Számos második világháborús játék megfordult a kezeim között az elmúlt évtizedekben, a Panzer General sorozatban például német páncélosaim és sugárhajtású repülőim még az atombomba kifejlesztése előtt meghódították Észak-Amerikát. Úgy gondoltam, hogy ebben a műfajban nem igazán tudnak meglepni a játékkiadók, de a Hearts of Iron sorozat negyedik része már az első pillanatban ráébresztett arra, hogy korántsem láttam még mindent ebben a témában. Sőt!
Totális háború
Első ránézésre a Hearts of Iron IV ijesztő, sőt még másodjára is hajlamos az ember megrettenni a rengeteg beállítástól, a furcsa négyszögektől és a bonyolultnak tűnő irányítástól. A szakma ezeket a játékokat "grand strategy" néven jegyzi, míg a karosszékstratégák inkább a csontstratégia kifejezést használják. Készüljünk fel arra, hogy ha most először találkozunk a Paradox-féle taktikai háborúval, akkor bizony az első néhány meccs nem lesz diadalmenet. Meglehetősen bonyolult a játék, még a régi vágású harcosoknak is gondot okozhat a játékmechanika kiismerése. De ha egyszer megértettük az alapokat és elsajátítottuk a kezelést, eszméletlen élményben lesz részünk.
A második világháború előestéjén járunk; rögtön az elején választhatunk, hogy 1939-ben induljon a hadjáratunk vagy három évvel korábban, hogy legyen időnk felkészülni az összecsapásra. Érdemes 1936-ban kezdeni, mivel mindössze tizenkét év áll a rendelkezésünkre világuralmi terveink megvalósítására. Az összes szuperhatalom kiválasztható, de mellettük szinte bármelyik kis ország irányítását is bevállalhatjuk. Igen, az aprócska Magyarország is lehet nagyhatalom, Horthy Miklós és fasiszta kormánya irányításával. Ennek persze nem kell így lennie, meg is dönthetjük a nekünk nem tetsző vezetést, és teljesen más útra terelhetjük az országot. Alapvetően három politikai rendszert különböztet meg a HoI: a demokrácia, a fasizmus és a kommunizmus küzd meg itt egymással. Hiba lenne azt hinni, hogy ezek a politikai berendezkedések alapvetően meghatározzák, ki a jó és ki a rossz a játékban, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a nácik és a kommunisták a rosszfiúk, és a demokrácia jegyében morális kötelességünk leigázni minden olyan országot, ahol másként gondolkoznak a polgárok. Pont ez a szép a Hearts of Iron IV-ben tetszés szerint alakíthatjuk a történelmet; nincsenek megkötések, csak a fantáziánk szabhat határt az eseményeknek. Lesznek olyan menetek, amelyekben Németország visszazavarja Hitlert szobafestőnek, és inkább a demokráciát választja, de olyan alternatív időfonal is megvalósulhat, ahol a lengyelek meglepetésszerűen lerohanják a németeket a háború elején, és Berlin néhány hónap alatt elesik.
Atomot nekik!
Sok stratégiai játékkal volt már dolgom, de kötve hiszem, hogy láttam ennél jobb fejlődési rendszert. Elképesztően sok lehetőség nyílik meg előttünk, esélyünk sincs arra, hogy szép sorban végigjárjuk az összes utat, és kimaxoljunk mindent, erre a tizenkét év egyszerűen nem elegendő. Érdemes nagyban gondolkozni; rögtön az elején el kell döntenünk, hogy mit szeretnénk elérni 1948-ra, s ennek megfelelően kiválasztani a megfelelő doktrínát. Amennyiben a területszerzés a cél, a Blitzkrieg stratégiát javasolt előtérbe tolni: a gyors páncélosok megfelelő gyalogostámogatással áttörik az ellenséges vonalakat, és pillanatok alatt beveszik a kulcsfontosságú területeket. Ilyenkor értelemszerűen a gyors közepes és könnyűpáncélosok, valamint a motorizált gyalogság fejlesztését kell erőltetnünk, mivel a villámháborús hadviselés ezeket támogatja leginkább. Dönthetünk azonban úgy is, hogy mi inkább kivárunk, és fabrikáljuk az atombombát hátul, a sufniban. Ez is egy lehetséges taktika, sőt még arra is lehetőséget kapunk, hogy jóval idő előtt kifejlesszük a tömegpusztító fegyvereket. Csak rajtunk múlik, hogy a szárazföldi erőket, a légierőt vagy a hadiflottát favorizáljuk, mindegyiknek megvan a maga előnye.
A harc megjelenítése nem igazán látványos, de annál összetettebb. A hadseregparancsnokok gyakran egy évet is elszöszmötölnek egy támadás vagy egy partraszállás megszervezésével; ennek is megvan a maga szépsége, bár kell hozzá egyfajta elkötelezettség, hogy a logisztikát, a partraszálló erőket, a légitámogatást és az utánpótlási vonalakat egy személyben megszervezzük. És akkor még nem is beszéltem a különféle egyedi divíziók összeállításáról, a tengeri őrjáratok megszervezéséről vagy az országon belüli úthálózat továbbfejlesztéséről. A mi feladatunk lesz továbbá a gyártás megszervezése, hiszen nem elég kifejleszteni az új MP40-es géppisztolyt, azt le is kell gyártani, majd felszerelni vele a csapatokat. Ez egy nagyobb hadsereg számára akár évekbe is telhet, így előfordulhat az a csúfság, hogy mire felszereljük a hadosztályainkat ezekkel az új játékszerekkel, tudósaink már kitaláltak egy sokkal korszerűbb fegyvert.
Politikus akarok lenni
A kutatás-fejlesztés és a hadviselés mellett fontos szerepet kapott a politika is. Az ország sikeres vezetéséből politikai tőkét kovácsolunk, ezt kell okosan felhasználnunk céljaink eléréséhez. Bölcs tanácsadókkal vehetjük körbe magunkat, akik segítenek megszilárdítani gazdasági és katonai hatalmunkat. Egy idő után azonban szűk lesz az országhatár, és kénytelenek leszünk terjeszkedni. A szomszédos országok nyersanyagai és infrastruktúrája túlságosan vonzó, ezek nélkül lemondhatunk nagyhatalmi törekvéseinkről. A háborút azonban még a legnépszerűbb elnökök sem tudják simán lenyomni a lakosság gigáján, kell valami mondvacsinált indok, amivel feltüzelhetjük a közvéleményt. Általában elég néhány hónap, és a lakosság örömmel küldi a vágóhídra fiait. A körmönfontabb politikusok államcsínyt is megkísérelhetnek a szomszédban, és az így kialakult zűrzavart kihasználva növelhetik befolyásukat a régióban.
A Hearts of Iron IV egészen kivételes játék, a Paradox ismét jó munkát végzett. A grafikája ugyan nem valami nagy szám, de cserébe nem is igényel GTX 1080-as kártyát. A mesterséges intelligencia teszi a dolgát, néhol kicsit döcögősebben a vártnál (ez azért megnyugtat, hogy a Skynet korszak még várat magára). Le kell szögezni azonban, hogy a játék elképesztő módon falja az időt, csak az kezdjen hozzá, aki tényleg időmilliomos, mert nagyon gyakran fogja azt tapasztalni, hogy ráhajnalodott. A magam részéről a tesztelés befejeztével azonnal törlöm a gépemről, túl jó játék ez ahhoz, hogy csak egyetlen kattintás válasszon el egy újabb, napokig tartó és sorsfordító világháborútól.
