Sosem okozott problémát nekem a játék során, hogy a játszható karakterem neme férfi volt. Lány létemre sem. Mégis párszor megfordult a fejemben, hogy ugyanaz a történet mennyivel másabb lenne, ha a főszereplő, akinek a bőrébe bújunk, nő.
Számtalanszor tapasztalhattátok már, hogy mennyire eltér a férfiak és a nők nézőpontja, ilyen például a soha el nem évülő WC-ülőke-problematika. Ennél azonban vannak égetőbb kérdések is, amiket a két nem máshogyan láthat és ezáltal máshogyan cselekszik. Ezért lehet érdekes egy erős, szerethető és beleélhető női karakterrel játszani. A játékélmény, ha nem is teljesen, de más lehetne a férfi és a női főhős szemszögéből. Úgy gondolom, ez a téma egy ma még kiaknázatlan területe lehet a játékiparnak. És mindez miért is fontos?
Manapság egyre nagyobb az igény a média különböző területein arra, hogy minél markánsabb, emlékezetesebb szereplők tűnjenek fel, akikkel bárki találhat kapcsolódási pontot. Emellett a hollywoodi filmgyár ontja magából a világszép női szereplőket. Azonban nézőként sokszor az az érzésem, hogy a női szereplők mindig ugyanazok. Lehet a neve Sarah, Anna vagy Margitka, sokszor ugyanaz a szerepük és funkciójuk.
Kérlek Titeket, hogy most gyorsan soroljatok fel öt olyan filmet, amiben két nő szerepel és legalább egy olyan jelenet van, amikor beszélgetnek egymással, nem (csak) férfiakról. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű?
Magamban számolgatva mindig a Bechdel-teszt harmadik kritériumánál esik ki egy-egy kedvenc filmem vagy sorozatom. A Bechdel-teszt segítségével, amin a hollywoodi filmek többsége át sem jut, bármely fikció (filmek, epikus és prózai művek) elemezhető a női szereplők oldaláról arra vonatkozólag, hogy mennyire függetlenek a férfi karakterektől, mekkora önálló szerepük van a történetben és nem pusztán a férfi hőst támogatják.
Ehhez kapcsolódik még egy másik jelenség is, melyet a kultuszfilmmé vált Mátrix trilógia kemény női karaktere után Trinity-szindrómaként emlegetnek. Sok új film, mint az Így neveld a sárkányodat 2., A LEGO-kaland vagy a Hobbit (jövőbeli) trilógia is jól példázza a jelenséget. Van egy erős női szereplőnk, aki önmagában képes lenne világokat megmozgatni. Tökéletes hősanyag. És mégis, amint megérkezik a férfi főszereplő, mintha elfelejtene gondolkozni. Tudom, szerelembe esik és „leáll” az agyműködése, ezt minden pszichológus hallgató tudja.
Láthatunk elég női karaktert filmekben és sorozatokban, akik nagy tettekre hivatottak, aztán megjelenik egy félnótás és bumm, oda az erős női karakter (kivétel például a férfiverő Trónok Harca).
De mi a helyzet a játékokkal? Rövid kutatásom után hamar meg is találtam azt a pontot, ahol párhuzamba lehet állítani a filmeket és a játékokat, a női karakterek terén. Tudnunk kell, hogy mint minden újszerű dologgal kapcsolatban, a pszichológia tudománya is annak idején a játékok és az agresszió kapcsolatát vizsgálta legelőször. Ma már nem lehet egyértelműen kimondani, hogy a játékok tesznek agresszívvá. Masszív játékosként nem érzem magam erőszakosabbnak egy játéktól - kivéve ha raid közben elmegy a net itthon.
A játékok kevésbé kutatott területei közé tartoznak azonban a sztereotípiák (játékosokról és játékosok között) és a nemi ideológiák (mint a szexizmus). Korai kutatásokban a karakterek fizikai megjelenése, a játék és a karakterek története kapott nagy hangsúlyt. Például egy játékban általában a férfi karakter beszél többet, sokkal jelentősebb szerephez jut és ő kerül vezetői pozícióba. Hasonló a helyzet reklámokban vagy filmekben. Na, igen, és hol vannak a nők?
Gondoljatok egy játékra, amelyben női karakter is szerepel! Milyen is ő? Sokszor jelenik meg mint tárgy, szexobjektum, jutalom, áldozat vagy tradicionális női szerep képviselője. A nők ritkábban tűnnek fel hősként és kapnak olyan történetet, amelyben nem nőiességük a fő csáberejük vagy gyengeségük. Ebben az esetben sem arra gondolok, hogy egy fizikailag gyenge férfi vagy női karakter ne rendelkezhetne mély háttérsztorival. Itt arra kell gondolni, hogy a megjelenő női karakter egyetlen funkciója az, hogy szép, ártatlan, segítő vagy állandóan beleszól mindenbe. Ismerős, nem?
Mindez miért is fontos? Úgy tűnik, egyre nagyobb az igény arra, hogy lehetőségünk legyen választani, hogy milyen nemű karakterrel pörgetünk ki egy játékot. Gondoljatok csak az Assassin’s Creed: Unity körüli felháborodásra. Aveline már egy kísérlet volt. De igazán ránk férne egy belevaló női assassin is, minden bizonnyal színesítené a palettát. Hacsak nem az volt a Ubisoft terve, hogy a három testőrt játszassa el velünk.
Magamnak felsoroltam pár olyan női karaktert, akikkel már játszottam, és akik nem rendelődtek alá a hősnek. Ott van alapértelmezetten Lara Croft, a külön DLC-t érdemlő Dragon Age-es Morrigan, Faith a Mirror's Edge-ben, Ellie a The Last of Us-ban, Kerrigan a StarCraftban, vagy ugye Jodie, a Beyond: Two Souls kislányból erős harcossá váló karaktere.
Melyik játék volt az, amivel valaha játszottatok, és ugyanolyan erős és szerethető női karaktere volt, mint amilyen férfi hőseink vannak? Kíváncsian várom a válaszotokat kommentben.
A cikket Bányai Fanni, a JátékosLét Kutatóközpont munkatársa írta.
