A terület viszont kibővült, így már nem csak Európa földjeit festhetjük pirosra ellenfeleink vérével, hanem közép és dél Amerikáét is. A korszak lévén most is lesznek puskák és ágyuk a játékban, hiszen a lőport már a XIII. században feltalálták.
Amennyiben egy futó pillantást vettetek már a Medieval II képanyagára, akkor láthattátok, hogy a Rome: Total War szinte csúnyának tűnik mellette. Az egy csatában megjelenő egységek száma továbbra is több mint 10000, de a klónok háborúja immáron végetért (és győzött a Galaktikus Birodalom). Ezentúl mindenkinek különbözik az arca és a teste is, ami ilyen irdatlan mennyiségű katonánál biztos, hogy meg fogja izzasztani a gépünket. És ha még azt is hozzáteszem, hogy a csapaton belül az egyeségek másképp forgatják a kardot, különböző páncélzatokat viselnek, és másképp is halnak meg, akkor már mindenki el is kezdi számolni a pénzét, hogy új gépet vegyen. De nyugalom! A készítők már az előző részekben is bizonyították, hogy ők biza tudnak optimalizálni, így a manapság középkategóriásnak számító gépeken is biztosan futni fog a játék.
Az újdonságok szerencsére nem állnak meg a grafikánál. A csata rendszere is jócskán megváltozott, nem fogunk többé szabályosan együtt mozgó, mindig egyformán ütő egységeket látni, mindenki a maga ütemében (és persze ahogy az ellenfél hagyja) fog kaszabolni. Az új harcrendszer miatt, még a zoomolhatóságot is megnövelték, így meg tudjuk lesni miként hárít, üt, majd meghal emberünk (mert nem látta, hogy hátba támadják). Természetesen a hangsúly továbbra is a stratégiázáson marad, de azt hiszem arra az előző részekben sem volt panasz. A környezet továbbra is él, elrejtőzhetünk a fák közé, felmehetünk falra, és még a magas fűben is bújócskázhatunk. Az egységtípusok számát két és félszeresére növelték, így már nem 100, hanem 250 közül válogathatunk. Ezzel együtt a népek száma is növekedett, az eddigi 12-ről 21-re. Azt, hogy a Magyarok maradtak-e játszható népnek vagy sem, még nem tudni, mindenesetre szorítsunk együtt a mi kis országunknak.