Két évtized nagy idő, főleg a videojáték-iparban, ahol a fejlődés hétmérföldes csizmában száguld előre, és ami tegnap még menő volt, az mára csupán kopottas, itt-ott talán ki is feslett hálóköntösben csoszogó nagypapa. Érezhették ezt a Sonynál is; úgy gondolták, a legújabb Gran Turismo részt másfajta alapokra kell építeni, vagy legalábbis ideje jelentősen megreformálni, főleg akkor, ha azt a jelzőt aggatják rá, hogy "The Real Driving Simulator". Az már más lapra tartozik, hogy rendben van-e ez így.
Ne nézz rá, mert megvakulsz!
Hatalmasat gurít, és mindenki mást maga mögé utasít a játék grafikája, hiszen annyira pompás látványt sikerült rittyenteni az idén ötvenéves Jamaucsi úr vezette Polyphony Digital bázisán, hogy abba belebicsaklik a szemünk. Akinek akad otthon egy UHD-tévéje, amely nem mellesleg HDR-t is tud, olyasmit láthat, ami után nem is feltétlenül lesz kedve kimenni a szabadba, hiszen az sem lehet szebb. Az autók a megszólalásig valódinak tűnnek, és a legapróbb részlet is ki van dolgozva rajtuk, ami igaz a belső térre is, tehát a magamfajta belsőnézet-fetisiszták igényei is a legmesszebb menőkig ki vannak szolgálva. Gyönyörűek a pályák is, és attól függően, hogy milyen napszakban versenyzünk, folyamatosan más és más arcukat mutatják, mint ahogy a felhők között átszűrődő napfény és a háttérben meghúzódó hegyek kontúrjai is mindig eltérően tűnnek elő. Nincs ezen mit szépíteni, a vizualizáció 10-ből 10 pontot érdemel, amit még valamivel megfejeltek a fejlesztők: megszerzett járműveinket valós helyszínekre helyezhetjük azért, hogy a több száz beállítási lehetőséget variálva a legszebb fotót lőjük róluk. Az egyediséghez hozzájárul az is, hogy végre élhetünk a testre szabhatóság lehetőségével, így elég kreatív kinézeteket varázsolhatunk járműveinkre és sofőrünkre, amelyeket feltölthetünk a felhőbe, illetve leszedhetjük onnan mások alkotásait.
A vezetés élménye
A Gran Turismo Sport egyértelműen élvezetes versenyeket produkál, és hamar rá lehet kapni az ízére, főleg akkor, ha valaki maximalista, hiszen az egyébként finoman szólva is egyszerű logikára épülő kampánymód hetekre szóló elfoglaltságot nyújt, amennyiben minden egyes feladatot arannyal kívánunk zárni. Nem szabad azonban a hagyományos karrierre gondolni, mert itt szó sincs arról, hogy egy gyengébb géposztályban kezdünk, és folyamatosan fejlődve végül a legvadabb verdákat próbálhatjuk megzabolázni. Nem, nem, itt első körben tulajdonképpen az iskolát kell elvégezni, kezdve az egyenesvonalú mozgással, folytatva a kanyarokkal, a megfelelő ívek és a pályák szektoronkénti betanulásával, majd pedig zárva a teljes versenyekkel. Aztán ott van még a drift, az időmérők és a profi nehézségre állított győzelmekkel abszolválható aszfalt- és murvacsíkok. Mindezek szükséges feltételét jelentik annak, hogy eséllyel pályázzunk az online versenyek abszolválására, amelyek előtt - a FIA-licencnek hála - mindenkinek meg kell szemlélnie, hogy miként illik úriember módjára viselkedni a futamokon.
