A Mars című szerepjátékban a római hadistenről elnevezett planéta kolonizálása már lezajlott. Az ember sikerrel vetette meg lábát az új világban, ám az életkörülmények messzire esnek az édeni fogalmától.
A Nap halálos ellenség, akire fénye ráesik, az a halál fia. A kolóniák lakói ezért mindent megtesznek, hogy árnyékban maradjanak. Ha még ez sem lenne elég, akkor ott a vízhiány, amivel napról napra meg kell küzdeniük. Nem csoda, hogy az életet adó folyadék lett a legfőbb értékmérő és a mindenhol elfogadott fizetőeszköz. Ebbe a korrupt hivatalnokok, kegyetlen hadurak és zsugori kereskedők uralta világba érkezik a játékos, aki a harcművészetekben jártas Seth, vagy a technomágus Pandora bőrébe bújva két különböző, ugyanakkor több ponton összekapcsolódó történetszálat göngyölíthet fel.
A PC-re és PS3-ra bejelentett Mars harcrendszerében nem Seth akrobatikus képességei és brutális kivégzései, vagy Pandora varázslatai jelentik az igaz újdonságot. Nem, ez a megtisztelő szerep a fénynek jutott. Mint arra már korábban is utaltam, a napfény a Marson halmozottan káros az egészségre. Éppen ezért harc közben lehetőségünk nyílik rá, hogy pályaelemeket elmozdítva, vagy fegyverünket, varázslatainkat használva rést üssünk a falon, vagy a tetőn, hogy beáramolhassanak a Nap tüzes nyilai. Igaz, ezzel a megoldással csínján kell bánni, hiszen akár saját csapdánkba eshetünk, s ha nem vigyázunk, nem lesz az a naptej, ami kiránt a csávából.