Ha nem zajlana épp most egy az egész világot érintő járvány, valószínűleg egy szállodai szobából írnám ezeket a sorokat egy londoni Ubisoft sajtóeseményt követően (általában Párizsba hívnak minket, de valószínűleg nem hagyták volna ki a ziccert egy Londonban játszódó játéknál), ahol a kiadó marketingesei egy hangulatosan berendezett teremben fogadtak volna, kajákkal tömnek, és csúcsminőségben élvezhetem a Watch Dogs: Legiont órákon át. Viszont a jelenlegi helyzet rendhagyó megoldásokat kíván, és már nem olyan időket élünk, mint az előző generációban, hogy elküldik a félkész játékokat olyan lemezen, amit csak fejlesztői konzolok tudnak futtatni.
Svédasztalos reggeli helyett gyorsan összedobott zabkása fogadott, csúcs gamer gép helyett egy MacBook Pro, amihez csatlakoztattam egy Xbox kontrollert, beléptem Discordra, összekapcsolódtam az engem segítő, a Ubisoft Bucharest irodájában tartózkodó sráccal, és egy távoli elérést biztosító alkalmazással nekivágtam a kalandnak. A körülmények nem voltak a legoptimálisabbak, az én netem sem a legacélosabb, és a streaming technológia is fejlődhetne, de a játékról azért így is tudtam véleményt alkotni.
London hív
A környezetemben én vagyok az egyetlen, aki őszintén élvezte és közel teljesen kimaxolta a Watch Dogs 2-t, de én eleve rajongok a lopakodós játékokért, a drónhasználat szerintem egy kiváló újítás volt, és a high-tech San Francisco hangulata is magával ragadott. A Watch Dogs: Legion sem fog gyökeresen változtatni az alapokon, nagyon sok elem visszatér: különféle kütyükkel felszerelt hackereket alakítunk, akik védett helyekre törnek be, hogy infókat szerezzenek, szerkezeteket bénítsanak meg, és ha kell, likvidálják azokat, akik szembeszállnak velük. Kamerákat, útakadályokat, elektromos dobozokat törhetünk fel gombnyomásra, használhatunk drónokat, csőforgatós minijátékok során nyithatunk ki zárakat.
A játékot viszont az teszi különlegessé, hogy nem egy főszereplő van, hanem rengeteg: gyakorlatilag bárkit beszervezhetünk hosszabb-rövidebb küldetésszálak teljesítésével, és mindenki egyedi képességekkel, eszközökkel járul hozzá a sikerhez (amellett, hogy használhatja a DedSec által biztosított kütyüket és hozzáféréseket). Ha például egy építkezésre kell betörnünk, egy építőmunkás szerepében könnyen elvegyülhetünk, ha a város felett hatalmat gyakorló katonai szervezet, az Albion egyik kirendeltségéről kell valami, a szervezet egyik tagját az oldalunkra állítva sokkal egyszerűbben teljesíthetjük a feladatot, csak akkor szúrnak ki minket, ha túl közel merészkedünk a kollégákhoz. Küldetés közben is válthatunk karaktert, amennyiben nem vagyunk épp ellenséges területen, vagy nem üldöznek a hatóságok.
Az építőmunkás egyébként az egyik leghasznosabb karakter, ugyanis rendelkezik egy drónnal, melyet bármikor lehívhat, felpattanhat rá, és így ahelyett, hogy kapuk hackelgetését követően megpróbálna felmászni magas épületek tetejére, simán felröppenhet oda - persze nem árt arra figyelni, hogy ne magas rangú katonák közé érkezzen. Ugyanakkor az is biztos, hogy sokan elsőként fognak alkalmazni egy brit kémet, aki kémkütyükkel és egy fegyverekkel felszerelt autóval rendelkezik, és hát kevés menőbb dolog van ennél.
