Alaposan fel kell kötni a vadászgatyót azoknak a játékosoknak, akik a Monster Hunter: World új régiójába szeretnének bemerészkedni. Az Iceborne kiegészítővel megnyíló fagyos Hoarfrost Reach ugyanis már az első sztoriküldetésben kimutatja foga fehérjét: elég pár rossz mozdulat, és rögvest hordágyon visznek minket a táborba, arról nem is beszélve, hogy megfelelő páncélzat, fegyverek és felszerelés nélkül még csak gondolni sem érdemes arra, hogy bedugjuk ide az orrunkat. Ez bizony a nagyfiúk játéka, a Master szint, ahol egy halom új szörnyeteg várja, hogy összemérje velünk erejét, sőt régi ismerőseink is új trükkökkel gazdagodtak.
Jeges szelek
Nincs túlírva a történet, inkább csak kellemesen körülfonja az alapjáték hosszával vetekedő új sztoriszálat, amelyet csak akkor indíthatunk el, ha a sima Monster Hunter: Worlddel már végeztünk. Ez cseppet sem véletlen, kizárólag a legrátermettebb vadászoknak lesz esélyük a frissen felfedezett új régióban. Az alapkonfliktus a szokásos, felbukkan egy új őssárkány, nekünk pedig úgy kell helyrebillentenünk a természet rendjét, hogy vagdalthúst csinálunk belőle. Ezúttal annyi érdekes kis csavart kapunk, hogy a korábbi tendenciától eltérően előtérbe kerülnek a mellékszereplők, ami frissé varázsolja az átvezetőket. A valódi fókusz persze a szörnyvadászaton van, az új bestiák pedig a játékvilág legnagyobb mocsadékai közé tartoznak. Master szintű behemótokhoz azonban master szintű páncélzatok is dukálnak, amelyeket azonnal érdemes elkezdeni legyártani, amint megvetettük lábunkat az új területen - már a legegyszerűbb verziók is simán felülmúlják korábban keserves munkával megszerzett vértezeteinket, és persze akad belőlük egy csomóféle. Gyengébb társaiktól eltérően ők már negyedik dekorációs foglalattal is bírnak, így pont eggyel több extra buffokat biztosító csecsebecse pakolható beléjük. A fegyverek miatt nem lesz ekkora az örömünk, legalábbis ami a fejlesztésüket érinti: eddig ugyebár maximum nyolcadik szintre húzhattuk fel őket, most ez a szám 12-re nőtt. Kapott viszont minden egyes fegyvertípus pár új trükköt és mozdulatot, amelyeknek nagy hasznát vehetjük a harcban. Még náluk is fontosabb lesz viszont az, hogy elsajátítsuk a Clutch Claw használatát. Kilőhető kampós karmunk segítségével a megtántorodott jószágok testére ránthatjuk magunkat, hogy aztán sérült testrészeiket tovább szeretgessük, vagy épp az arcukba robbantsunk valamit.
Ha utunk során Hoarfrost Reach zord időjárásának vagyunk kitéve, akkor elengedhetetlen, hogy felhúzzunk egy bélelt rémfarkaspáncélzatot is, de nem kell megrémülni, ezt a gúnyát az alapvértünk fölé vesszük fel, szóval nem rondít bele a statjainkba. A hideg viszont könnyen törhet borsot az orrunk alá: ha nem akarunk rekordidő alatt lomha, didergős tökfilkóvá válni, mindig legyen a szütyőnkben némi forró ital, vagy mártózzunk meg egy termálforrásban.
Mindent a kedves vevőért
Hoarfrost Reach mellé egy új főhadiszállás is dukál, ami a Seliana nevet kapta. Az új település igaz, hogy vizualitásában nem ér fel Astera csodás szintjeivel, de gyorsan a szívünkbe fogjuk zárni épp horizontális kiterjedése miatt: végre-valahára nem kell fél életünket liftezéssel töltenünk, itt mindenhová a lábunk visz, ráadásul okosan pakolták egy kupacba a kapcsolódó NPC-ket, hamar elérünk majd mindent két teljesítendő küldetés között. Mindez a kényelmünket szolgálja, ahogy például az is, hogy terepen mostantól fogva felpattanhatunk a kisebb állatokra, és alkalmi hátasunkként használhatjuk őket. Teljesítendő missziókból pedig ismét akad bőven. Ahogy említettem, kifejezetten hosszú lett az Iceborne fő történetszála, a játékórák pedig kis farmolással még durvábban kitolhatók, mígnem elérkezünk a nem ok nélkül titkolt endgame-tartalmakig, amelyek bevezetnek egy ötletes, merőben új rendszert, garantálva a hosszas addikciót.
Bestiárium
Játékideje mellett a felsorakoztatott vadak terén is bátran versenyre kelhetne az alapjátékkal az Iceborne, ami 2019-ben nagyon dicséretes, hiszen a legtöbben jóval megúszósabban kezelik a hasonszőrű bővítményeket. Attól sem kell félni, hogy esetleg ráunnánk a hófödte tájakra, mivel sok küldetés a korábban megismert területekre hív bennünket vissza, ahol régi ismerősökkel is meg kell harcolni, vagy épp egy korábban már ezerszer megölt lény új alfajával találjuk szembe magunkat. Nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg a még sosem látott és a mondhatni újrahasznosított szörnyetegek, én pedig ezen a ponton nagyon tudtam volna örülni annak, ha az újdonságok felé billen a mérleg. Egy ennyi tartalmat kínáló, ilyen grandiózus játékban persze ez bocsánatos bűn, de akkor is említést érdemel az a keserű szájíz, ami a velejárója.
A jövő szörnyei
Örülök, hogy nem akarták tovább bonyolítani ezt az alapvetően is komplex játékot, így azok az újoncok is széles vigyorral az arcukon vethetik bele magukat az Iceborne-ba, akik csak az alapjátékkal ismerték meg az egész szériát (nem kevesen vannak ők), a régi motorosoknak pedig nagy öröm lesz látni, hová is fejlődik épp kedvenc sorozatuk. Az a Capcom, amely nem is olyan rég még főleg sokadik körös újrakiadásokkal házalt, most kiváló, valódi értékkel bíró remake-eket készít, az elmúlt években látott pofátlan DLC-stratégiája (elég csak a Marvel vs. Capcom: Infinite skinjeire és extra harcosaira gondolni) helyett pedig olyan kiegészítőket tesz lesz az asztalra, amelyeket úgy el tudnék fogadni akár még folytatásnak is, hogy közben arcizmom sem rándul. Örömteli nézni, milyen irányba halad az egész cég, és milyen jövő vár a Monster Hunter szériára. Immár 15 millióhoz közelít a Monster Hunter: World dobozos és digitális kiadásai eladásának teljes összege, a japánok pedig szemmel láthatóan megszolgálják ezt a hatalmas vásárlói bizalmat.