Fizikából hármas
Mint írtuk, a játék valódi vezetési szimulátorként aposztrofálja önmagát, de az a helyzet, hogy ebből csupán a vezetés igaz, a többi valamiért gyengécskének tűnik, már amennyiben az ember egy Assetto Corsával vagy egy Project Cars 2-vel párba állítva végzi az összehasonlítást. Először is kezdjük azzal, hogy szimulátornak szánt szimulátorban nincs zene a verseny alatt, itt azonban van, bár ez még a legkisebb gond, mert egyébként jó hangzású dallamokkal tömték tele a játékot. Habár a járművek teljesen eltérően viselkednek, nehezen hihető, hogy egy Golf GTI mellett a BMW M4 Coupé olyan legyen, mint egy viseltes gumimatrac, amely ide-oda csúszkál a pályán, miközben a nálánál lényegesen erősebb autók úgy jönnek ki telegázzal a kigyorsításnál, mintha damilon húznák őket. Arról nem is beszélve, hogy szinte teljesen mindegy, hol van a meghajtása, és milyen súlyelosztással rendelkezik egy jármű, a legtöbbjük a kanyarban gázt adva úgyis kifelé fogja tolni az orrát, míg gázelvételkor lecsúszik az ívről. Elnézést, kedves Sony, de ez egyszerűen tolerálhatatlan egy olyan címben, amelyik elvileg az egyik zászlóshajója a platformnak.
Hozzá kell tennünk, hogy mivel széles tömegeknek készül a játék, alighanem azok vannak többségben, akiknek ez teljesen jó így, de például a Project Cars 2-ben sikerült megoldani, hogy mindenféle segítséget kikapcsolva viszonylag hiteles legyen az élmény - szóval bizonyára itt is ment volna a hibrid kivitelezés. Talán nem mindenkit zavar, de ebben a részben messze nem a számokra feküdt rá a brigád, így mindössze bő 160 verdából taposhatjuk ki a lelket, míg a GT6-ban ez a szám majdnem 1200. Pozitívum azonban, hogy a regnáló Forza résszel ellentétben nincs doboznyitogatás; bár gyakran sorsol a játék, és csak a szerencsén múlik, hogy mit kapunk, ellenben bármit megvehetünk, ha adott rá a keret.
Emberek a pályán
Míg a gépi ellenfeleket nem olyan nagy művészet lenyomni, egészen más a helyzet az online futamokkal, amelyeken látszik, hogy a fejlesztők az e-sport jegyében hozták létre őket; tehát nem csupán arról van szó, hogy van egy halom szerver, és mindenki játszik, amit gondol. Sokkal inkább úgy kell elképzelni, hogy húszpercenként elindulnak a versenyek, illetve akadnak előre meghirdetett, de több nappal később kezdődő megmérettetések is, amelyekig igen húzós kvalifikációs futamokon át vezet az út. A teszt alatt előfordult, hogy egynémely játékos lagolt, illetve bármennyire is a fairplayt hirdeti a játék, míg első online versenyünkön sikerült negyedikként befutnunk a 24-ből, a másodikon folyamatos lökdösődéssel küldtek a hetedikről a tizenötödik helyre. Igaz, a harmadik kísérletre sikerült megszereznünk az első helyet, szóval azért akadt némi kárpótlás.
Melyiket választanád?
Igencsak feladja a leckét a Gran Turismo legújabb részének értékelése, hiszen gyönyörű a grafika, könnyen rá lehet kapni a versenyek ízére, és a gyűjtögetés sem olyan rossz a karriernek nevezett részben, ugyanakkor ez nem minden. Ha egy játék valódi szimulátornak nevezi magát, akkor mi lenne, ha legalább megpróbálna úgy is viselkedni? De erről szó sincs, és bizonyára sokan vannak, akiket a lecsökkentett darabszámok is zavarnak (autó, pálya), arról nem is beszélve, hogy sem a napszakok, sem az időjárás nem változik dinamikusan, márpedig a konkurensek között akad, amelyiknek nem okoz problémát ez sem. Mit lehet hát mondani? Amennyiben nem közvetlen ellenfelével, a Forzával hasonlítjuk össze, hanem belevesszük a kissé más területen lavírozó Project Carst is, könnyen lehet, hogy a Sony zászlóshajója kénytelen lenne beérni a harmadik hellyel. Nem feltétlenül csalódás, de kimondottan autós játékokat kedvelő szemmel ez most nem durrant akkorát.