Nemrégiben összegyűjtöttük számotokra azokat a pozitív hangulatú, vidám játékokat, amiket érdemes lehet kipróbálnotok, ha borúsabb időszakot éltek át. Ezen a nyomvonalon elindulva most néhány olyan címet ajánlunk a figyelmetekbe, amelyek megnyugtató mivoltuk révén tarthatnak igényt a figyelmetekre. Be kell valljuk, hogy kicsit bajban voltunk, mikor a játékkönyvtárainkban és elménkben kutakodva próbáltunk meg ihletet meríteni ehhez a cikkhez, hiszen a játékvilág bővelkedik a feszült, pörgős vagy éppen drámai kalandokban, de a nyugalom szigete után kutatóknak már nehezebb a dolguk - persze ez nem azt jelenti, hogy kis keresgéléssel ne találnánk pár kifejezetten figyelemre méltó játékot.
Úttalan utakon
Ahogy a való életben, úgy a videojátékokban is kikapcsolhat, ha egy utazás részeseivé válunk, és akad is néhány remek alkotás, amely valamelyen módon egy felfedezésre invitál bennünket. Magasan kiemelkedik a kategóriából a Journey, ami az elmúlt évtized, ha nem az egész videojátéktörténelem egyik legművészibb játéka. A címe sem árul zsákbamacskát: egy érdekes, sivatagos világban kell megtegyük utunkat, miközben néhány névtelen játékos csatlakozik hozzánk, hogy egy pár percig segítséget nyújtson, majd végleg eltűnjön szemünk elől. Ha nem próbáltátok még ki a Journey-t, akkor most zárjátok be a cikket, szerezzétek be (pláne hogy most ingyenes PS4-re), és vágjatok bele; garantáljuk, hogy egy csodálatos élménnyel gazdagodtok általa - persze miután befejeztétek, gyertek vissza és olvassatok tovább.
A Journey-t fejlesztő Thatgamecompany egyébként is mestere a megnyugtató atmoszféra előteremtésének, ugyanis még két játékukkal foglalkozunk a cikkben; a soron következő Flower például szintén az ő kezük munkáját dicséri. Ebben lényegében egy szellőt irányítunk, ami virágszirmokat és leveleket sodor a szélben. A koncepció nem tűnik nagy durranásnak, de az irányítást és az egész élményt sikerült olyan gördülékenyé tenni, amilyenre a mai napig kevés más példát tudnánk felsorolni. Elképesztően megnyugtató érzés, ahogy varázslatos tájak fölött siklunk, miközben különböző, színpompás szirmocskák kavarognak előttünk a képernyőn.
Az erdő nyugalma
Szintén a független fejlesztésű játékok sorát gyarapítja a Firewatch, ami már kicsit eltér a korábban felsoroltaktól. Ebben egy vadőrt alakítunk (igazából tűzfigyelőre lehetne fordítani ezt a foglalkozást, de a magyarban nem igazán van megfelelője), akinek az a feladata, hogy az esetleges erdőtüzeknek elejét vegye. Noha a játékban akadnak kifejezetten feszült, sőt ijesztő részek is, a wyomingi vadonban bolyongva egy olyan megnyugtató érzés járja át az embert, ami miatt határozottan a listán van a helye a Campo Santo 2016-os alkotásának.
Kicsit rendhagyó választás lehet, de fontos kitérni a legutóbbi Assassin's Creed játékokra. Noha a bérgyilkosok akciótól hemzsegő kalandjainak alapvetően semmi keresnivalója nem lenne egy ilyen felsorolásban, de a Ubisoft mind az Originshez, mind az Odyssey-hez kiadott egy Discovery Tour módot, melyben az ókori Egyiptomot és Hellászt járhatjuk be, egyetlen élet kioltása nélkül. Oktatási eszköznek sem utolsó, de igazából már az meglehetősen kikapcsoló, ahogy a gyönyörű helyszíneken járkálunk, miközben egy csomó érdekességet tudunk meg az emberiség múltjának nagy birodalmairól.
Ringat a víz
Számomra a legnagyobb kikapcsolódást az jelenti, ha valamilyen vízparton (legyen az tenger, tó vagy folyó) elterülve, esetleg a vízben lubickolva feledkezhetek meg a hétköznapok nyüzsgéséről. Ha a jó idő közeledtével legszívesebben ti is fognátok a búvárszemüveget és a békatalpakat egy jó csobbanásra, akkor van néhány cím, ami érdekes lehet számotokra.
Kezdjük egyből, a Subnauticával, ami kifejezetten hosszas elfoglaltságot jelenthet azoknak, akik szeretnek rájönni egy játék minden csínjára-bínjára. A történet szerint űrhajónk lezuhan egy olyan bolygón, melynek felszínét tenger borítja. Túlélésünk biztosítéka mindaz, amit a mentőkapszulánkban, illetve a vízben találunk. Márpedig a gyönyörűen kidolgozott óceán roskadásig van élettel, ásványokkal és növényekkel, amiket a hasznunkra fordíthatunk. Itt is elmondható, ami a Firewatch esetében: feszült pillanatokban nem lesz hiány, különösen a játék elején, amikor még sok minden veszélyt jelent ránk, de a tengerben úszkálni megfelelő alapanyagok után kutatva, és felfedezni a különböző területeket, kifejezetten relaxáló élmény is lehet.
Ha a Subnautica hangulatát a Journey játékmenetével keresztezzük, akkor eljutunk következő játékunkhoz, az Abzûhoz. A hasonlóság nem véletlen, hiszen a Journey fejlesztői közül sokan dolgoztak ezen a gyönyörű, búvárkodós kalandon is. Noha olyan katarzist talán nem képes kiváltani, mint az ihletőül szolgáló előd, de a halrajok között suhanva vagy a tengerfenék és vízfelszín között lebegve nem tudunk nem lelassítani egy kicsit és csak sodródni az árral - ezúttal a szó legszorosabb értelmében véve.
Itt érdemes megemlítenünk a korábban belengetett harmadik játékot a Thatgamescompany fejlesztőitől: ez a Flow, melyben egy kis élőlényt alakítunk, akinek nincs más feladata, mint megenni a nála kisebbeket, így növelve méretét. A koncepció pofon egyszerű: azt az ősrégi receptet követi, miszerint a kishal megeszi a nagyhalat, majd a nagyobbat, hogy ezzel váljon ő a legnagyobbá. A Flow hangulata könnyed, remek zenéje (ez egyébként az eddig említettek szinte mindegyikére jellemző) pedig csak megtámogatja a letisztult játékmenetet, hogy nekünk nincs más dolgunk, mint hogy hátradőljünk és élvezzük a vízalatti siklást.
Cikkünk még nem ért véget, a következő oldalon folytatódik!
