2001 rendkívül fontos éve volt a játékiparnak. A Microsoft első konzoljának debütálása mellé ugyanis egy rendkívüli jelentőségű programot is társított - az eredetileg PC-re készülő Halo pillanatok alatt lenyűgözött mindenkit, és az Xbox egyik legfontosabb húzócíme lett. A játék jelentősége elég jól lemérhető azon az egyszerű tényen, hogy sokan csak miatta fektettek be a masinába, hiszen a szoftveróriás támogatása sajnos együtt járt az Xbox-exkluzivitással is. Néhány hosszú, ínséges évvel később már a PC-sek is megkaparintatták a Halót, ám az újdonság ereje ekkorra már rég elveszett, és a hatás korántsem volt olyan letaglózó. Hasonló helyzet állt elő a folytatással is: a doboz tulajdonosai már 2004 végén javában nyüstölhették, nekünk azonban egészen a múlt hónapig kellett rá várnunk, ráadásul egyelőre csakis a Vista-tulajok élvezhetik. Sajnos semmi nem utal arra, hogy a Halo 3 esetében bármi módon is megváltozik majd ez a számunkra meglehetősen kellemetlen tendencia, ettől függetlenül azonban mégis érdemes jobban megismerkedni a játékkal. Először is az általános információkkal foglalkozunk majd, hiszen a többséget inkább az érdekli, hogy milyen újdonságokkal találkozhatunk, aztán pedig jönnek a multiplayer béta-teszt tapasztalatai.
Halló, itt a Halo!
Feltételezem, mindenki hallott már a sorozat mellékvágányát képező Halo Warsról. Az Ensemble Studios berkeiben formálódó alkotás nagy meglepetésre RTS-nek készül, bár a fejlesztőcsapat neve szerintem mindenképpen garanciát jelent a minőségre. A Halo 3 ezzel szemben egy valódi, egyenes ági folytatás lesz, a franchise minden ismert tulajdonságával. A történet az előző rész elvarratlan szálait fűzi tovább - nyilván mindenkinek az emlékeiben élénken él még a kissé idétlen, semmitmondó végkifejlet. Nos, a jó hír az, hogy az ígéretek szerint most majd minden kérdésünkre választ kapunk, és nem fogják kiszúrni a szemünket egy újabb befejezetlen sztorival. Amiben biztosak lehetünk, hogy továbbra is covenantok végtelen hullámai törnek majd életünkre, hiszen ezek a srácok köztudomásúlag jó ideje nem szívlelik már a Nagyfőnököt. Mindez mondjuk nem is annyira meglepő azok után, hogy mennyi kellemetlenséget okoztunk nekik... például majdnem az egész fajt kiirtottuk. A játék legnagyobb erőssége a remek sztori és a számtalan izgalmas jelenet ellenére mégsem annyira az egyjátékos, sokkal inkább a multiplayer mód lesz. A Microsoft új marketingstratégiája ugyanis a profik kiszolgálása mellett igyekszik nyitni az úgynevezett casual gamerek, azaz a csak hobbiszinten nyomulók felé. Arról, hogy a kevésbé tehetséges vagy teljesen kezdő játékosok is sikerélményekkel kapcsolódhassanak be a véres küzdelmekbe, egy teljesen új matchmaking system hivatott gondoskodni - a témáról bővebben néhány bekezdéssel lejjebb olvashattok.
