Több mint negyed évszázada játszom a Civilization játékokkal és azok klónjaival. Vannak jobban sikerült részek, és persze akad olyan epizód is, amely kevésbé nyerte el a tetszésemet. A 2012-ben megjelent ötödik rész nem lehetett a kedvencem, mivel a Steam-fiókom alapján mindössze 18 órát töltöttem a világ leigázásával. Itt azért nem árt megjegyezni, hogy a tavalyi Civilization VI-ban dupla annyi játékórám van már most, és a Beyond Earth űrkolóniáit háromszor ennyi ideig menedzseltem. Bevallom férfiasan, hogy Jon Shafer nevét nem sikerült megjegyeznem, hiába dolgozott oly sokat a Civilization V-ön. Jon a játék befejezése után gondolt egy merészet, 2013-ban megalakította a Conifer Gamest, és közösségi gyűjtést rendezett annak érdekében, hogy elkészülhessen egy, a nevével fémjelzett birodalomépítős játék. Kicsivel több, mint 3000 támogató összedobott neki százezer dollárt, amelyből el lehetett kezdeni a munkát. Jon egészségi állapota és a fejlesztési nehézségek miatt közel hat év kellett a befejezéshez, de elkészült a játék, amelyben végérvényesen felszámolhatjuk a római birodalmat.
Szegény ember civilizációja
A játék elején már nyomokban sem hasonlít önmagára az ókor legnagyobb birodalma. A keleti rész még úgy ahogy tartja magát, de a korrupt és elpuhult Nyugatrómai Birodalom már egyre jobban ki van téve a barbár hordák támadásainak. Mi az egyik ilyen törzset, a gótokat irányítjuk. Itt álljunk is meg egy kicsit, mivel a frakcióválasztást elég érdekesen oldották meg a fejlesztők. Kezdéskor csak a gótokra bökhetünk rá, pedig a listán több barbár törzs szerepel. A hunok lettek volna nálam a favoritok, de a fejlesztők úgy döntöttek, hogy csak akkor vehetjük át felettük az irányítást, ha korábban már legyőztük őket játék közben. Ezzel voltaképp azt szerették volna elérni, hogy többször is nekifussunk a játéknak, de ezt igazából a játékosokra kellene bízni, nem pedig rájuk kényszeríteni egy ilyen horderejű döntést.
A 2D-s térkép egészen pofásan néz ki, de azért látszik rajta, hogy nem egy Civilization kaliberű fejlesztésről van szó, emiatt nem szabad csodát várnunk a grafikától. Kezdetben nomád, gyűjtögető életmódot folytatunk, ami azt jelenti, hogy villámgyorsan meg kell szerveznünk az élelemtermelést, mivel pillanatok alatt felkopik az állunk. Első településünk körül lehetnek gyümölcsösök, búzamezők és különféle haszonállatok, ezeket a nyersanyagokat kell begyűjtenünk a klántagokkal. A keletkező felesleget a menetrendszerűen érkező karavánok szállítják el, a kezdeti időszakban ebből tudunk pénzt csinálni. Később aztán felfedezőink alaposabban körbejárják a környező területeket, így ha szerencsénk van, akkor még egy kiaknázatlan aranybánya is lapulhat a szomszédos hegyekben. Ezek az erőforrások azonban végesek, idővel kiapadnak. Ilyenkor sajnos egyetlen megoldás marad, a migráció. Szedjük a sátorfánkat, és új hazát keresünk magunknak. Idővel persze dönthetünk úgy, hogy megalapítjuk saját királyságunkat, és kőből emelt épületekkel vesszük körbe magunkat, olyankor már nincs lehetőségünk továbbállni.
Connor vagyok, a MacLeod klánból
Ahogy nő a hírnevünk, úgy csatlakoznak hozzánk új klánok. Ezek a jövevények alkotják majd a népességünket, nekünk mint uralkodójuknak kutya kötelességünk, hogy jól tartsuk őket. A klánok többféle tudományban is jeleskedhetnek, némelyik kiválóan ért a földműveléshez, mások az állattartásban ügyesek, a többiek meg nagyszerű kézművesek, vagy éppen mesteri fokon ismerik a fémmegmunkálás titkait. Ezek a tudományágak kitermelik a maguk mesterségeit, értelemszerűen a mezőgazdaságot magas fokon művelő klánból kerülnek ki a legjobb földművesek. A klánok szakképesítése mellett figyelembe kell vennünk az emberi tulajdonságokat is. Egyes klánok az átlagosnál jobban tűrik a monotonitást, így tagjaikból kiváló farmerek lesznek. Mások hírhedtek a dühkitöréseikről, ők alkotják katonaságunk gerincét. Mindenkinek lesz valami nyűgje, amit nem szabad elhanyagolni. Egyesek utálják a hideget, ezért őket az egyik védett városban kell elszállásolni, különben boldogtalanná válnak, és az bizony meglátszik a teljesítményükön később. A klánok között előbb vagy utóbb felüti a fejét a rút viszály, ilyen alkalmakkor nekünk, az uralkodójuknak kell ítéletet hoznunk. Előbb vagy utóbb le kell rendeznünk ezeket a belharcokat, és muszáj megbüntetnünk a vétkeseket. Ilyenkor a bűnös klán elveszíti a mesterségeit, tagjai pedig kénytelenek együtt élni a többi klán megvetésével.
Közeleg a tél
A hideg évszak beköszöntével hó borítja be a tájat, az utak járhatatlanná válnak, és a karavánok egyre ritkábban jutnak el a távolabbi településekre. Egy jó uralkodó előre látja ezeket a nehézségeket, ezért felhalmoz annyi készletet, hogy emberei ne a küszöböt rágják január végén. Életünket rablóbandák is nehezítik, ők lesznek az elsők, akik próbára teszik katonaságunk erejét. Idővel persze belebotlunk a szomszédos törzsekbe, de őket nem bölcs lépés megtámadni, még akkor sem, ha a játék mesterséges intelligenciája jelenleg nem áll a helyzet magaslatán. Túlságosan sok pénzbe kerül egy komoly haderő felállítása, és amennyiben túltaktikázzuk magunkat, már nem marad erőnk a rómaiak ellen. Győzelmet kétféle módon is elérhetünk a játékban. A rómaiak katonai leigázása az egyik járható út. Létezik azonban egy másik módszer is: zsoldosként felajánlhatunk légiókat az Örök Városnak, így rajtuk keresztül szép lassan megszerezhetjük a legfőbb katonai méltóság címet. Ez tulajdonképpen a békés, gazdasági győzelemnek felel meg.
Egy év múlva veled, ugyanitt
Sajnos az indie játékok körében sem ritka az, hogy megjelenésük pillanatában még messze nincsenek késznek mondható állapotban. Ez bizony igaz az At the Gatesre is, jelen állapotában számos sebből vérzik. A mesterséges intelligencia és az útkeresés kritikán aluli, de ezt a fejlesztők is elismerték, és ígéretet tettek arra, hogy javítani fogják az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. Lesz majd modtámogatás is valamikor ősszel, az azonban még nagyon messze van. Jelen állapotában inkább tűnik early access játéknak, mint kész alkotásnak. Szerencsére nem kell már most sem teljes árat kiperkálnunk érte, hétezer forintért a miénk lehet Steamen az AtG. A stratégia stílus kedvelői tehetnek vele egy próbát, de ne lepődjenek meg túlságosan, ha belefutnak bár csúnya programhibába. Mi szóltunk.
