Noha nem tartunk még ott, mint az ezredforduló idején, amikor a legjobban eladható műfajok közé tartozott a stratégiai játékoké, örvendetes fejlemény, hogy nemcsak megmaradt az érdeklődés irántuk a játékosközösség és ennek örvén a kiadók, fejlesztők részéről, hanem az utóbbi években némileg erősödött is. Olyan franchise-ok bővültek új epizódokkal, mint az Age of Empires, az Anno, a Company of Heroes és a The Settlers, miközben egyre több cím válik elérhetővé konzolokon is.
Azzal párhuzamosan, hogy a műfaj kapui szélesre tárulnak egy új közönség előtt, kirajzolódik egy másik törekvés is: megismertetni a 20-25 évvel ezelőtt alkotások egyedülálló zamatát a mostani játékosgenerációval. Ebbe a trend(ecskébe) illeszkedik a Command & Conquer Remastered Collection, a modern látványt múltbéli megoldásokkal ötvöző Tempest Rising, valamint a Dying Breed, amit a néhány éve feltámasztott MicroProse vett a szárnyai alá.
A Sarnayer stúdió első alkotása le sem tagadhatná, hogy az aranykor klasszikusai ihlették, és azok közül is a Westwood C&C sorozata volt rá a legnagyobb hatással. Az egyjátékos kampány felütése is pont annyira agyament, mint a legtöbb korabeli játéké: a civilizáció összeomlása után zombik és a föld alól támadó óriásférgek özönlik el a Földet, és nekünk kell megálljt parancsolnunk a tomboló káosznak. Természetesen az erőforrásgyűjtés, a bázisépítés és az egységgyártás ugyanúgy a játékmenet részét képezi, mint az, hogy gépfegyveres, lángszórós, retrófuturisztikus technológiával felvértezett pixelkatonáinkat nekizavarjuk az ellenségnek.
És hogy tényleg hiánytalan legyen a retróélmény, a cselekmény és annak esetleges fordulatai részben renderelt animációk, részben élőszereplős filmbetétek (FMV) formájában bontakoznak majd ki. Pont úgy, mint hajdanán.
Az egyetlen szépséghiba, hogy Dying Breed még nem rendelkezik megjelenési dátummal, ezt majd később hozza nyilvánosságra a kiadó.