A tükör titka
Az elsődleges célplatform egyelőre természetesen az Xbox 360, ami a grafika várható minőségéről is árulkodik. Az egy dolog, hogy a Halo 3 alapból gyönyörűen fog kinézni, a lényeg számunkra sokkal inkább az, hogy ezúttal nem kell majd a portolásnál mindenféle csinosítgatással vesződni. Az első két rész komoly problémája volt PC-n, hogy a grafikus motor felett addigra már rég eljárt az idő, így bizonyos textúrákat akár teljesen újra kellett tervezni, illetve néhány helyen maradt minden a régiben. Ezúttal hasonló gondoktól szerencsére nem kell tartanunk, az Xbox 360 tudását kihasználva biztos, hogy grafikailag is olyasvalamit alkot majd a Bungie, ami PC-n is megállja a helyét (kivéve persze, ha ismét három évet kell rá várnunk...). A motor erőssége elsősorban a tűéles textúrákban és a pompás fény-árnyék effektusokban nyilvánul meg. A kültéri helyszíneken előfordulhat, hogy szinte elvakít a tűző nap, és ellenségeink vagy a járművek páncélzatán is megcsillannak a sugarak. Szintén csodákat várhatunk a főhős, Master Chief kidolgozásától is, akit az átvezetőkben és a multiplayer részben tekinthetünk meg teljes pompájában. Továbbra is fontos szerepet kapnak a járművek a játékban, így gondos alapossággal alkották meg ezeket is. Ami engem különösen lenyűgözött, hogy még a kerekek vagy az ülések is hihetetlen részletességgel lettek lemodellezve, ezúton emelem hát kalapom a fejlesztők előtt. Szintén elégedett biccentésre ösztönzik az embert az animációk is: a karakterek teljesen megfelelően mozognak, legyen szó akár fedezékbe húzódásról, akár egy gránát által okozott kapálózva repülésről. A grafika tehát nagyon-nagyon ütős, erről már élőben is meggyőződhettünk, és úgy tűnik, hogy még a nagy létszámú többjátékos csaták esetében is rezzenéstelenül fut a játék.
Hangzavar
A fejlesztők által - tegyük hozzá: kicsit fellengzősen - sokat emlegetett „Halo-élmény" egyik kulcsa volt még a remekbe szabott audio rész. Az 5.1-es hangrendszerek támogatásának köszönhetően egy-egy nagyobb tűzharc a katonák kiáltásaival és a fegyverropogással valódi háborús hangulatot varázsol az ember szobájába. Az összképet tovább javítják a remekbe szabott robbanás effektek is, a különféle gránátok, aknák mind másképpen durrannak, attól függően, hogy éppen egy jármű alá, vagy csak simán az ellenség orra elé hajítottuk be. A játékban minden egyes fegyver saját, lehetőség szerint élethű (nyilván amennyire egy sci-fi esetében lehet ilyenről beszélni) hangokat kapott, legyen szó akár egy egyszerű géppuskáról, vagy éppen a Warthogok ágyúiról. A korábbi epizódok jellegzetessége volt még az adrenalinpumpáló zene, amiről most sem kell lemondanunk. A muzsika idomul a játékbéli eseményekhez is, a nagy tűzharcok során lelkesítő szólamokat hallhatunk, ha pedig esetleg életveszélybe kerülünk, akkor szinte már földöntúli, drámai dallamok kényeztetik fülünket. A szinkronhangok jelenlegi állásáról egyelőre nem sok minden tudok elmondani, hiszen a multiplayer csatakiáltásaiból nem lehet komoly következtetéseket levonni.
Mi vagyunk az MI
A sorozat másik nagy erőssége a korát meghazudtolóan fejlett mesterséges intelligencia. Nyilván arról szó sincs, hogy a gép által irányított katonák soha nem követtek el ostobaságot, vagy nem akadtak be két tereptárgy közé, de azért így is elég kellemes volt a dolog. A Halo 3 természetesen ezen a téren is többet ígér, a fejlődést pedig állítólag ellenségeink harcmodorán tapasztalhatjuk meg leginkább. Az egyszerű kis gruntok továbbra is azonnal berezelnek, ha kilövünk néhányat a csapatukból, nagy tömegben azonban már jóval bátrabban, mi több, vakmerően viselkednek. Lesznek igazi taktikusok is, akik tereptárgyak mögé rejtőznek, gránátot hajítanak ránk, aztán míg mi életünk mentésével vagyunk elfoglalva, megpróbálnak gyorsan leszedni. Ezúttal már a járműveivel is óvatosabban bánik majd az MI, nem ront ránk ész nélkül erőfölényének tudatában, így aztán lesz olyan, amikor egy jó fedezék tényleg az életünket jelentheti. A Halo 3 tehát messze nem egy agyatlan cirkuszi lövöldözés, mint azt sokan alapból gondolják a single player FPS-ekről: a túléléshez (és ezáltal a sztori mód végigjátszásához) bizony alaposan össze kell szednünk magunkat.
