Majdnem pontosan 4 évvel a PS4-es rajt után PC-re is befutott a Sony nagylelkűségének legújabb mintapéldánya. A kékek a nyár elején árulták el, hogy nemcsak Peter Parker, hanem Miles Morales is tiszteletét teszi majd PC-n, egyelőre azonban csak az előbbi lengedezett be, természetesen A város, amely sosem alszik DLC-vel, vagyis a három extra fejezettel együtt.
Szerencsére az alapjáték is sok-sok órányi szórakozást kínál, úgyhogy aki azon gondolkozik, hogy megvárja Milest is, engedje ezt el: a Spider-Man Remasteredbe már most is érdemes belevágni.
Háló, háló, van itt valaki?
A rengeteg gyűjthető apróságnak, teljesíthető kihívásnak és extra tartalomnak köszönhetően a virtuális Manhattanben az ember nem tud unatkozni, de a Spider-Man legnagyobb varázsa még mindig az, hogy bármilyen feladat nélkül is képes elszórakoztatni, akár pusztán a hálóhintázással. A játék első óráját már csukott szemmel is végig tudnám tolni, annyiszor ültem neki akár a különböző streamek, akár a Pókember-rajongó unokaöcsém miatt, de most is azon kaptam magam, hogy nem haladok a küldetésekkel, mert a lehető leghosszabb úton próbálok közlekedni, hogy kiélvezhessem az ugrabugrálást.
Az egyes kerületek teljesen más hangulatot árasztanak magukból, és négy év után is rabul ejt, ahogy a kikötő menti néhány emeletes téglaházakból megérkezik az ember a belváros égig érő, üvegfalú toronyházai közé.
Nagy erő
Amikor a játék PS4-re megjelent, még meg sem száradt a tinta az RTX 2000-es széria bejelentésén, és bár a koronavírus-járvány, a chiphiány, a kriptobányászat és a nyerészkedők miatt azóta sem jutott mindenki videokártyához, nyakunkon a kettővel újabb generáció rajtja, így hát a fejlesztőknek is fel kellett egy kicsit tupírozni a játékot. Ezen a téren abszolút kitett magáért az Insomniac és a Nixxes, egy nagyon részletes menüt kapunk, ahol testreszabhatunk mindent a textúráktól az árnyékokon át a mélységélességen keresztül egészen a tükröződésekig. Itt aztán tényleg nem lehet belekötni a pocsolyák minőségébe. Ha valakit zavar, az kikapcsolhatja a lens flare-t, a szemcsézettséget és a mozgásból adódó elmosódást is, sőt, akár a látóteret is piszkálhatjuk, így egész távolról nézve a lengedezést, vagy közvetlen Peter válla fölül figyelve a bunyókat.
Természetesen vannak sugárkövetéses tükröződések, melyek, mint általában, gyorsan megizzasztják a videokártyánkat. A legmagasabb ray tracing beállítást egyelőre nem javasolják a fejlesztők a 10 GB VRAM alatti kártyákkal rendelkezőknek, ott bele is futottunk pár nem várt furcsaságba, de továbbra is eszméletlenül jól néz ki, ahogy a hatalmas üvegóriások falán felrohanva látszik a mögöttünk duruzsoló város.
Persz ha már ezen a téren nincs korlátozás, mi a minél magasabb fps-t részesítettük előnyben. A tesztgépben lévő Ryzen 7 3800x, RTX 3070 (8GB) + 32 GB DDR4 @ 3200 memóriával 4K felbontáson, magas grafikai részletesség mellett 50 fps körül mértünk felskálázás nélkül, de természetesen ez a technológia sem maradhatott ki. Ráadásul nemcsak az Nvidia DLSS és az AMD FSR 2.0 megoldása közül választhatunk, hanem ott az IGTI is, ami az Insomniac Games Temporal Injection rövidítése. Ezt a technológiát használta a csapat anno, hogy a PS4 Pro esetében 4K-ra skálázzák fel a képet, úgyhogy mindenki kipróbálhatja, mi működik nála a legjobban. Mi rádugtuk a gépet egy tévére, hogy 4K 120 fps-ben is megnézzük a játékot, és minden percét imádtuk.
Természetesen az ultraszéles monitorok tulajdonosainak sem kell szomorkodni: A Spider-Man Remastered támogatja a 21:9, sőt, a 32:9-es képarányt is. Sajnos csak a játékmenetet renderelik szélesben, a menük 16:9-esek maradtak, ami nagyon szomorúan nézett ki a tévén, amin a 32:9-et szimuláltuk. Az Nvidia Surround technológiájával - ha van elég monitorunk és videokártyánk - akár 3 monitort is beköthetünk egymás mellé, hogy hasonló eredményt érjünk el. A Day1 patch egyébként rengeteget segített a játékon, különösen a gyengébb hardverek esetén.
Nagy felelősség
Ugyanakkor a grafikai presetek váltásánál esetenként még mindig kifagy a játék, de ezt viszonylag ritkán piszkálja az ember, ha egyszer megtalálta az ideálisat. A nagyon agresszív felskálázást és a dinamikus felbontást nem ajánljuk, ezek anélkül képesek brutálisan lerontani a képminőséget, hogy érdemi javulást hoznának a képkockaszámban, és a sugárkövetés bekapcsolása is hozott magával furcsa artifaktokat bizonyos esetekben Pókember ruhája körül, de az ilyen jellegű gondokat még orvosolhatja a következő javítócsomag. Ezeket leszámítva néhány levegőben álló járókelőn és kisebb animációs bakin kívül nem nagyon futottunk bele semmilyen hibába.
A tesztnek egér-billentyűzettel vágtunk neki, de nagyon hamar átnyargaltunk egy Dualsense kontrollerre. Ha vezetékkel használjuk, akkor a PS5 kontrollerének minden extráját megkapjuk a hangszórótól kezdve az adaptív ravaszokig, így a hálóhintázás minden apró rezdülését a kezünkben érezhetjük, ez pedig valami olyasmi, amit egész egyszerűen a billentyűzet nem képes visszaadni. A játékmenet nem követeli meg azt a fajta precizitást, amit az egér nyújtani tud az analógokkal szemben, de természetesen a lehetőség adott, ráadásul annyi csúszkát kapunk, amennyit csak be tudtak szuszakolni a menübe. A gombokat is felülírhatjuk, ezt pedig valószínűleg sokan meg is teszik majd, mert a gyári beállításra nehezen állt rá a kezünk. A Shift gombbal való hálóhintázás még működik, de bizonyos dolgokat érthetetlen okból egészen más kombinációval kell aktiválni, mint PS-en. Egyszerűen sokkal intuitívabb a közlekedés és a harc is kontrollerrel.
Nincs kifogás!
Hogy érdemes-e bepótolni a Spider-Mant, ha eddig kimaradt? Abszolút! Ha valaki nem rendelkezik konzollal, esetleg csak előző generációs PlayStationje van, cserébe viszont van otthon egy bivaly PC, akkor nem is kérdés. Peter Parker kalandja pontosan olyan szórakoztató, mint négy éve, csak most élesebb, színesebb, és gyorsabb, mint eddig valaha. A Pókember játék egy remek portot kapott, ami gyengébb és combosabb hardveren is prímán teljesít. Alig várjuk, hogy valamikor még az év vége előtt Miles Morales sztorijának is nekiveselkedjünk.
