A másik mód a hagyományos karrier, ebben ugyancsak saját versenyzőnket terelgethetjük a cél felé. Indulhatunk akár a Red Bull MotoGP Rookies Cupban is, de élményben nincs sok különbség a többi ághoz (Moto3, Moto2, MotoGP) képest.
Emellett természetesen indíthatunk saját bajnokságot, időmérőt és Grand Prix-t (ezeket mind akár online is, PS4-en meglepően sokan játszanak a neten), de hiányoznak például az előző szezon legszebb pillanatai, a történelmi pillanatok, és más, színes lehetőségek. Értem én, hogy most a menedzsermódra kellett az energia, de azért annyit nem fektettek bele, hogy az említetteknek ne juthasson. Embere válogatja persze, hogy ki igényli, és ki nem, de én szerettem őket. Ha már a történelem szóba került: annyi van, hogy saját versenyeknél lehet 125, 250 és 500 köbcentis kétütemű, valamint MotoGP-s négyütemű motorokat választani a hozzájuk tartozó pilótával. Itt apró kellemetlenség, hogy nincs mindenki az első pillanattól feloldva: például ahhoz, hogy Emilio Alzamorát választhassuk a 125cc-s kategóriában, előbb 29 Moto3 versenyen kell indulni.
Nem a legszebb teljesítmény
A látvány sokat nem fejlődött, de elfogadható, nem csilli-villi, de rendben van. Ugyanakkor sikerült elérni azt, hogy a játék stabil 60 fps-sel fusson - papíron. A valóság persze nem ilyen szép, a versenyek indításánál szinte mindig tapasztalható volt recegés, az animációk darabosak, és elég hullámzó azért a framerate. Nem nagyon zavaróan, de ez akkor sem stabil.
Az idei MotoGP játék számomra csalódás, de remélhetőleg a jövő évi többet nyújt majd - ha már egy Ride 2-t sikerült összehozni, itt is lehetne valami komolyat villantani.