Az újdonság ereje
Taktikai érzékeink kibontakoztatásához persze szükség van egy kellően bő fegyver- és eszköztárra. Aki tolta az elődöket, az bizonyára jól tudja, hogy rengeteg különféle gyilkolóeszköz állt rendelkezésünkre a futurisztikus géppisztolytól kezdve a shotgunon át egészen a valódi nehéztüzérségig. A nagyszerűen konfigurált irányítás egyik hatalmas előnye volt, hogy egy gombnyomással tudtunk gránátot hajítani, így nem kellett pepecselnünk a hosszadalmas fegyverváltással. Visszatér a sokak által kedvelt dual wield is, amely az ínyenceknek lehetővé teszi, hogy egyszerre akár két különböző mordályt is használhassanak. Nyilván a legnagyobb kaliberű cuccokról le kell mondanunk, mert nem cipelhetünk egyszerre két rakétavetőt a hátunkon, ennek ellenére azért mégis remek variációs lehetőségeket kínál a dolog. A magunkkal hordozható fegyverek száma továbbra is korlátozott, így sokszor leszünk arra kárhoztatva, hogy egy-egy ütősebb darabot feláldozzunk és eldobjunk a csatamezőn. Bizonyos esetekben ez a dilemma már-már felér egy durvább foghúzással is, hiszen egyáltalán nem könnyű arról dönteni, hogy éppen a távolra hatásos mesterlövészpuskát vagy a közelről halálos shotgunt dobjuk el. Az új résszel, ahogyan illik, új eszközök is előkerültek. Az eddig bejelentett két cucc közül az egyik egy standard pajzsgenerátor, amely bizonyos ideig megvéd a találatoktól, a másik viszont egy merőben új, öntapadós gránát. Ez utóbbit bármilyen felületre, falakra, járművekre vagy akár humanoidokra is rögzíthetjük, ami valljuk be, igen érdekes pillanatokat ígér. A gépek szerelmeseinek egy teljesen új kis járgányt is összehozott a Bungie, amelyet Mongoose néven vehetünk használatba. A minden tereptípuson villámgyorsan száguldozó masina alapból ugyan nem túl ütőképes, de ha a sofőr mellé bepattan néhány katona is, akkor már képes komoly pusztítást okozni a gyalogosok körében. Egyelőre tehát meglehetősen óvatosan bántak a fejlesztők az újdonságok prezentálásával, biztosra vehetjük azonban, hogy van még néhány komoly ütőkártyájuk, amelyet későbbre tartogatnak.
Gyere te is játszani!
Most pedig térjünk rá arra a korábban már emlegetett részletre, hogyan is szeretnék a multiplayer módot mindenki számára játszhatóvá tenni. A legtöbb FPS hatalmas rákfenéje, hogy a kezdőknek vagy esetleg a csak hobbiszinten, kikapcsolódásból játszóknak gyakorlatilag semmi esélyük nincs a profik ellen. Nyilvánvaló, hogy ha valaki napi több órát trenírozza magát, akkor meg is érdemli a dicsőséget, de ettől függetlenül azért a casual gamereknek is járhat némi sikerélmény. A Microsoft meglehetősen egyszerű, ám annál hatásosabb módon kívánja megoldani ezt a problémát. A kiadó részéről sokat dicsért matchmaking system feladata az, hogy mindenki számára megtalálja a megfelelő ellenfelet. A rendszer korábbi eredményeik és játéktudásuk alapján minősíti a felhasználókat, és segítségével olyan multis összecsapásokba kapcsolódhatunk bele, ahol velünk nagyjából egy szinten állók harcolnak. A nyílt béta alatt egészen jóra vizsgázott a rendszer, még nekem is sikerült egészen kellemes eredményeket elérnem annak ellenére, hogy életemben másodszor fogtam a kezembe Xbox 360 kontrollert. Microsoft termék lévén, a Halo 3 természetesen támogatja majd a manapság még csak szárnyait bontogató Windows Live rendszert is, és lehetővé teszi, hogy PC-s és konzolos felhasználók is békésen ölhessék egymást az interneten keresztül (ownolásszagot érzek a levegőben - ender).