A történet úgy indul, hogy egy rejtélyes, Zero Day nevű hacker vagy csoport bombákat helyez el London-szerte, és bár a parlament felrobbantását sikerül megakadályoznunk, a többi helyszín védtelen. A tragikus esemény következtében egy katonai magánszervezetre, az Albionra hárul a város védelmének feladata, mely egyebek mellett drónokkal kívánja fenntartani a rendet, de egyébként is sokkal inkább vegzálja a rettegő polgárokat, mintsem védelmezi őket. A mi feladatunk, hogy a mozgalommá nőtt DedSec színeiben utánajárjunk, ki vagy mi a Zero Day, megfékezzük az Albiont, mielőtt gonosz világuralmi tervét véghez viszi (önjáró gyilkos drónokkal akarnak rendet tenni), és ha már belekezdtünk, leszámoljunk a Clan Kelley nevű bűnszervezettel is, ami a londoni alvilág egyeduralkodójává vált.
Egy interjú során megkérdeztük Clint Hocking kreatív vezetőt, hogy miért pont Londonra esett a választás:
"London a világ egyik legikonikusabb városa, mely egyben az ellenkultúra és tüntetések epicentruma is volt a történelem során. A Watch Dogs: Legion témáihoz ez tökéletesen passzolt. Emellett ismeretes trendteremtő kulturális közösségeiről, változatos területeiről és világszinte elismert látványosságairól, mint Camden, a Soho, a Big Ben, a London Eye, a Buckingham palota és a Tower. London általunk megalkotott, közeljövőbeli változata egy gazdag és változatos játszótér."
Mivel csak négy sztoriküldetést lehetett teljesíteni, még keveset láttam a történetből, de eddig sem a karakterek, sem a szituáció nem ragadott magával, ráadásul volt egy olyan kiszámítható pillanat, amit minden jó érzésű történetíró elsőként húzna ki a forgatókönyvből. Egy kicsit aggódom, pláne hogy az első két WD esetében sem a történet volt erős, de nem akarok még ítéletet mondani erről; talán csak annyit, hogy fékezett elvárásokkal érdemes belevágni.
Mellékes teendőkre csak minimálisan fordítottam időt, viszont lehet majd dekázgatni utcán talált focilabdákkal, dartsozni, csomagokat kiszállítani, és bokszolni, úgyhogy jó nyílt világú Ubisoft játékhoz híven ebben is találhatunk majd elfoglaltságot, ha egy kicsit lazítanánk.
A londoni közlekedés fura
Tartok attól is, hogy a mesterséges intelligencia hagy majd kívánnivalót. Az ellenfelek viselkedésével nem volt gond, mozognak, helyezkednek, támadnak, amikor úgy érzik, eljött az ideje, de a civilek, különösképp az autósok és a motorosok nem tűntek valami intelligensnek. Láttam oszlopokon fennakadó kocsit, mely nem tudott mit kezdeni a helyzettel, ok nélküli sávváltást, vagy azt, hogy valaki a záróvonalon haladt, holott ezt semmi nem indokolta, és amikor egy mentőautót vezettem, a szirénaszó hallatán senki nem húzódott le. Remélhetőleg ezeken még faragnak a megjelenésig, mert bár nem lesz tőlük élvezhetetlen a játék, sokat ront az értékén, és 2020-ban talán már nem kellene ilyen problémáknak megjelennie az open-world címekben. Az autók és motorok irányítása szintén nem volt száz százalékos, de részben a minimálisan érezhető input lagnak tudom ezt be; kb. arra lehet számítani, amire a Watch Dogs 2-ben is.
A Watch Dogs: Legion hangulata ugyanakkor eléggé rendben van, ahogy a karakterváltogatós koncepció is, meg hogy a polgárok nem csak külsejükben térnek el, valamint a lopakodós játékelemek is működnek, de sok múlik még azon, mennyire lesz klisés a történet, valamint élvezetes a nyílt világban kalandozás. Nem valószínű, hogy akinek az előző rész nem jött be, ettől fogja megszeretni a sorozatot, de még temetni is korai volna. London mindenesetre abszolút nyerő, a többit meglátjuk pár hónap múlva.
