Két kimagaslóan sikeres Vermintide epizód után logikusnak tűnt volna, hogy a stockholmi stúdió trilógiává bővítse a sorozatot, ehelyett azonban a Warhammer 40,000: Darktide-ot mutatta be tavaly nyáron. Igazából még üdítően is hat a környezetváltozás, elvégre patkányból - pardon, skavenből - is megárt a sok, a játékmenet fundamentumai ugyanakkor nagyrészt a régiek maradnak, azaz ebben a játékban is a csapatmunkában végrehajtott mészárláson lesz a hangsúly, amihez válogatott közelharci és lőfegyvereket vehetünk igénybe.
Vagyis ez hagyományosan nem az a műfaj, amelyiktől briliáns történetvezetést, mély karakterdrámát várna az ember, ugyanakkor egy jól megírt, a Warhammer 40,000 univerzumba hibátlanul illeszkedő háttértörténet és cselekmény vitathatatlanul a Darktide javára válna. Így vélekednek a fejlesztők is, ezért Dan Abnettel, számtalan regény, képregény és több videojáték írójával dolgoznakk együtt a közös cél érdekében.
A szerzővel, kinek több műve is szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, a Fatshark készített egy interjút, amit a rendelkezésünkre bocsátott. Ennek a fordítását olvashatjátok alább.
Kérlek, mesélj egy kicsit magadról.
Játékokat, regényeket és képregényeket írok. Az utóbbiakkal kezdtem a Marvelnél, és azóta minden nagyobb kiadóval dolgoztam már a DC-től a Dark Horse-on át a britek híres 2000AD-jéig. Tulajdonképpen a Galaxis őrzőin végzett munkám képezi az alapját a Marvel mozifilmjeinek. Ötvennél is több regényt írtam, köztük számos bestsellert Doctor Who, Primeval, Torchwood, Tomb Raider témában, és persze sok olyat, amelyek a Warhammer univerzumot gazdagítják. És ahogy említettem, játékokat is írtam, mint az Alien: Isolationt és a Shadow of Mordort. Szeretem azt, amit csinálok, és szerencsésnek érzem magam, hogy erre van lehetőségem.
Hogyan kerültél először kapcsolatba a Warhammerrel, és mikor kezdtél el a branddel dolgozni?
Lelkes szerepjátékosként nem volt számomra ismeretlen a Games Workshop, ezért mielőtt felkértek, hogy Warhammer témában alkossak - épp annak a küszöbén álltak, hogy elinduljon a fikciós kiadványok (értsd: a szabálykönyvekben leírt világokba helyezett, a lore-t bővítő történeteket és karaktereket szerepeltető regények és képregények - a szerk.) termékvonala -, már jó nagyokat szippantottam az univerzum atmoszférájából. Az elmúlt két évtizedben számos regényt, képregényt és novellát írtam a Games Workshopnak és miközben egyre sikeresebbé vált ezen a területen, a könyveimmel valamennyire magam is formáltam az univerzumot. Az Eisenhorn (Inquisitor regények) és a Gaunt's Ghost sorozat (Imperial Guard) révén kiegészítettem a 40K világának egyes aspektusait, és én írtam az egész univerzum mitológiai háttereként szolgáló Horus Heresy regényfolyam több kulcsfontosságú részét.
Mit szeretsz leginkább a Warhammer 40,000-ben?
Annyira gazdag ez az univerzum. Végtelenül komor - nem olyan hely, ahol szívesen élnél - mégis nagyságot, magasztosságot sugároz, és romlottságot is, ami csodálatos a maga nemében. Az Emberiség Birodalmának kiterjedése végeláthatatlan, de már hosszú ideje stagnál, lakóit vakhit és babona vezérli. Állandóan háborúban áll a nagy hatalmú és agresszív idegen fajokkal, valamint a hiperűrben lakozó ördögi erőkkel.
Mindenekelőtt azt szeretem, hogy bármilyen történet elfér benne, a kisebb jelentőségű és hatású sztorik éppúgy, mint a detektívtörténetek, a militáns sci-fi, és az eposzi léptékű mítoszok is. Ámulatba ejtő világ, tele fantasztikus ötlettel és lehetőségekkel, vizuális stílusa pedig egyenesen káprázatos. De végső soron a nyomasztó komorság a leginkább meghatározó és vonzó jellemvonása.
Többnyire rögtön az űrgárdisták jutnak eszünkbe, amikor szóba kerül a Warhammer 40,000. Mit szóltál ahhoz, amikor megtudtad, hogy a Darktide helyettük inkább "egyszerű" emberek szedett-vedett bandájára fókuszál?
