Közel két évvel ezelőtt mutatkozott be az Arkane Austin következő játéka, a május elején a Game Passbe is bekerülő Redfall, ahol egy kisvárost sanyargató vérszívókkal és az őket imádó kultistákkal kell felvennünk a harcot. A fantasztikus egyjátékos kampányt kínáló Dishonored és Prey, valamint a játékosokat innovatív módon egymásnak eresztő Deathloop után elég nagy felhördülés fogadta a csapat döntését, hogy ezúttal kooperatív játékot készítenek, sokan ugyanis rögtön a Left 4 Deaddel és egyéb hasonszőrű címekkel állították párba a játékot. Márpedig az elmúlt években ezen műfaj képviselői rendre elhasaltak: a Rainbow Six: Extraction már az első néhány hét után elvesztette a játékosbázis nagy részét, és a Back 4 Blood fejlesztői is bejelentették egy év után, hogy nem készítenek több tartalmat a játékhoz és inkább a következő projektre.
Az Arkane persze nem győzi hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem erről van szó, ők nem egy kizárólag kooperatívan játszható lövöldét, hanem egy egyedül is élvezetes, de egyébként barátokkal is pörgethető akciójátékot készítettek. És hogy ezt bizonyítsák, nemrég meghívtak minket Varsóba, ahol játszhattunk néhány órát a Redfallal, méghozzá single player módban, és a session végén csak amiatt voltunk szomorúak, hogy nem engedtek minket tovább lövöldözni.
Vámpír a szomszédom
A történet szerint egy kutatóorvos addig kísérletezett a halhatatlanság szérumának kifejlesztésével, amíg be nem ütött a krach, és meg nem nyílt pár dimenziókapu, amin beözönlöttek a vérszívók, és ő maga is át nem változott. A mi feladatunk lesz, hogy felszabadítsuk Redfallt a vámpírok uralma alól, a várost azonban ellepték a hozzájuk imádkozó kultisták és a rendet tenni próbáló zsoldosok is, így nem lesz kifejezetten könnyű dolgunk.
A kalandnak a megjelenéskor elérhető négy karakter valamelyikével vághatunk neki, mindegyikük egyedi képességeket és ezáltal teljesen eltérő játékstílust hoz magával. Varsóban a leginkább Jacobbal, a mesterlövésszel sikerült megismerkednem, aki egy hollóval képest megjelölni az ellenfeleket, a zűrös szituációkban láthatatlanná válik, az ultija pedig egy megidézett sniper, amivel egy pillanat alatt 5-6 ellenfelet is le tud kapni a pályáról.
Devinder egy teleporttal képes beugrani az ellenfelek közé, ahol aztán egy UV lámpával tudja megbénítani, elektromos dárdájával pedig oszlatni nagyobb tömegeket. Layla szintén könnyedén feljut a tetőkre, köszönhetően annak a megidézett liftnek, vagy inkább trambulinnak, amiről el tud rugaszkodni. A pszichikai képességekkel operáló lány pajzsa nemcsak felfogja a lövedékeket, de vissza is durrantja őket, ha pedig nagy a gáz, képes megidézni az ex pasiját, aki történetesen vámpír, de rendet tesz a kedvünkért. Végül pedig ott van Remi, a támogató, aki gyógyítani és feltámasztani tudja a többieket, amíg a robotja eltereli az ellenfelek figyelmét, az összesereglett hordákat pedig egy C4-gyel küldi a másvilágra.
Csak a szívét, hogy meg ne sántuljon!
A képességeinket egy skillfa segítségével fejleszthetjük is: itt specializálódhatunk az egyes mozdulatokra, de az életerőnk vagy épp a lőszer-kapacitásunk javítására is van lehetőség a szintlépések után. A karakterek teljesen külön világban léteznek, vagyis nem tudunk szabadon váltogatni köztük egy adott végigjátszáson belül.
A képességek mellett a különféle fegyvertípusokkal is össze kell ismerkednünk, ugyanis számos különböző kaliberrel irthatjuk az ellent. Vannak itt pisztolyok, amik elsősorban hangtompítóval hasznosak, shotgunok, gépfegyverek, mesterlövészpuskák, valamint speciális fegyverek is, mint az UV-reflektor, a flare gun, vagy épp a karóvető. Ez utóbbiakat elsősorban a vámpírok ellen fogjuk bevetni, a lesebzett vérszívókat ugyanis vagy fel kell gyújtani, vagy egy karóval át kell döfni a szívüket. Ezt megtehetjük a bizonyos fegyverek végére szerelt szuronnyal is, de mégiscsak egyszerűbb biztonságos távolságból.
Botok kíméljenek
Ahogy a bevezetőben is említettem, a legtöbben a Left 4 Deadhez és a Back 4 Bloodhoz hasonlítják a Redfallt, de már az első indításkor egyértelművé válik, hogy teljesen más a gameplay-loop. Itt nem az a helyzet, hogy a lobby-ban vagy a bázison kiválasztjuk, hogy melyik pályára akarunk menni, ahová aztán bedob a játék a társainkkal, vagy barátok híján botokkal, és egy teljesen lineáris küldetésen kell végiglőni magunkat egy csőben. Ez egy nyílt világú játék, a gyakorlatban sokkal inkább hasonlít a Far Cryhoz vagy a Dying Light 2-höz. Szabadon bejárhatjuk a várost, outpostokat szabadíthatunk fel, menedékeket állíthatunk helyre, fő és mellékküldetéseken keresztül szoríthatjuk vissza a vérszívókat és csatlósaikat, miközben megpróbáljuk kideríteni, mi is történt.
