Az egész Monster Hunter széria egy végtelenül egyszerű alapvetésből indul ki, melyet már a címadásnál sem rejtettek véka alá az alkotók: öljünk meg minél több, minél nagyobb szörnyet azért, hogy újabb, még hatalmasabb rondaságokkal tudjunk elbánni a későbbiekben. Ezt a koncepciót dobta el a Stories alcímet viselő spin-off és annak most megjelent folytatása is.
A Monster Hunter Stories 2: Wings Of Ruin főhőse ugyanis nem egy vadász, hanem egy szörnylovas, aki igaz, hogy ha kell, megharcol a szörnyekkel, és a csata után bezsákolt szarvakból és pikkelyekből szemrebbenés nélkül új fegyvereket, páncélokat kovácsoltat, de valódi célja mégis inkább a lehető legritkább szörnytojások felkutatása. A tojásból kikelt szörnyecskék pedig leghűségesebb társainkká válnak ebben a kalandban.
Szerezd meg hát mind!
Küllemét és mechanikáit tekintve is klasszikus JRPG-t tisztelhetünk a Wings Of Ruin személyében, a játék vizualitása remek passzol a Nintendo Switchhez - bár a Monster Hunter Stories 2 PC-re is megjelent, azért érezhető, hogy a Nintendo hibrid konzolja az elsődleges célplatform. Ezúttal sokkal hangsúlyosabb a történet, ami remek lenne, ha nem csak ezerszer elismételt panelekből rakták volna össze a teljesen sablonos sztorit. Szó sincs arról, hogy ha játszott valaha az ember egy JPRG-vel, akkor látta az összeset, bőven lehetett volna komolyabb hangsúlyt is fordítani az írói munkára, de azért nem messze reménytelen a helyzet.
Vannak kifejezetten szórakoztató karakterek is a játékban, és bár hatalmas fordulatokra nem érdemes számítani, azért mégis csak lepörögnek a kampányórák. Az a mozgatórugó azonban, ami időről időre mindig újra leülteti a játékost a Monster Hunter Stories 2: Wings Of Ruin elé mégsem a lassan építkező narratíva lesz, hanem a klasszikus "Pokémon-effektus": össze akarjuk gyűjteni az összes tojást, és ezáltal az összes szörnyecskét.
Ezek a szörnyek társaink lesznek a felfedezésben és a csaták során is. Egyes lények rendelkeznek különleges képességekkel, például felugranak magaslati pontokra, tudnak úszni vagy épp képesek valamit megtalálni a környéken (mondjuk más szörnyek fészkeit, vagy begyűjthető növényeket). Maga a táj változatos, szépen sorban eljutunk az összes megszokott, hasonszőrű játékban megjelenített pályarészhez, de az előbb említett szörnyfészkek már kicsit unalmasabbra sikeredtek. Ezekben a barlangokban tudjuk megszerezni a hőn áhított tojásokat, hogy aztán később kikeltessük őket, és ezáltal új társakra tegyünk szerint.
A Wings Of Ruin esszenciáját tehát egyrészt a lényeg begyűjtése, illetve azok fejlesztése adja. Pajtásaink nemcsak szinteket lépnek és egyre erősebbé válnak, hanem kvázi traitjeiket, vagyis az aktív és passzív extrákat biztosító génjeiket is átörökíthetik egymásnak, így megfelelő kombózás után igazán ütőképes kis csapatot állíthatunk össze. A játék másik alappillére pedig nem más, mint a körökre osztott harcrendszer, ami egészen paradésan sikerült.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Kő, papír, olló
Az "alap" Monster Hunter játékokban valós időben zajlik a szörnyvadászat, szóval tényleg el kell találnunk fegyverünkkel a rondaságokat, ami olykor a méretesebb és ezáltal lomhább gyilokszerszámokkal nem is olyan egyszerű feladat. Arról nem is beszélve, hogy aktuális ellenfelünk bármikor kereket oldhat, ilyenkor pedig hajkurászhatjuk őkelmét a fél pályán keresztül. A Wings Of Ruin ezzel szemben a körökre osztott összecsapások mellett teszi le a voksát, ami rögtön sokkal befogadhatóbbá teszi a játékot az újoncok számára.
Persze most is megmaradt a sokféle különböző fegyver, és érdemes ezeket cserélgetni (erre csata közben is megvan a lehetőségünk), no meg folyton a lehető legdurvább új cuccokat lecraftolni - az ehhez szükséges "alkatrészeket" a leölt szörnyek biztosítják. A harcrendszer lelke egy kő, papír, olló mechanikán alapul. A kék, gyorsaságra fókuszáló támadások felülkerekednek a vörös, nyers erőn alapul támadásokon, míg a zöld, taktikus mozdulatoknak épp a piros kunsztok az ellenfelei, a kör pedig úgy zárul be, hogy a zöld támadás a kéknek az ellenszere. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen támadásokat alkalmazunk, éppen ezért ki kell tanulni a szörnyek jellegzetes harci szokásait, támadásmódjait.
Sokféle mechanikát kell megtanulnunk, ezeket azonban fogyasztható mértékben és gyakorisággal adagolja nekünk a játék, hamar triviálissá válnak azok a játékelemek, melyeket folyamatosan használni fogunk. Ez is kellemes felüdülés a fősodorba tartozó Monster Hunter játékok tutorialcunamija után. Mégis, ha valakinek erre van igénye, teljesen elmerülhet az egyes szörnyek statjaiban, komoly min-maxolásra is lehetősége van a keményvonalas játékosoknak.
Végtelenül könnyű masszívan ráfüggeni a Wings Of Ruinre. Észre sem vesszük és már órák óta csak az új tojásokat keressük, vagy épp új kedvenc szörnyecskénket fejlesztgetjük. A Capcom illetékesei csordultig megtöltötték a játékot tartalommal, a stúdió szokásait ismerve pedig ez a tendencia a jövőben is megmarad, és egy halom új tartalomra számíthatunk a jövőben is. Tárt karokkal várjuk őket.
