A Ubisoft Quebec gárdája 2018-ban már bizonyította az Assassin's Creed Odyssey-vel, hogy közel áll a szívükhöz a hellén mondakör és az ógörög világ. Bár Alexios avagy Kassandra története sem szűkölködött a fantasy-elemekben, azért még Leónidasz törött lándzsájának birtokában is jóval földhözragadtabb kalandokat élhettünk át, mint most az Immortals Fenyx Risingban. Itt ugyanis a fejlesztők tényleg elengedhették magukat, egy végtelenül szórakoztató, pazar humorral megáldott ógörög mesét kapunk tőlük, melynek minden porcikájáról süt, hogy szeretettel készült.
Nem véletlen, hogy gyakorlatilag mindenki Odyssey-be oltott The Legend of Zelda: Breath of the Wildként emlegeti a játékot, de ez a lehető legkisebb mértékben sem gond, ugyanis mindkét címnek kifejezetten a legjobb tulajdonságait emelték át, ebből pedig sikerült egy olyan mixet gyúrni, ami nem csak megkapó, de az agytekervényeinket is képes alaposan megizzasztani.
Szigeti veszedelem
Rájár a rúd a görög istenekre és az egész hellén világra. Typhon, az ógörög mítoszok egyik legrusnyább szörnyetege kiszabadult az alvilágból, vagyis a Tartaroszból, és alaposan ellátta az istenek baját. Néhányukat egyszerűen megölte, másokat gyámoltalan teremtményekké változtatott, Zeuszt pedig megfosztotta villámaitól. Az emberek sem jártak jobban: a Tartaroszba nyíló átjárókon keresztül válogatott rondaságok érkeztek a mi világunkba, küklopszok, kimérák, gorgók, minótauroszok és hárpiák trappoltak át hozzánk, a halandók pedig kővé dermedtek. Akadt azonban közöttük egy kivétel, egy ifjú fegyverhordozó, aki hajótöröttként érkezett meg az Arany Szigetre, itt pedig elég hamar az ő vállára helyeződött az a teher, hogy visszaszerezze az istenek hatalmát, és megmentsen gyakorlatilag mindenkit Typhon pusztító haragjától.
Hősünk, Fenyx egy testreszabható karakter, lehet férfi vagy nő is, és ugyan nem szabad hardcore RPG-ket idéző karaktergenerálásra számítani, azért mindenképp pozitívumot jelent az, hogy a fejlesztők jól eltalálták a felkínált pár frizurát, szakállat, vagy épp arc- és tetoválástípust. Ehhez az ügyesen belőtt kreatív irányvonalhoz szorosan kapcsolódik maga a látványvilág is, ami egészen megkapóra sikeredett. Stilizált, rajzfilmszerű grafikáról van szó, de senki se gondolja azt, hogy meseszerű környezettel nem lehet művészi magasságokat elérni, erre az alaptételre pedig az Immortals Fenyx Rising is remek bizonyítékot jelent.
Nem mindenki bízik Fenyx sikerében, a hellén panteon főistene, Zeusz például egyáltalán nem. Ő, illetve az emberiségnek anno a tüzet megszerző, most épp egy fagyos sziklához láncolt Prométheusz lesznek a sztori narrátorai, szövegeik megálmodásánál pedig láthatóan az volt a központi direktíva, hogy itt tényleg bármit szabad.
Az írógárda a kifejezetten önreflexív humort részesítette előnyben, ami piszkosul jól áll a narratívának.
Számos poén magán a Ubisofton, illetve a cég üzleti modelljein, jól bevett mechanizmusain nevet, a többi pedig simán csak rekeszizom-szaggatóan vicces. Ezt a szintet végig tartani tudja az egyébként egyáltalán nem rövid játék úgy, hogy egyetlen egyszer sem csap át bugyutába vagy bárgyúba.
Vitaminturmix, amit csak imádni lehet
A Ubisofton belül mindig is erős volt az a törekvés, hogy különböző zsánerekből vagy konkrét játékokból a legjobban működő mechanikákat, a legfrappánsabb megoldásokat vegyék kölcsön, és ezekből gyúrjanak olyan új egészeket, amelyek ugyan nem jelentenek újdonságot vagy előrelépést az egész iparág tekintetében, de önmagukban remek játékok. Az Immortals Fenyx Rising pedig az ilyen merítések iskolapéldája. A legtöbbet a The Legend of Zelda: Breath of the Wildból emelték át, de érezhető az Assassin's Creed-es múlt is.
