Kevés olyan fejlesztőstúdió akad, amelyik annyira be lenne skatulyázva, mint az Omega Force. A japán fejlesztőcsapat az elmúlt 20 évben ötvennél is több játékot készített, csaknem mindig az anno hatalmas sikernek bizonyult Dynasty Warriors receptjét remixelve (és e számban a bővített kiadások, mobilos verziók, portok nincsenek is benne).
Noha még mindig a kínai ókor akciódús feldolgozása a zászlóshajó, a fejlesztők a Personától a Gundamig, a Fire Emblemtől a Dragon Questig, a One Piece-től a Legend of Zeldáig rengeteg japán licencelt világba is ellátogattak. A legújabb Warriors épp ez utóbbi szálat nyújtja, méghozzá a korszakalkotó Breath of the Wild előtörténetét is elmesélve.
Monumentális kalamitás
Akár történelmi ihletésű, akár fantasy Warriorsról van szó, a játékmenet ugyanaz: épp kiválasztott karaktereinket elengedik egy hatalmas, aktív csatatéren, és mire ott végrehajtunk minden aktuális feladatot, a KO-számláló jó eséllyel ezer feletti értéket fog mutatni. A százszámra mészárolt szimpla ellenfelek nagyjából zéró fenyegetést jelentenek, de a kapitányokkal, ellenséges hősökkel, illetve csak úgy tomboló főellenfelekkel szemben már nem árt kombózni, védekezni, speciális képességeket használni. Bár a harcrendszer nem túl komplex, a Breath of the Wild megannyi trükkje és varázslatszerű megoldása bevethető itt is.
E rokonság természetesen mindenhol érezhető: a pályák közt különféle étkeket főzhetünk, az ellenfelek, a fegyverek és a helyszínek is ismerősek lesznek, és természetesen a grafika stílusa, no meg a zenék is visszaköszönnek 2017 legjobb játékból. A fagyasztás, vagy épp a mágnes használata ugyan kizárólag harcban hasznosak, de ezek így is izgalmasabbak, mint egy ezeregyedik szupertámadás, ami a többi Warriors mellékszálra jellemző. A fejlődési rendszer is rém egyszerű, de az erősödés azonnal érezhető, így a végtelen tápolás ígérete beindítja a szokásos jRPG-ösztönöket az arra fogékonyaknál (és az undort a többieknél).
A nagyszerű ihletőnek köszönhetően az Aga of Calamity első órái barátságosabbak, szórakoztatóbbak, mint az átlagos Warriors epizódok, de az tagadhatatlan, hogy a játékmenetet ez sem tudja megreformálni.
Akinek herótja van az egyszerű, szinte agymunkát sem kínáló henteléstől, annak valószínűleg ebbe is beletörik majd a bicskája, aki viszont képes lazítani a végtelen gyakás közepette, az ismét egy igen méretes játékot kap a sorozattól. Hyrule térképén rengeteg ikon fedhető fel a sztorihoz kapcsolódó pályák mellett pár perces extra kihívásokat, boltokat és kovácsműhelyeket lehet előcsalogatni. Néha egy rakás étel vagy szörnykomponens leszállításáért egy új recept a jutalom, másszor pedig a kombóink hossza, netán életerőnk nő meg. A sorozattól elvártnál jóval kevesebb karaktert, mindössze 18-at tudunk feloldani, ám ők tényleg különböznek egymástól. A hatalmas kőpallossal küzdő Daruk például teljesen más taktikát igényel, mint az inkább varázslataival operáló Impa.
Beszédes Zelda, néma Link
Az akciót tekintve az Age of Calamity az egyik legjobb játék a sorozatban - vagy legalábbis ezek a karakterek közelebb állnak a szívemhez, mint néhány anakronisztikus kínai tábornok vagy japán szamuráj. A program azonban távolról sem tökéletes; az új konzolok kapcsán néhányan már csak a 120 fps képfrissítést fogadják el, pár játék pedig a 6K felbontást is támogatja, míg ez nem sűrűn éri el a 30 fps-t sem 720p-n, és mindezt úgy, hogy a látótávolság sem olyan, amit az erősebb gépeken el lehet várni. Persze, a csupasz tájon messzire tekinthetünk, de az ellenfelek néha zavaróan közelről jelennek meg a képernyőn. Nem lesz ettől játszhatatlan, de az biztos, hogy az Omega Force képtelen volt megfelelő teljesítményt kicsikarni a Switchből.
Az talán nem meglepő, hogy bár most minden más karaktert szinkronizáltak, Link továbbra sem hajlandó megszólalni - azon viszont meghökkentem, hogy az elvileg a Breath of the Wild előzményeit, a száz évvel korábbi háborút elmesélő történet milyen kusza lett. Korábban rengeteget lehetett hallani a "nagy kalamitásról", aminek következtében romba dőlt a világ, és mindent szörnyek leptek el - na most nem csupán e folyamatot lehet közelről tanulmányozni, de időutazás, eltérő idősíkok manipulációja is belép a képbe.
Engem a sztori nem tudott lekötni, de hát a Warriors-játékok legtöbbje nem is lenyűgöző új történetek elmesélélért jött létre, hanem a rajongók agyatlan szórakoztatására. És így nézve, az Age of Calamity működik.
Bár a Breath of the Wild különleges élményét, mágikus játékmenetét meg sem kísérli visszaadni, így sem szívesen tettem le a kontrollert. Tudom, hogy vannak, akiket taszít ez a játékstílus, és őket ez a felvonás sem fogja meggyőzni - mint ahogy az is csalódni fog, aki a képek és a cím alapján valami hasonlót várna, mint amit a Breath of the Wild nyújtott. Ha viszont kedved lenne Linkkel és cimboráival vad háborúkat vívni Hyrule földjén, ennél jobb opciót nem fogsz erre találni.
