A legtöbb afrikai és arab országban jelenleg nagyobb problémákkal küszködnek, mint ami miatt a Hitman harmadik részében fellázad a marokkói Marrákes népe. A Hitman világa viszont nem egyenlő a miénkkel, hanem egy alternatív, párhuzamos valóság, ahol nem holmi terroristák jelentik a legnagyobb fenyegetést egy országra, hanem egy svéd bankár és egy puccsra készülő tábornok. Most nem a Föld minden pontján lévő potenciális célpontokat kell megmentenünk egy vírustól (mint Sapienzában), de nem is csak egy illegális aukció vezetőjét és egy kémszervezet tagját kell eltennünk láb alól (mint Párizsban). Teljes hangulatváltás történt, de ez nem feltétlenül az az irány, amerre a Hitmannek tartania kellene.
Kinyit a bazár
Marokkó negyedik legnagyobb városában ismét két célpontot kapunk, akik kapcsolatban állnak egymással, de a bejárható terület két legtávolabbi végében helyezkednek el. A bankárt és egykori vezérigazgatót, Claus Strandberget letartóztatták csalásért, azonban mikor elszállították, a konvojt megtámadta egy katonai csoport, és bejuttatta emberünket a marrákesi svéd nagykövetség épületébe. Itt védettséget élvez, azonban az utcán (szó szerint) százak tüntetnek ellene, és lázadás készülődik. Ezt tervezi kihasználni a katonai vezető, Reza Zaydan tábornok, aki mindent megtesz azért, hogy a lázadás Marokkó-szerte elterjedjen, és puccsal átvegye az aktuális kormánytól a hatalmat. Itt jövünk be a képbe mi: meg kell akadályoznunk őket tervük végrehajtásában.
Egy nyüzsgő bazárban kezdünk, ahol eszméletlen mennyiségű szőnyeget, tányért, teát lehet kapni. Pár évvel ezelőtt többször is voltam nyaralni arab országokban (Marokkóban pont nem, de a szintén észak-afrikai Egyiptomban például igen), és mondhatom, hogy a játék elég jól visszaadta az arab piacok hangulatát az áruikat hangosan hirdető árusok folyamatos hívogatásával, a mindenféle portékákkal, a vízipipákkal és a teáscsészékkel. A boltok többségébe mi is bemehetünk, sőt, ha elég ügyesen csináljuk, felslisszolhatunk a tetőre, ahol új lehetőségek várnak ránk. Egyetlen dolog zavart rettentő módon: ismét mindenki az amerikai angolt beszéli. Nehéz lett volna találni valakit, aki arab akcentussal töri a nyelvet, vagy esetleg konkrétan tud arabul? Az még oké, hogy turistákkal tömték tele a területet, nem is látni helyi embert, aki nem árus vagy katona, de a tökéletes angol kiejtéssel kommunikáló bazárosokról nehéz elhinni, hogy nem csak beöltözött színészek.
Még Marokkóban vagyok?
A Sapienzánál kisebb és lényegesen kevesebb meglepetést rejtő (két végigjátszás után minden zugát bejártam, ismertem, míg Párizsban vagy Sapienzában az ötödik nekifutáskor is találtam új helyeket) Marrákes három különböző zónából áll; mintha három teljesen más világ volna. A tábornok egy elhagyott, omladozó iskolában barikádozta el magát, ahol csak katonák lébecolnak - simán lehetne az ellenség sivatagi tábora. Ezzel szemben a konzulátus egy ultramodern épületben található, amely bárhol lehetne Európában. Itt egyébként megjelenik minden egyes svéd sztereotípia a szőke hajú célponttól kezdve a masszázson át az aulában IKEA-s széket szerelő gyakornokig (ez egyébként zseniális). Mindkét terület csak két szintből (a nagykövetség még egy mélygarázsból) és néhány szobából áll; kis túlzással a kettő együtt nincs akkora, mint a bazár területe. Lehetőségeink is nagyon korlátozottak, és nincsenek a robbanó golflabdához hasonló, kreatív gyilkolási módok (az egyikben a nyak kitörése masszőrszerepben volt a csúcs, a másikban a vécékagyló fejre ejtése és az azt felvezető eseménysor).
A Marrakesh sokkal komolyabb, földhözragadtabb, és emiatt nem annyira szórakoztató, mint a Sapienza vagy a Paris. Néhol belefutottam zavaró ésszerűtlenségekbe, amelyek után úgy döntöttem, inkább más módszert keresek. Például a kávézóra gondolok, ahova meghívó nélkül egyetlen katonai vezető sem mehet be. A másik két epizód több kreatív gyilkolási módot és öltözéket is kínált, a harmadik epizódban viszont azt éreztem, a IO Interactive nem tett bele annyit, amennyit kellett volna. Nem baj, legközelebb jobb lesz.
