A legfontosabb a Grid megítélésekor már az első mondatban tisztázni, hogy miről beszélünk a játék kapcsán: ha valaki arra számít, hogy egy kőkemény szimulációt kap, realista mozgással, élethű fizikával, dinamikával, az bizony csalódni fog. Mert a Grid: Autosport nem egy szimulátor, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha akként kezeljük. Azért tudom ezt, mert amikor a kezembe került az első tesztverzió, én egy szimulátort vártam, és ennek megfelelően el is szontyolodtam, miután formaautókkal drifteltem ide-oda. Ezt egyébként a GS 2014/06-ös lapszámában megjelent előzetesemen remekül érezni, aztán (szerencsére) megkaptam a végleges verziót, és valahogy menet közben eszembe jutott, nem biztos, hogy ez egy szimulátor, és gondolkodjunk kicsit gamerfejjel, ne pedig a Codemasters PR-csapatának fejével.
Utóbbiak nyilván konzekvensen arról beszélnek, mennyire élethű és realisztikus, és mennyire szimulátor az egész, hiszen ezt kell mondani a játékosoknak. Közben pontosan tudják, hogy ennek a játéknak annyi köze van egy szimulátorhoz, mint Pintér Attilának a médiatudományhoz.
És itt kérek minden, autóversenyzést szerető rajongót, olvasót, hogy tegye a szívére a kezét, és ismerje el, hogy (bár vannak köztünk olyan tehetségek, akik tényleg képesek a szimulátorokból átülni a versenyautókba) legtöbbünk remekül elvan egy játékkal, és egy pillanatig nem fordul meg a fejében, hogy a valóságban is be tudná venni azokat a kanyarokat, csak mert 65-ször végigment rajta a PS3-on a Gran Turismo valamelyik részében.
Mióta kicsit jobban belekerültem a motorsport világába, megtanultam, mennyire más egy kocsiban ülve versenyezni. Nemhogy az ideális ívre nem tudnátok koncentrálni, a fejeteket sem tudnátok rendesen tartani az első három körben. Tehát ha valaki úgy szeretne leülni a játék elé, hogy majd az összes fékezési pontot jól megtanulja, és végre itt a kánaán, mert Räikkönen vagy Loeb mellett neki is ugyanannyira megy többféle kategória, az csalódni fog. Ne tessék, mert a játék gyenge szimulátor, viszont remek árkád autóverseny! Billenjünk át erre az oldalra, és nézzük a Grid: Autosportot úgy mint könnyű, szórakoztató játékot. Mert ahhoz aránytalanul profi, rettentően szép, és mivel a Codemasters az F1-es sorozatot is lassan négy éve gyűri, olyan komponenseket tudott átemelni, amelyek a legélethűbb árkád játékká tehetik a piacon.
Van benne minden
Engedjétek meg, hogy most ne soroljam fel a játék menüpontjait, és ne a klasszikus „mi van benne” rendszerben haladjunk, inkább leírom a benyomásaimat a különböző szekciókról, végül is szubjektív cikket írok épp. Az alapokat azért felsorolnám: Touring, Endurance, Open Wheel, Tuner és Street. Teljesen mindegy, melyik kategóriában indulsz, és mennyi időt töltesz ezekben, kedvedre menetelhetsz előre, és szerezhetsz experience-pontokat, melyeket majd később a kocsik tuningolására költhetsz. Különböző csapatok jelentkeznek érted időről időre, minél jobb leszel, és egyre nehezebb feladatokat kell megoldanod egyre több pontért. Örülünk, semmi extra.
Nyilván annak alapján szelektáltok majd, melyik versenysorozat jön be a legjobban. Ezen a ponton külön pozitívum, hogy kötöttség nélkül menetelhettek előre, akár ki is játszhatjátok a teljes Touring versenysorozatot, és utána nekiállhattok az Open Wheelnek gyakorlatilag a nulláról. De ugyanígy lépkedhettek párhuzamosan. Egy verseny itt, egy ott.
Ahogy írtam, ne számítsatok jelentős stratégiai igényre, mert az nincs, még az Endurance kategóriában sem, ahol a versenyek nyolcpercesek. Hatalmas megdöbbenéssel olvastam a sajtóanyagban, hogy a gumik fogynak. Juhéj! Én nem éreztem, attól tartok, megint csak vetítés volt. Viszont a pályák szépek, és a készítők még arra is figyeltek, hogy különböző napszakokban vagy különböző versenyeknél a közönség száma is láthatóan változzon. Ez elég meglepő volt… és ez a fajta fura kettősség jellemzi a Grid: Autosport minden pillanatát. Néhol felüvöltök, hogy „de jó!”, majd három perc múlva fogom a fejem, hogy „de miért?”. Itt van például a belső nézet. Na, annak semmi értelme nincs, mert a homályos verzió inkább csak zavaró, mint élethű. És hiába lehet egy közelebbi, jobban levágott látószöget is belőni, attól sem lesz élethűbb az élmény, megint csak zavar a vezetésben.
Sajnos pár hiba is
A másik nagy szívfájdalmam az MI. Rettentően buták az ellenfelek. Különösen a formaautó kategóriában, ahol azért egy normális racingrajongó már alapból elvárja, hogy ha beteszi az autó orrát egy előzésnél, és mondjuk az első két kerék az előzött autó mellett van, akkor az ellenfél ne húzzon be az ívre, kiütve ezzel mindkettőnket. Na, a Gridben ez sajnos számtalanszor megtörtént, mint az is, hogy teljesen váratlanul, egy békés verseny kellős közepén hátulról belém szállt valaki. Utóbbi hibára nem nagyon van magyarázat. Eljön majd az idő, amikor a fejetek átáll egyfajta gondolkodásra, és egészen másképp fogtok előzgetni, mintha egy szimulátorban tennétek, mert tudjátok, hogy nincs agya az ellenfeleknek, így bolondbiztos vonalvezetést kell majd alkalmazni. Persze lehet, hogy ez is része a játék kihívásainak. Némileg árnyalja a hibát annak a ténye, hogy különböző versenysorozatokban, különböző MI érzékelhető, vagy csak egy touringversenyen megszokottabb az ütközés, mint open wheelnél.
Összességében a Grid egyfajta klasszikus árkád játék, amihez hasonlót rég láttam – egy korábbi, összetettebb, ugyanakkor könnyebb időszakából az autóversenyes programoknak, talán a PS2-es évekből. Nagyon szeretem azokat a pillanatokat, amikor megcsillan a játékban a kapcsolat a valódi versenyekkel, és ha jól veszed a féktávot, és ideális ívet használsz, hatalmas küzdelmeket vívhatsz egyik-másik győzelemért. Kicsit mintha abban jelentkezne a nehézség, hogy előbújik az a fajta szimuláció, ami távol áll az árkád játékoktól. És ez kicsit paradoxon, mert a cikk arról szólt, hogy ez nem szimulátor, néha mégis megjelenik benne valami, mintha ott, azon a szakaszon, abban a versenyben elfelejtették volna lebutítani a fizikát, melynek következtében remek elegyét kapjuk játéknak, versenyélménynek, stratégiának és rutinnak. Milyen kár, hogy ez nem állandó!