Kooperatív módban is a Dying Light-féle rendszert követték a fejlesztők: a barátaink a mi világunkba lépnek be, így biztosan nem leszünk elcsúszva előrehaladás tekintetében, a mi küldetéseinket tudjuk együtt teljesíteni. Karakterválasztás tekintetében nincs semmilyen megkötés, nem kell mindenkinek mást választani, sőt, simán nyomulhatunk mindannyian ugyanazzal a karakterrel, ami talán valamelyest rontja majd az immerziót, tekintve, hogy mindenki nagyon karakteres figura és be nem áll a szájuk, de legalább nem kell új karaktert indítani 10-15 óra után, csak hogy a haverokkal lövöldözhessünk.
Az a néhány nagyobb küldetés, amit a rendezvényen volt szerencsénk kipróbálni, kifejezetten ötletes volt, olykor nemcsak az ujjainkat, az agyunkat is megtornáztatta. A történetmesélésben az átvezetők mellett a múltból visszamaradt furcsa holografikus jelenetek is segítenek (ezeket úgy kell elképzelni, mint a Tom Clancy's The Divisionben az echókat). A célunk végsősoron az, hogy felkutassuk és kinyírjuk a vámpír-isteneket, akikhez a különböző underbossokon és bossokon át vezet az út, a durvább harcokhoz viszont erősebb felszerelésre is szükségünk lesz.
Itt jönnek be a képbe a vámpír fészkek, amiket dimenziókapukon keresztül tudunk megközelíteni. A fészkek felépítése hasonló, de az Extractionből és a Back 4 Bloodból ismert mutációs rendszernek köszönhetően a kihívás mindig változik, folyamatosan adaptálódnunk kell a szituációhoz. Az ilyen fészkek végén a nyakunkba hullik a loot, de sietnünk kell a féltucat láda kipakolásával, mert ha nem tudunk meglépni, mielőtt a járat beomlik, akkor buktuk az egészet.
Arkane mágia
Ahhoz, hogy boldogan térjek haza a varsói kirándulásból, a Redfallnak két dologról kellett meggyőznie. Az egyik a kiemelkedő gunplay. Az Arkane korábbi játékaiban egyre több volt a lövöldözés, de ez az első, ahol szinte kizárólag mordályokkal operálunk majd, így nem lehetett alibizni. Szerencsére a Bethesda istállójában olyan stúdiók vannak, mint az id Software, akik tudnak azért egyet s mást a lövöldékről, és érződik is, hogy adtak pár hasznos tanácsot. Persze amikor PC-s játékosként egy ismeretlen perifériát és random beállításokat használsz, akkor nem könnyű tökéletesen testreszabni a célzást, de összességében elégedett voltam a fegyverek viselkedésével: nem korszakalkotó, de nem is fogok rá panaszkodni a tesztben.
De talán még ennél is fontosabb a pályatervezés. Nincs olyan stúdió, ahol kreatívabb level designerek dolgoznának. Erre pedig alaposan épített is a Dishonored, a Prey és a Deathloop is, minden célpontot tucatnyi módon lehetett megközelíteni, voltak olyan átjárók, amiket csak a harmadik végigjátszás során vettek észre a legalaposabb játékosok is, így aztán teljesen egyedi élményt kaptunk annak függvényében, hogy mennyire voltunk alaposak, óvatosan, körültekintőek. Az eddig látottak alapján Redfall városa egy fokkal fapadosabb, de nem is fogunk annyit lopakodni, mint az említett címekben. Így is bőven lesz lehetőségünk arra, hogy kihasználjuk a mobilisabb karakterek trükkjeit, és ha nem akarunk puskaropogás közepette berontani egy-egy bázisra, akkor több útvonalon is ellopakodhatunk az őrszemek mellett.
Véres majális
Összességében abszolút pozitív csalódás volt számomra a Redfall, mert én is attól tartottam, hogy egy újabb, kizárólag barátokkal értékelhető játékot kapunk, és az Arkane tehetségét egy mikrotranzakciókkal telepakolt katyvaszra pazarolja a Microsoft. A helyzet azonban ennél sokkal rózsásabb. A játékmenet egyedül is kifejezetten élvezetes, és alig várom, másokat is táncba vigyek. Az említett mikrotranzakciók persze várhatóan nem maradnak ki, bőven lesz lehetőség skinekkel megbolondítani a játékot, a későbbiekben pedig új karakterek is biztosan érkeznek.
További jó hír azoknak, akiket még mindig nem győzött meg teljesen a Redfall, hogy május 2-án, vagyis a megjelenés napján rögtön elérhető lesz a Game Passban PC-n és Xboxon is. Természetesen a megjelenést követően írott és videós teszttel is jelentkezünk majd, hogy részletesen beszámoljunk az élményeinkről.
