Valakinek ki kell mondania: Hatsune Miku és a többi vocaloid idol népszerűsége jelenkorunk talán leginkább cyberpunk jelensége - legalábbis azok közül, amelyek nem a világ tönkretételével kapcsolatosak. Egy Yamaha beszédszintetizátorra és Saki Fujita hangjára építve a Crypton Future Media üdvöskéje az elmúlt években igazi sztárrá vált - erről nem csak az idei Európa-turné árulkodik, de a Sega meglepően sűrű sorozata is. A Mega Mix ugyanis (minden mellékszálat és játéktermi verziót beleszámolva) már a 18. tagja a 2009-ben indult szériának - és az első "rendes" konzolos kiadás, amely nem Sony-platformon próbál hódítani.
Vocaloid idol?!
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, Hatsune Miku egy digitális énekesnő, akinek a hangjával - és persze a megfelelő szoftver birtokában - bárki megpróbálhat dalokat írni. A legnépszerűbb dalokat a virtuális énekesnő nem csak a videojátékokban adja elő, de azok a hologram-technolológiát használó koncerteken is megszólalhatnak. A YouTube tele van ilyen felvételekkel, amelyeket már csak különlegességük miatt is érdemes megtekinteni. (Így néz ki például egy remek hangulatú teljes buli.)
A videojátékok persze nem törődnek az ilyen földhözragadt részletekkel - nem, ezek ritmusjátékok, amelyek Hatsune Miku és a többi vocaloid slágereit alakítják pályává. A Project DIVA-sorozat ma már kiszámítható és erős alapokkal rendelkezik: minden szám saját, általában rendkívül igényes videoklipet kapott, a dalokat négy-öt nehézségi szinten lehet meghódítani, és persze millió ruhát és hajkölteményt lehet megnyitni az új és új rekordok megdöntéséért kapott pontokkal. A dalok stílusa a poptól és az elektronikustól a metálon át az R&B-ig és a balladákig terjed, tehát attól nem kell félni, hogy csak japán gumizenével fogunk találkozni.
Future Tone?
A most Switch-re megjelent verzió, a Mega Mix többé-kevésbé a korábban PS4-re megjelent Future Tone epizód átirata, néhány örvendetes újdonsággal. A keményvonalas rajongók számára a legfontosabb mindenképpen az, hogy bekerült tíz új, videojátékban még soha nem szerepelt dal - és ami a legjobb, ezek általában remekül sikerültek. Ez nyilván személyes ízléstől is függ, de azért nehéz elhinni, hogy akinek úgy általában bejön Miku zenéje, azt hidegen hagyja majd a 39 Music! vagy az Alien Alien. Amúgy természetesen itt van minden eddigi nagy sláger is: az alapjátékban 101 track szerepel, de plusz pénzért lehet venni hat, extra számokat (egyenként hatot) tartalmazó DLC-csomagot is az eShopban. (Azért azt meg kell említenem, hogy DLC-kkel együtt a PS4-es rész már közel 250 dalnál jár, szóval van még honnan meríteni.)
Szerencsére a plusz pénz költésére nem vagyunk rákényszerítve, hisz a kezdőkészlet így is hosszú-hosszú órákra lefoglalja az embert - sok időbe telik, amíg a tétova Easy próbálkozásoktól eljutunk a Hard fokozat meghódításáig, és az Extreme szint kóstolgatásáig. Maga a ritmusjáték-rész a bénácska oktatómód ellenére is a megszokott magas minőséget hozza; az újoncoknak ahhoz azonban mindenképpen hozzá kell szokniuk, hogy sok más programtól eltérően itt az aktiválandó gombok listája a képernyőn folyamatosan vándorol, ezért zsúfolt videoklipeknél elég könnyű elveszíteni a fonalat. A széria régi ismerőjeként azt viszont mindenképpen szimpatikus húzásként könyveltem el, hogy a menüben az ikonokat átállíthatjuk a klasszikus PlayStation-ikonokra is
A Switch-extrák
Az új számok mellett a marketing elsősorban az új, Switch-exkluzív játékmódot, a Mix Mode-ot hirdette. Ebben a Joy-Con kontrollereket lecsatolva a gépről, azokat csuklóból forgatva kell a mozgásérzékelőt használnunk a ritmikusan érkező "hangok" eltalálásához. Mint csaknem minden ilyen utólag kitalált giroszkópos extra a Wii óta, ez is szinte felesleges - egyszerűen nem olyan precíz ilyen sebességnél, ami miatt ösztön-szinten lehetne használni.
Sajnos az extra játékmódok ebben ki is merülnek: sem a Project Mirai DX minijátékai, sem pedig a Project DIVA X turnézása nem tér vissza, pedig bármelyiknek örültem volna. Amit ezek helyett kapunk, az a nálam sokkal megszállottabbaknak való: e kiadásban már nem csak a pontokból vásárolhatunk új frizurákat és kosztümöket (a sok fürdőruha közt van Sonic-jelmez is) az énekeseknek, de az érintőképernyőn rajzolva egyedi pólókat is rajzolhatunk nekik.
Rajongóknak kötelező?
Bár nyilván nem olyan széles a potenciális vásárlók köre, mint mondjuk egy Guitar Hero esetében, a vocaloid-rajongókat a Mega Mix több mint tisztességesen kiszolgálja. Jobb lett volna, ha nem kell külön fizetni azért a 36 plusz dalért? Nyilván. Hiányzik valami kampányszerűség? Igen. Ettől azonban a Mega Mixnek még így is a legjobb Hatsune Miku-játékok között van a helye, és így automatikusan besorolhatjuk a Switch legjobb ritmusjátékai közé is.
