Évek óta tart az a tendencia, hogy én tesztelem azokat a játékokat, amelyek másokat egyáltalán nem érdekelnek a szerkesztőségben, és nem is vagyok ellene ennek - ha jó, akkor legalább én is jól szórakozom, ha rossz (és ez a gyakoribb), akkor tovább viszem a "Ki kapta idén tesztelésre a legrosszabb játékot" serleget. Három év után úgy néz ki, Kaci veszi át a gyakorlatilag semmilyen előnnyel nem járó díjat múlt havi Alone in the Dark: Illumination tesztjéért (az általam tesztelt Motorcycle Club 21 pontja csak a második helyre lesz elég), de az őszi dömpingben jöhetnek még csalódások. Győzni ugyan nem győz, de a Godzilla: The Game is a negatív élmezőnyben végez.
A játékra nem azért nem csapott le senki, mert nincsenek köztünk Godzilla-fanok, hanem azért, mert már a videók alapján is silánynak nézett ki. Itt ne csak a grafikára gondoljatok, a játékmenet sem tűnt világmegváltónak, és előre sajnáltuk a csalódott rajongókat, hogy a Bandai Namco meg sem próbálta jobbnak feltüntetni a játékot, mint amilyen. Több óra játék után viszont úgy gondolom, lesznek, akik minden hibája ellenére szeretni fogják.
Az egész olyan, mintha a fejlesztőcsapat tudta volna, mi kell a rajongóknak, csak épp úgy gondolta, amit a játék kínál, az nekik elég, és egyébként is csak ők lesznek képesek értékelni. Benne van szinte az összes kaiju (avagy szörny), Godzilla több változata, mindegyikőjüket irányíthatjuk, egyediek, javarészt hasonlítanak filmbéli önmagukra. Ha így nézzük, a legtöbb hiba nem is hiba, és tényleg lesz, akinek tetszeni fog a játék úgy, ahogy van. Viszont objektíven nézve az egész sajnos rettenetesen gyenge.
Túl rövid a karja
A Godzilla: The Game alapját a God of Destruction mód adja, amiben nagy meglepetésre pusztítani kell. Kimászunk a vízből, legyűrünk néhány generátort, miközben a haderők a földről tankokkal és lövegekkel, az égből helikopterekkel tüzelnek ránk. A találatoknak gyakorlatilag semmi hatása, inkább csak a hangulatért próbálkozik a hadsereg. Mindeközben a G-Force-ot irányító japán hölgy és az épp aktuális miniszterelnök képe ugrál fel, akik olyan megjegyzéseket tesznek, hogy "Godzilla elérte az ötös zónát", vagy "Muszáj lemondanom". Semmi extra, de mégis; hiányozna, ha nem lenne. Minél több építményt és épületet pusztítunk el, az irányított szörny annál nagyobbra nő, ami a más kaijukkal vívott harcoknál fontos - állítólag. Lehet, hogy én voltam túl béna, lehet, hogy nekem van igazam, de vannak olyan kaijuk, amelyeket lehetetlen megközelíteni, mert folyamatosan támadnak; Godzilla lehetőségei rövid karjai miatt még akkor is korlátozottak, amikor mindent elpusztítottunk, és száz méteresre nőtt, a sugárhányás pedig egyrészt nem sebez olyan durván, másrészt csak akkor használható, ha újratöltődött. A King of Kaiju módban és a csak PS4-en elérhető, két-három játékost támogató online VS módban leginkább az ellenfél által választott szörnytől függ, hogy tudunk-e érvényesülni, vagy hiábavaló minden próbálkozás. Gigan például könnyen bedarált, a közelébe sem tudtam menni, de a lárva Mothrát szinte sérülés nélkül legyűrtem.
Rájuk ismerünk, de minek?
Tényleg mellékesnek gondolom, de nem mehetünk el szó nélkül a környezet kidolgozatlansága és a bőven idejétmúlt grafika mellett. A játékmenet tök mindegy, úgyis a kaijuk közti harc a lényeg, de mégis csak egy PS4-es játékról beszélünk, nem pedig egy PS2-esről. Még a kaijuk kinézete sem kifogástalan; mindenki felismerhető, de legalább őket kidolgozhatták volna részletesen.
Azt gondolom, a Godzilla: The Game megtalálhatja a közönségét, viszont elég elvakult rajongónak kell lenni, hogy ne szájhúzás legyen a vége. 21 000 forintot biztosan nem ér meg, ennek harmadáért már talán jó vétel lehet, de csak ha nagyon akarjátok.
