Évekkel ezelőtt bukkant fel a Hunt: Horrors of the Gilded Age, ami aztán a Crytek körüli botrányok sűrűjében annak rendje és módja szerint el is tűnt, így a legtöbben úgy vélték, sosem látjuk majd viszont az akkor még kizárólag egyjátékos kampányt kínáló TPS lövöldét. A producerek azonban úgy vélték, hogy bőven van még potenciál az alapötletben, így időközben másik fejlesztőcsapathoz költöztették az IP-t, ami az évek során TPS-ből FPS-sé, egyjátékos kampányból, kizárólag kompetitív többjátékos módot kínáló akciójátékká nőtte ki magát.
A Hunt: Showdown egy kooperatív túlélőjáték, melynek meccseibe öt párost dob majd be a rendszer, akiknek az a céljuk, hogy megtalálják, elpusztítsák és a pokolra száműzzék az ott található szörnyeket, majd miután felnyalták a jutalmat, meglépjenek a pályáról. A durván egy négyzetkilométeres pálya állandó, a szörnyek azonban véletlenszerűen lesznek elszórva, így tüzetesen át kell majd vizsgálnunk a területet. Ebben segít majd a Dark Sight nevű képesség, ami lehetővé teszi, hogy paranormális erők segítségével kapcsolatba kerüljünk a szörnyekkel, nyomokat fedezzünk fel, vagy lássuk amit ők látnak, ezzel közelebb kerülve a rejtekhelyükhöz.
A bossok mellett persze számos egyéb veszély is fenyeget minket: állig felfegyverzett élőhalottak, veszett kutyák, paraziták, a mocsárban ólálkodó aligátorok és még ki tudja mi minden fog az életünkre törni. Itt nem kell keresnünk a veszélyt, a veszély megtalál minket, még akkor is ha távolról elkerüljük a másik nyolc játékost. A pokolbéli szörnyekkel alapjáraton se lesz könnyű dolgunk, az igazi akció viszont akkor kezdődik, amikor elkezdjük száműzni őket a túlvilágra, erről ugyanis minden vadász értesül, ráadásul a pontos helyzetünkről is tájékoztatja őket a játék. A feladat ilyenkor az, hogy megvédjük a helyszínt, amíg befejeződik a rituálé, majd a jutalmat felmarkolva eljussunk az egyik menekülési pontig.
Ha kijutunk élve, akkor miénk a kincs, az xp és rengeteg egyéb jutalom, amivel fejleszthetjük a karakterünk attribútumait és fegyvereit. De csak ha kijutunk élve. Aki odabent elvérzik, az bukja az addig fejlesztett karakterét annak minden cuccával együtt, de szerencsére nem kell a nulláról kezdeni: elvesztett hősünk beépül a vérvonalba, így a következő vadász már erősebb lesz és táposabb kezdő cuccokkal indulhat vadászni. Nyilvánvalóan lesznek olyan csapatok, akik a munka nehezét más hagyják és a szörnyek helyett a vadászokat próbálják majd levadászni, hogy tőlük vegyék el a jutalmat. Az igazán bátrak akár több szörnyet is megpróbálhatnak levadászni, ilyenkor még nagyobb jutalom üti a markukat.
A lelőtt társunkat feléleszthetjük a meccs során, de ha mindketten padlót fogunk, akkor számunkra azonnal véget ér a kör és már kereshetjük is a következőt, miután megcsináltuk az új karakterünket. A pályát bármikor el lehet hagyni, akár jutalom nélkül is, így ha valaki komoly veszteségeket szenved el már a kör elején és nem akarja kockáztatni a több tíz órája dédelgetett hősét, az idő előtt is kereked oldhat. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk azt is, vajon merre járhatnak a többiek, mennyien vannak még életben, így mérlegelve a saját túlélési esélyeinket. Lőszerből például csak nagyon keveset viszünk majd magunkkal, és bár a pályán lesznek utántöltő-pontok, ezek mindenki számára láthatóak, így elképzelhető, hogy mikor odaérünk, egyenesen belesétálunk egy másik csapat csapdájába.
A játék alatt értelemszerűen a CryEngine dolgozik, így a grafikai megoldásokra nem lehet panaszunk, viktoriánus korabeli mocsár vérfagyasztóan gyönyörű az éjjeli holdfénynél, de a fejlesztők több különböző napszakot is ígérnek. Az E3-on mutatott gameplay-ben azért elég gyakran beesett az FPS, de mivel még legalább egy évre vagyunk a megjelenéstől, ebbe nem nagyon lehet belekötni.
A Hunt: Showdown fejlesztői különböző karakterosztályokat, többszintű fejlődési rendszert, átalakítható páncélokat és fegyvereket, valamint számos egyéb extrát is ígérnek. A meccsek dinamikája nagyon izgalmasnak tűnik, én személy szerint alig várom, hogy kipróbálhassam élesben is a dolgot.
