Peter Quill és csapata kétségtelenül a Marvel egyik legkülönlegesebb formációja. A galaxis őrzői teljesen eltérő karakterek remek kémiájának köszönhetően szerethető alkotás, ez így volt már a képregények és a mozifilmek esetében is, és cseppet sem változik a dolog a Telltale videojátékaival. A második epizód egy picit visszavesz a kezdeti pörgésből, és nem sajnálja az időt a hősök múltjának feltárására sem.
A nagy erő nagy felelősséggel jár
Az első rész végén kiderült, hogy bizony nem akármilyen erő lakozik a parányi Eternity Forge-ban, így hát nem véletlen, hogy a széria főgonoszának tűnő Hala is mindenáron meg akarja szerezni a Kree Birodalom megmentése érdekében. Az őrzők természetesen azon munkálkodnak, hogy megfejtsék a különleges eszköz titkait, ennek érdekében pedig a filmekből már ismerős szereplők tűnnek fel a játékban. Yondu itt is egy imádni való rohadék, csak remélni tudjuk, hogy a folytatásokban még többet fog szerepelni, mert remekül feldobja a csapatot. Nebula, Gamora testvére többet szerepel, és benne sem kell csalódnunk. A két hölgy viszályába is mélyebben belemerülünk majd az aktuális fejezetben, de múltjuk legérdekesebb részeit valószínűleg a harmadik felvonásra tartogatja a Telltale. Mordály egyik féltve őrzött titkát viszont most bonthatjuk ki, múltját bemutató látomásai során a mosómedvét is irányíthatjuk majd. Nem gondoltam, hogy az eddigi legmeghatóbb pillanatok ehhez a kis szőrcsomóhoz kapcsolódnak, de a genetikailag módosított mosómedve régebbi kalandjai valóban tragikus eseményekhez is vezettek.
Űrlord visszaemlékezései szintén folytatódnak, de lassan az egész csapat kezdi megérteni, hogy ezek a látomások milyen célt szolgálnak. Kár, hogy az Eternity Forge titka (amire még mindig nem derült fény) jóval kevésbé érdekes, mint a szereplők egyéni történetei. Ha minden egyes részben egy újabb karakter kap fókuszt, és az ő régi életét meséli a Guardians of the Galaxy: The Telltale Series, akkor már biztosan jól járunk, mivel ezek a szegmensek jelentik a csúcspontot. Ha közben a kis varázskohó körül is izgalmasabbá válik a sztori, az csak még jobbá teheti az egész receptet.
Ütemre bunyózhatunk
Kis túlzással percenként kerülünk új helyszínre, de a számos bolygó nem jelenti azt, hogy most is kapkodjuk a fejünket a pörgő események láttán. Érezhetően lassult a tempó, ami nagyon jól áll a játéknak. Egy komolyabb probléma mellett viszont semmiképpen sem szabad elsiklani, ez pedig magából az alapanyagból adódik. Teljesen egyértelmű, hogy akármilyen döntést is hozunk, legyünk akár a legtuskóbbak csapattársainkkal, nem tudjuk úgy kavarni az eseményeket, hogy valaki végleg elhagyjon minket, vagy egyik cselekedetünk következményeképpen teljesen feloszoljanak az őrzők. Ugyanígy az is biztos, hogy főszereplőink közül mindenki életben marad az utolsó epizód végén is, így nem érhet el a Guardians of the Galaxy olyan feszültséget, mint a többi Telltale sorozat.
Ezúttal nem futottunk bele egyetlen komolyabb technikai bakiba sem, a grafika még mindig a legjobb, amit a fejlesztők eddig megalkottak. Még Xbox One-on sem szaggat be a játék, ami az utóbbi idők megjelenéseinek fényében komoly fegyvertény. A zene ismét csillagos ötös, de a tökéletes nótaválasztást el is várja az ember, ha az őrzők sétálnak be a képernyőre. Harc közben a legjobb hallgatni ezeket a dalokat, tényleg azt érezzük, mintha belecsöppentünk volt az egyik mozifilmbe.
