A Hidden Agenda alapötletében bőven volt potenciál: a Supermassive-nál rájöttek, hogy már az Until Dawnt is közösségi játékként pörgették a legtöbben, így az okostelefonnal vezérelhető platformnál keresve sem találhattak volna jobbat, hiszen nem elég, hogy mindenki meghozhatja a saját döntéseit, de még az extra információkkal is lehet játszani. Legalábbis lehetett volna.
Kaland, játék, kockázat
A két-három óra alatt végigzongorázható Hidden Agenda a közös filmnézős bulikat hivatott kiváltani, ahol játékosokként egy krimibe csöppenünk, és meg kell próbálnunk úgy egyengetni a sorozatgyilkos után kajtató nyomozó és ügyész történetét, hogy abból a lehető legtöbbet hozzuk ki. A döntéseket többségi szavazással hozzuk, de néha a játék megszavaztatja velünk a leghidegvérűbb vagy épp legtökösebb játékost, akinek aztán önállóan kell döntést hoznia egy-egy rázós szituációban. A technikai kivitelezés pazar, nem kevés munkaórát töltöttek a mocapstúdióban, ugyanakkor a furcsa izomrángások, stroke-ot idéző arckifejezések nem tűntek el teljesen. A telefonunkon jelezzük a szándékunkat, ahol egyébként megtaláljuk a karakterek folyamatosan frissülő leírásait, a történet legfontosabb elemeit, valamint figyelemmel követhetjük azt is, hogy mely döntéseink befolyásolták leginkább a sztori alakulását. A kooperatív rész egyébként nem rossz, a döntéseink tényleg befolyásolják bizonyos szinten a sztorit, megnyitnak új utakat, lezárnak régieket, és ha hibázunk, akár idő előtt véget is érhet a kaland.
Hibát hibára halmozva
Sajnos a játék leggyengébb pontja az a feature, amiről a nevét is kapta: kompetitív módban a játék kiválaszt valakit, akinek egy bizonyos irányba kell terelnie a történetet, a többieknek pedig meg kell próbálniuk kitalálni, kié a titkos feladat. Imádom az árulós, megtévesztős, egymást félrevezetős játékokat, de ennél gyengébb kivitelezést még nem láttam. A szóban forgó döntés a legtöbb esetben teljesen súlytalan, arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nincs felépítve az odáig vezető út, így azt sem tudod, hogy egyáltalán ez-e a fontos választási helyzet, nemhogy azt, hogy ki az "áruló". A többieknek egyébként már percekkel korábban meg kell tippelniük, hogy szerintük ki a beépített ember, mi pedig legfeljebb az alapján tudjuk leszűkíteni a kört, hogy ki az, aki még nem kapott ilyen szerepet korábban.
A Telltale a saját játékaiban nagyon ügyesen elhiteti a játékossal, hogy bizonyos döntések fontosak, itt azonban szikrányit sem, ezért ha valaki megszólalt, hogy szerinte így vagy úgy kellene dönteni, biztosra vehettük, hogy azért tette, mert ő volt a beépített ember. Sokkal jobban is ki lehetett volna használni a platform kínálta lehetőségeket, például mindenki kaphatna a telefonjára személyre szabott történetmorzsákat egy informátortól, aminek alapján megpróbálhatja felépíteni saját verzióját. Könyörgöm, ha a Frantics nevű bugyuta kis játékban felhív a róka a következő feladattal, akkor itt ilyenekkel miért nem színesítették a dolgot?
A Playlink legnagyobb húzócíme lehetett volna, ehelyett egy középszerű, felejthető, B kategóriás, interaktív mozi lett belőle, igaz teljesen szinkronizáltan, magyar feliratokkal és társalkalmazással, ami viszont jó alap egy közösségi mókához. Sokkal több van ebben a platformban, és csak remélni tudjuk, hogy a Sony nem hagyja annyiban a dolgot.