Nem vitás, hogy az ikonikus űrgárdisták rendkívüliek, ők képviselik a poszthumán elit csapásmérő erőt, ugyanakkor galaktikus mércével nézve nagyon kevesen vannak. Emberekből viszont nincs hiány. Igaz, hogy nyilvánvaló kiindulási pontjai lehetnek egy regénynek vagy játéknak az űrgárdisták, ám egy átlagos ember szemszögéből megtapasztalva zsigeribb a gótikus hatású kozmikus horror élménye. Épp ezért alkalmaztam emberi nézőpontot a Gaunt sorozatban és az Eisenhorn ciklusban is, mert annyival kifizetődőbb. És ugyanez a helyzet a Darktide-dal is. Az ember helytállásáról van szó a mérhetetlen kozmikus csodák kellős közepén, és egyúttal a túlélő- és horrorelemeket is ki akarjuk hangsúlyozni.
Emberként sérülékeny vagy: a sütnivalód, a bátorságod, az elszántságod és céltudatosságod a fegyvered. Nem vagy halhatatlan, sem sebezhetetlen, nem óv téged keramit erőpáncél. Nem áll semmi közötted és a sötétség közt, és emiatt hihetetlen a játékélmény.
Milyen előnyökkel jár az emberi nézőpont a játékosok számára?
Először is több karakterességgel és nagyobb részlet gazdagsággal. Úgy értem, oly módon szembesülsz a dolgokkal, és kezeled a felmerülő problémákat, mintha valóban ott lennél, és sokkal többet megtudhatsz arról, valójában milyen az élet jutott a Birodalomban a lakosság zömének. Nagyobb a kockázat, akárcsak az intrikára fektetett hangsúly. Törékenységed és sérülékenységed, valamint az, hogy feltehetően rettegsz, fokozza az izgatottságod, hiszen nem tudod, mivel fogsz szembekerülni. A játékosnak könnyebb azonosulnia karakterével, továbbá meg kell tanulnia, hogy nem kódoroghat el meggondolatlanul, muszáj együttműködnie csapattársaival, ha életben akar maradni.
Mi a legnagyobb kihívás abban, hogy emberi szemszögből mesélj a Warhammer 40,000 világában?
Érthetően, hihetően és valóságosnak lefesteni a világot, részletesen bemutatni az emberek társadalmát és kultúráját. Valamint vigyázni arra, hogy ne teremtsek semmit, ami annyira halálos, hogy öt percig sem maradnának életben.:)
Mesélj egy kicsit arról, hogy milyen az élet a Tertium Hive-ban.
Sok szempontból hasonlatos a Birodalom többi, túlnépesedett kaptárvárosához. Régóta áll már, egyes részein az enyészet, másutt a törvénytelenség az úr, a többit pedig gúzsba kötik a birodalmi ediktumok. Ezenfelül - és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni - gigantikus. Mérete akár egy országé, sőt kontinensé, milliárdoknak ad otthont, mélyre hatoló földalatti szintjein és utcáin szinte bárkivel és bármivel összefuthatsz. Az arisztokrácia fényűző tornyaitól a közbülső ipari szinteken és utcai piacokon át egészen a az elhagyatott és elfeledett legalsóbb szintekig megannyi veszély, csoda és titok vár. Elveszett technológiák, bűnszervezetek és a történelem sötét fejezetei rejlenek minden sarok mögött, és talán valami más is, ami mindennél rosszabb, ami egyenesen a Birodalom társadalmi rendjét fenyegeti. Ezért kereste fel a kaptárvárost az inkvizítor, és ezért adta parancsba, hogy kutasd fel a titkokat. Erről szól a játék.
Mely könyveket javasolnád azoknak, akik csak most ismerkednek a Warhammer 40,000-rel?
Maga a játék is jó kiindulási pont és rengeteg szabálykönyvből, leírásból, valamint regényből lehet válogatni. Bárhol el lehet kezdeni. Ajánlhatom esetleg a saját írásaimat? A további történetekbe torkolló Eisenhorn trilógia, ami egy inkvizítorról szól és bemutatja az átlagos mindennapokat a Birodalomban, sokak szerint remek ugródeszka. Amennyiben a mitológia háttere érdekel, akkor a Horus Heresy a jó választás, ha arra vagy kíváncsi, mivel kell szembenéznie egy egyszerű katonának, akkor a Gaunt's Ghost könyvekkel érdemes próbát tenni. Az űrgárdisták perspektíváját a nagyszerű Dark Imperium regényekből ismerheted meg, amelyek az Adeptus Astartesre fókuszálnak, és felvázolják az univerzum pillanatnyi helyzetét.
A Warhammer: Darktide a tervek szerint még idén megjelenik PC-re, valamint Xbox Series X|S konzolokra, és a megjelenés napjától elérhető lesz az Xbox Game Pass előfizetői számára.
