Egy csapatnak sem használ, ha szigorú ütemterv szerint kell haladnia, és a Milestone sem kivétel: februárban mindig kénytelen kiadni egy új Monster Energy Supercrosst, júniusban egy MotoGP-t, és ott vannak még az MXGP meg a Ride szériák, amiket ugyancsak ütemesen bővít a stúdió, így pedig lehetetlen minden alkalommal látványos újításokkal előállni. A harmadik Supercross is fejlődött itt-ott, meg hozza a kötelezőt, de még mindig csak azok élvezhetik igazán, akik eleve követik a rendezvénysorozatot is, és teljesen beszippantja őket maga az élmény.
A motorok is híznak?
Annak ellenére, hogy az előző rész megjelenése óta eltelt egy év során a Milestone elsősorban az alapvető rendszerek kipofozására fókuszált, elsőre nem könnyű érdemi változásokat észrevenni: a játék szebb lett elődjéhez képest, de még mindig nem kimagaslóan szép, és a fizika is javult, viszont már az előző alkalommal sem volt kimondottan rossz. Időnként mégis egészen bizarr dolgok történnek; az útszéli pályahatároló elemek viselkedése például kiszámíthatatlan, mert hol simán arrébb toljuk őket, hol pedig a legkisebb ütközés hatására is úgy esünk át rajtuk, mintha valaki lökött volna még egyet a motoron.
Hasonló a helyzet a többi játékossal vagy a kissé suta földet érésekkel; néha simán megmenekülünk egy ütközésből, máskor úgy szállunk el, hogy karakterünk csinál egy tripla leszúrt rittbergert is, vagy épp az gyűjti be sisakjába a sarat, akivel összeértünk. A pályaelhagyás szintén vagy súlyos büntetéssel (automatikus visszahelyezéssel és így 0-ról indulással) járhat, vagy visszatérhetünk következmények nélkül. Az MI valamivel okosabb lett (néha azért egy-két versenyző belekeveredik egy bukóloopba, és a verseny többi részében a pálya egy adott szakaszán születik újra szüntelenül), valamint megint kevésbé agresszív, illetve nem bukik annyit, mint korábban, viszont a legalacsonyabb nehézségi fokozaton is komoly kihívást jelent az első helyre befutni, ami a kezdő játékosokat hamar elrettentheti. Problémás még, hogy ha túl közel motoroznak hozzánk hátulról a többiek, kitakarnak minket és nehéz látni a pályát (pedig kiemelten fontos figyelni a bukkanók miatt), belső nézetből pedig - nyilván - nem látni, hova érkezik a hátsó kerék, és ezért teljesen váratlan pillanatokban estem el, így ezt, akármennyire feelinges is, nem ajánlom.
Új kör, új karrier
A karriermód szimplán versenyek sorozata, néha megszakítva egy-egy kihívással (ezek is versenyek, csak gyakorlópályán), de alapvetően hajtanunk kell a bajnokság pályáin, majd győzni és választani a szponzorok vagy a gyári csapatok közül. Nem válogathatjuk meg, mit teszünk, kivették a versenynaptárat ahelyett, hogy még többet törődtek volna vele. Emellett - sajnos a karriermódtól függetlenül - találhatunk kihívásokat, melyek során kapukon kell áthajtanunk vagy az ideális ugrási ívet a lehető legjobban tartanunk, ami jó móka, ha elfáradunk a versenyek során. Most már női motorost is kreálhatunk, ami csak az érzés miatt lehet fontos, a gyakorlatban semmi nem változik ettől.
Nagyon szívesen nyüstöltem volna a multit, de elvette a kedvemet, hogy Xbox One-on a szerverkereső borzasztóan lassú, alig lehet csatlakozni, mert vagy a host nem elérhető, vagy megtelik egy szerver, mire belépnék, és újra meg kell várnom, hogy a szerverkereső a nulláról betöltsön mindent, ami alsó hangon egy-két perc. Mikor sikerült csodával határos módon meccsbe lépni, akadtak technikai problémák, furán, szakadozva haladtak a többiek. Ez az élmény még messze nem az igazi.
Összességében a feeling rendben van, gondosan újraalkották a pályákat, tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha a valódi bajnokság résztvevői lennénk, ugyanakkor nem tapasztalható akkora előrelépés a második részhez képest, mint amekkora az első és a második között volt, sőt, a Monster Energy Supercross 3 karriermódjánál inkább a visszalépés figyelhető meg. Lehetne még ezt jobban, de ha jövő februárra is ki kell hoznia a Milestone-nak egy új részt, nem hiszem, hogy érdemi javulás várható - pláne úgy, hogy akkor már érdemes lesz az új konzolokra is betoppanni.