Szitává
Na és akkor jöjjenek tényleges tapasztalataink a játékról, a cikk írásának közepette ugyanis lehetőségünk volt részt venni a multiplayer mód béta-tesztelésében. Az első szembeötlő tapasztalat, hogy a pályákat zseniálisan jól alakították ki, soha nem kerül egyik fél sem indokolatlan helyzeti előnybe, csakis a tudásunk számít. A Snowbound nevezetű térkép egészen új élményt nyújt, lehetőség szerint el kell kerülnünk a nyílt színi harcot, mivel csillogó páncélzatunkkal a havon tökéletes célpontot nyújtunk a mesterlövészeknek. A Valhalla egy hatalmas, remekül kidolgozott map, ahol távolsági fegyverek nélkül igen nehéz érvényesülni. Hatalmas poén, hogy elszórva találhatunk néhány ágyút, amelyből kilőhetjük magunkat, és így az égből oszthatjuk az áldást - ilyen ötlettel eddig még nagyon ritkán találkozhattunk hasonló alkotásokban. A harmadik pálya, amelyet kipróbálhattunk, a High Ground volt: ez szintén a sniperek Mekkája lehet. Az egyetlen taktika, amellyel elkerülhetjük az állandó fejlövéseket, ha bepattanunk egy Mongoose-ba, és azzal robogunk el a biztonságot jelentő rejtekhelyekhez. Általános tapasztalatok szerint kicsit talán túlságosan mesterlövész-centrikusak az eddigi térképek, reméljük, a későbbiekben azért történik majd még némi kiegyensúlyozás. Érdekes, bár a tősgyökeres Halo-fanoknak kissé talán furcsa lesz az új ugrásmechanizmus, amellyel szinte már gumilabda módjára pattoghatunk összevissza. Kövezzetek meg érte, de én ezt kissé kétséges sikerű ötletnek találtam, hiszen a Nagyfőnök imidzsébe nem kifejezetten illik ez a fajta quake-es szökdécselés. Összességében azért elmondható, hogy aki eddig szeretett multizni, az a jövőben is oda lesz érte, és újra kapaszkodhat majd felfelé a különféle ranglistákon. Arról viszont, hogy a hobbijátékosok mennyire fognak rákapni, még csak tippelni sem mernék...
A Halo csapdájában
Nem szükségeltetik hozzá túl nagy jóstehetség, hogy megállapíthassuk, a Halo 3 az Xbox 360 egyik legjobb, legkeresettebb címe lesz. A remekül kidolgozott, minden kérdésünkre választ adó történet méltó lezárása a trilógiának, a sztori mód tehát ismét vérforralóan izgalmasra sikerülhet. Az új eszközök, a tapadós akna vagy a Mongoose és a többi, eddig még be nem jelentett újdonság a taktikai lehetőségek egész garmadáját adják a kezünkbe, és gondoskodnak a változatosságról is. A külsőségek tekintetében sincs oka szégyenkeznie a Bungie-nak, hiszen az utóbbi idők egyik legjobb motorját hozták össze, amely a remek muzsikával és hangokkal megtámogatva lenyűgöző élményeket ígér. A multiplayer továbbra is a játék sava-borsa, az új pályák elég jól kiegyensúlyozottak és felettébb izgalmasak, ezért a profik tovább vadászhatnak a dicsőségre. Az egyedülálló matchmaking system segítségével végre talán a casual gamerek is belekóstolhatnak az online öldöklés világába, így a játék szavatossága számukra is az egekbe nőhet. Csak végre egyszer kapjuk majd meg időben mi, PC-sek is...
