Ha úgy érzitek, túl nyugodt az életetek, semmi rossz nem történik veletek, semmi nem gördít elétek a feltétlen boldogságotok útjába álló akadályt, próbáljátok ki a Ghostrunnert. Én eleve egy nyugodt ember vagyok, és ritkán mondogatom tévé előtt, hogy durva a nyár, de most megsimította párszor a kontroller a kanapé szélét, amikor egy-egy elvétett ugrás után a mélybe zuhantam, vagy nem sikerült kitérnem a lövedékek elől.
Részben az én bénázásom, részben az aljas ellenfelek miatt volt, hogy több száz elhalálozás után jutottam el a végére, de az sem segített, hogy - mivel Xbox One-os sajtópéldányt kaptunk - konzolon álltam neki, holott már a videókból is látszott, hogy ez bizony igényli a billentyűzetes kéztartást és az egér precizitását. Pedig egyébként egyáltalán nem rossz a játék, sőt, az év egyik nagy pozitív meglepetése számomra.
Robot a falon
A játék szerkezetileg leginkább a Portalhoz, a Superhothoz és társaikhoz hasonlít: pályáról pályára, zónáról zónára haladunk, és egyre nehezebb kihívások várnak ránk. Feladatunk egy cybernindzsa szerepében, falakon futva, ugrándozva, csúszkálva és egyéb, az akrobatika nagyjait megszégyenítő mozdulatokat végezve levágni mindenkit, aki utunkat kívánja állni, viszont egyetlen találat elég az elhalálozáshoz, úgyhogy a folyamatos mozgás, az útvonal pontos megtervezése elengedhetetlen - ez pedig azzal jár, hogy a kényelmesnél sokkal többször halunk meg.
Saját ügyességünk, valamint a véletlenek egyszerre szerepet játszanak a sikerben vagy kudarcban, és néha olyan mértékű pontosságra van szükségünk, amit kontrollerrel sokkal nehezebb kivitelezni, mint billentyűzettel és egérrel. Nem csak az irányítóeszköz megválasztása a fontos: az például határozottan az én hibám volt, amikor rossz időben kapaszkodtam rá egy mozgó hurokra, és emiatt zuhantam a mélybe, az viszont nem, amikor az ugrándozós ellenfelek úgy változtattak helyzetet, hogy a nagy pörgésben esélyem nem volt megtudni, hol vannak épp, vagy ennek megfelelően fordulni, még ha pozíciójukat jelzi is egy piros pötty a képernyő sarkában lévő radaron.
Ahogy haladunk, úgy nyílnak meg újabb képességek (melyek lehetővé teszik, hogy távolról öljünk, de persze nem lőfegyverrel), lehetőségek, fejleszthetjük is magunkat, de ezt ellensúlyozandó folyamatosan érkeznek újabb és újabb ellenfelek, akik mind máshogy keserítik meg életünket, vagy épp képbe kerül az időlassítás, netán megjelennek a gömbök, amik áthatolhatatlan pajzsot képeznek célpontjaink köré.
A Ghostrunner nagyon ügyesen, fokozatosan növeli a kihívás mértékét, sosem válik unalmassá, mert mindig bejön valami a képbe, ami frissít rajta egyet, továbbá amikor már pont pihennénk egy kicsit, akciózás helyett logikai-ügyességi feladatokat kell megoldanunk, vagy a kaszabolás helyét átveszik a nyugodtabb, narrált részek.
Nem élnénk egy cyberpunk világban
Egy ilyen játéknál, amiben ennyire hangsúlyos a játékmenet, kevésbé várjuk el, hogy kidolgozott legyen a sztori (magán a világon és a környezeten azért még dolgozhattak volna egy kicsit), és ugyan itt sem kell őrületes csavarokra vagy a cyberpunk műfaj jellemzőitől érdemben elszakadó cselekményre számítani, az mindenképp dicséretes, hogy folyamatos a történetmesélés, mely átvezetők helyett többnyire narráció formájában zajlik.
A játék élvezetéhez elég annyit tudni, hogy nindzsaként kell kaszabolnunk egy létesítményben (mondjuk aki csak ennyit fog fel, azt meglepetés érheti a végén), és azért is jó, hogy nem igényel nagy odafigyelést a történet, mert nehéz figyelni, miközben épp azon ügyködünk, hogy ne a becsúszás gombját nyomkodjuk az ugrás helyett, vagy ne taszítson a mélybe egy ventilátor.
Közben meg nagyon felemelő érzés, amikor egy eltervezett mozdulatsort végrehajtva dinamikusan vágjuk le ellenfeleink fejét, tökéletes precizitással térünk ki lövéseik elől; de ugyanannyira bosszantó, amikor hiába minden, önhibánkon kívül is elhalálozunk.
Szerencsére az újraéledés mindig azonnali, sűrűn pakolták a checkpointokat, és látszik, hogy a fejlesztők tényleg átgondolták a Ghostrunner minden egyes elemét. Annak, aki a Superhotot szerette, ez is kötelező, de a pörgős akciójátékok, a cyberpunk-hangulat és a nagy kihívások kedvelőinek is biztosan tetszeni fog.