Kezdjük rögvest a harcrendszerrel: Fenyx bal kezében Akhilleusz kardját forgatja, ezzel szórja a kisebb támadásokat. Jobbjában Atalanta hatalmas fejszéjének nyelét szorongatja, erőteljes csapásai hatására hamar ledőlnek lábukról az ellenfelei. A földre rogyott rondaságok maradék életerejének lecsupaszítására aztán lehet megint a jó öreg kardot használni. Fontos szerephez jut a kitérés és a hárítás is, ha ezeket a megfelelő pillanatban sütjük el, belassul az idő, és gyorsan bevihetünk pár riposztot. A harci mechanikákat a különböző isteni erők teszik még színesebbé. Arész lándzsáival az égbe küldhetjük a gaz ellent, Héphaisztosz kalapácsának ütését pedig a legkeményebb szörnyetegek is megérzik. Utóbbi egyébként a játék egyik legerősebb skillje, ezt használva könnyen ráérezhetünk az egyébként kiforrott és élvezetes harcrendszer kijátszhatóságára.
Ha ugyanis elindítunk egy isteni erőt, akkor annak animációja alatt nem kaphatunk be sebzést, így tehát elég annyit csinálni, hogy a pörölycsapást mindig akkor pattintjuk el, mikor az ellenfelünk egy védhetetlen támadásba kezd bele (ekkor vörös jelzés figyelmeztet bennünket erre). Ezzel a taktikával a legkeményebb bossok is simán két vállra fektethetőek.
Ja és ha már Zelda: mindenki megnyugodhat, itt egyetlen fegyver vagy más felszerelési tárgy sem fog egyik pillanatról a másikra eltörni, nem kell félteni a kemény munkával megszerzett cuccokat.
Az egyik alapvető zeldás vonás a staminamenedzsment kérdésköre. Futás, úszás, falmászás vagy épp szárnyainkkal történő siklás esetén vészesen fogy a staminánk. Hiába kapaszkodhatunk fel az összes hegyre és épületre, ha félúton elfogy a kraft, tehetetlenül zuhanunk a mélybe. Éppen ezért lesz érdemes a prológus után rögvest megnyíló istenek csarnokában folyamatosan fejlesztgetni karakterünket.
Minden játékbéli feladat (melyekből tényleg temérdek akad) olyan nyersanyaggal jutalmaz meg bennünket, ami nélkülözhetetlen Fenyx fejlesztéséhez. Elegendő ambrózia birtokában életerőnk fog megnőni. Zeusz villámait begyűjtve a staminánk bővül. Upgrade-elhetjük felszereléseinket is (külön öröm, hogy ilyenkor az adott tárgytípust, tehát a kardot, íjat vagy páncélt globálisan fejlesztjük, nem csak az adott tárgy lesz erősebb), illetve természetesen új aktív és passzív skillekre tehetünk szert. Nem szabad elfeledkezni a főzőüstökről sem, ezekben potionöket keverhetünk a világban összeszedett gombákból, gránátalmákból és más finomságokból. A bájitalok életerőnket vagy staminánkat tudják regenerálni, továbbá támadási és védekezési értékeinket tolják az egekig.
Az embernek folyamatosan az az érzése, hogy mindig lehetne még picit húzni a karakteren, ennek hatására pedig könnyedén arra eszmélhetünk, hogy a rövidnek semmiképp sem mondaható, frappáns párbeszédekkel és hosszú átvezetőkkel bőségesen megszórt történet folytatása helyett már órák óta csak a fejtörőkkel és egyéb feladatokkal múlatjuk az időt.
