A '80-as '90-es évek gyermekei nem nőhettek úgy fel, hogy ne ismerték volna a Marvel vs. Capcom sorozat nevét. Egy verekedős crossover franchise-ról beszélünk, amiben a Street Fighter, a Resident Evil és egyéb japán klasszikusok szereplői verekedhettek meg a képregényvilág legismertebb szuperhőseivel.
A Capcom által dédelgetett Marvel címek szériája iszonyatos pénzeket termelt a játéktermekben és a korai konzolokon, de valami elszakadt a 2000-es évek elején. Az egész verekedős műfaj válságba került, és a felmerült problémák az MvC-t temették talán a legmélyebbre. A Capcom most a közösség könyörgésére előásta a sorozatot, hogy az eddigi legteljesebb gyűjteményt kínálhassa a bunyós műfaj szerelmeseinek.
Elvittek egy menetre
A Fighting Collection mára önálló sorozattá nőtte ki magát. Olyan gyűjteményekről beszélünk, melyek klasszikus címeket mentenek ki a múlt útvesztőjéből, hogy aztán modern kontrollerek és online rendszerek támogatásával tálalják nekünk. A Marvel vs. Capcom gyűjtemény is ezt kínálja: itt van nekünk a The Punisher (árkád beat 'em up), az X-Men: Children of the Atom, a Marvel Super Heroes, az X-Men vs. Street Fighter, a Marvel Super Heroes vs. Street Fighter, és a két nehézfiú a Marvel vs. Capcom 1 és 2 képében.
A gyűjtemény menüjében eldönthetjük, hogy melyiket akarjuk betölteni, milyen irányítási sémát kívánunk használni, és hogy szeretnénk-e speciális CRT-effektet vagy más hatásokat emuláló filtereket a kijelzőre. Ha elrendeztük a dolgokat, akkor mehet is a verekedés: mind a hét játék pillanatok alatt betölt, és gyönyörűen pörög a modern képernyőkön. A csomagba zsúfolt örökzöldek a legutóbbi stabil verziókat veszik alapul, így például a Marvel vs. Capcom 2-nek a japán vagy amerikai ROM-ját is kiválaszthatjuk betöltéskor, és mindkettő csodálatos gördülékenységgel fut.
Érdemes megjegyezni, hogy a kollekcióban találunk olyan címeket is, amelyekből sosem készült korábban otthoni verzió, de az olyan nagyágyúkból, mint a Marvel Super Heroes vagy a Marvel vs. Capcom 2, az árkád változatokat kapjuk a lehető legjobb élmény kedvéért. Vannak ugyan apróságok, amikbe beleköthetnénk az input delay és egyéb részletek kapcsán, de a Fighting Collection olyan közel került az játéktermi eredetikhez, amennyire csak az elvárható volt.
Az extrák
Hét kiváló játékról beszélünk, így garantáltan jól fogod érezni magad, ha szereted a retró különlegességeket és a verekedős játékokat. A kérdés csak az, hogy a hozzáadott érték igazolja-e a vásárlást. A válasz egyértelműen igen, lévén nem kell többet emulátorokkal vacakolnunk, és az online támogatás tökéletes többjátékos élményt kínál. Az egyetlen problémánk a netkóddal, hogy nincs cross-play támogatás, emiatt párosításkor kizárólag csak a választott platformunk harcosaival kerülhetünk szembe. Ez PC-n hosszabb szüneteket eredményezhet, de a switches játékostábor lelkesen pörgeti a meneteket egyik meccsből a másikba ugorva.
A keresőben egyébként megjelölhetjük az összes tartalmazott játékot, és egyik klasszikusból a másikba válthatunk, amikor változatosságra vágyunk. Az online funkciók mellett egy hatalmas galériát is kapunk, ahol a játékok meglepően magas felbontású művészeti anyagait és a háttérzenék albumait lapozhatjuk. Csodálatos nosztalgiatúra ez a magamfajta rajongóknak.
Az utolsó kérdés itt az ár, amivel kapcsolatban viszont kevésbé vagyok lelkes. Az, hogy megőrizzük és elérhetővé tegyük ezeket a játékipari legendákat abszolút megéri az árát, ugyanakkor egy, a műfajjal csak most ismerkedő újonctól 50 eurót elkérni kicsit meredeknek tűnik, amikor alig valamivel többért a Street Fighter 6-ot vagy a Tekken 8-at is felmarkolhatjuk. Ennél szerényebb, 30-40 eurós címke sokkal izgalmasabbá tette volna az ajánlatot, de haragudni azért így sem tudunk. Egy hiánypótló gyűjteményt kaptunk, amit rongyosra fogunk játszani a következő években.