Agyban nagy
A fő küldetésszál során négy híres istenséget, Afroditét, Arészt, Héphaisztoszt és Pallasz Athénét kell visszaváltoztatunk régi önmagukká, aztán persze jöhet a nagy finálé, de az odáig vezető úton nem csak a főbb missziók és az istenek által adott mellékküldetések látnak el bennünket tennivalókkal. Az Arany Sziget magaslati pontjairól körbekémlelve rengeteg kihívást találunk. Kamatoztathatjuk íjásztehetségünket, ha Odüsszeusz módjára akarjuk (egyébként távirányítható) nyilunkat átküldeni egy rakás fejsze fokán. A muzikálisabb játékosok zenei puzzle-ökkel próbálkozhatnak. Rengeteg ügyességi fejtörő és logikai feladvány zárja el tőlünk a fejlődési alapanyagokat, és a csodás lootokat. Legendás görög hősök lidércmásaival kell megküzdenünk és hatalmas bestiákkal is harcolhatunk.
A Immortals Fenyx Rising a lehető leginkább játékosbarát módon oldja meg a különféle felszerelések kérdéskörét: ládába dugva sokféle kardot, baltát, sisakot és vértet találhatunk, sőt egyes feladatok teljesítése után még szárnyainkat, vagy saját főnixmadarunkat, Phosphort is új skinekkel láthatjuk el. A különböző statokkal rendelkező cuccokhoz pedig nincs szolgai módon hozzárendelve a kinézetük, a már megszerzett felszerelések vizualitása között bármikor váltogathatunk.
A legtöbb agymunkát a tartaroszi kincseskamrák igénylik, de ezek is jelentik a legnagyobb mókát. Abszolút sikerült hozni a The Legend of Zelda: Breath of the Wild fejtörőinek színvonalát, egyedül talán az róható fel az itteni feladványoknak, hogy szinte kivétel nélkül csak egyféle megoldásuk van, ilyen téren nem díjazza a játék a kreativitást.
Ezt az egy megfejtést azonban egyáltalán nem egyszerű megtalálni, de a fejlesztők itt is igyekeztek éreztetni, hogy mennyire szeretnek bennünket: a nehézségi szint alapvető beállítása mellett dedikáltan a puzzle játékelemekhez is hozzárendelhetünk különféle segítségeket. Javallott ezeket tényleg igénybe venni, amennyiben hajlamosak vagytok felhúzni magatokat a komolyabb fejtörők miatt. Nagyjából a játék felétől ugyanis e tekintetben valóban izzasztóvá tud válni az Immortals Fenyx Rising. Akik persze kemény kihívásokra vágynak, azok hozzá se nyúljanak az említett mankókhoz, mert így még több élvezetre számíthatnak az egyébként is parádés játéktól.
Minden összeáll
A meglehetősen bugos Assassin's Creed Valhalla és Watch Dogs: Legion után kellemes meglepetést jelent az, hogy az Immortals Fenyx Risinggal nincs semmiféle gond technikai téren - ehhez kellett mondjuk az első, masszív frissítés is, de ez már a tesztidőszak alatt megérkezett, így az első napos vásárlók is egy kifejezetten jól összerakott, hibáktól mentes játékot telepíthetnek. Mi Xbox Series X-en próbáltuk ki a játékot, ahol a töltési idők is minimálisak voltak, az egyes címeknél vacakoló Quick Resume funkció pedig gond nélkül működött.
Nem a közeljövőben fogják egyébként elengedni a játék kezét, már most bejelentettek három vaskosnak tűnő kiegészítőt, melyek jóval fantáziadúsabbak a mostanában megszokott mezei DLC-knél: az elsőben rögvest az Olümposzra látogathatunk el, a másodikban új főhőst kapunk és a kínai istenségekkel ismerkedhetünk meg, végezetül pedig a harmadikban ismét egy új hérosz bukkan fel, ő próbál majd egyensúlyt teremteni az istenek világában, ráadásul már a perspektíva is megváltozik, felülnézetes kamerakezelést használ a játék.
Bőven benne van a pakliban, hogy a Ubisoft egy újabb masszív franchise előfutárát látja az Immortals Fenyx Risingban, mi játékosok pedig csak örvendezhetünk amiatt, ha idővel szépen sorban az összes panteon isteneinek hátsófelét meg kell mentenünk. Drukkolunk, hogy így legyen.
Az Immortals Fenyx Rising tartalmas játékmenetével, pörgős harcrendszerével, imádnivaló képi világával és narratívájával, kivételes humorával, no meg persze furmányos fejtörőivel egy olyan gyöngyszem, aminél jobb ajándékot nehezen kaphattunk volna a 2020-as év végére.
