A Gears of War: Judgment megjelenésével már egyetlen ütőkártyája sem marad az Xbox 360-nak. Vajon méltóképp búcsúzik a nyolcéves konzol? Képes lesz a lengyel B-csapat maradandót alkotni? Netán bedarálják őket az egyre fáradtabban forgó fogaskerekek? Ilyen és hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem, miközben Ezra Loomis ezredes parancsára felsorakozott a rögtönítélő katonai törvényszék elé a régi ismerősként üdvözölt Damon Baird, Augustus Cole, valamint az újon Sofia Hendrik és Garron Paduk. Ítéletre vártak, és arra várt a Judgment is.
Tűzpróba
A nem sokkal a sáskák felszínre törése után játszódó történet e négy katona vallomásai nyomán bontakozik ki előttünk, s bár fenemód örültem volna neki, ha sikerül az íróknak egy kis drámát csempészniük a kalandba, a végén csak szegényebb maradtam egy álommal. Noha jómagam hiányoltam a csapaton belüli feszültséget és a széthúzást (folyamatos jópofizás nem egyenlő a jellemfejlődéssel), a rajongókat úgysem fogja más érdekelni, minthogy felpörgessék a Lancer láncfűrészét, és olyan mélyre hatoljanak bele egy grub testébe, hogy tetőtől talpig beborítsa őket a vér. A folyamatos darálás - ahogy haladunk fedezékről fedezékre, és felmorzsoljuk az ellenséget – alkotja a Gears of War sava-borsát. Egy idő után azonban ez is monotonná válhat, ami az unalom tőszomszédságában található a szótáramban, ezért örömmel üdvözöltem, hogy a People Can Fly néhány saját ötlettel igyekezett fűszerezni a játékmenetet.
Ilyen például a gyorsabb fegyverváltás és gránáthasználat, aminek azért hátulütője is akad: nem része az alapfelszerelésnek a stukker, illetve nem lehet visszavonni a gránát eldobását. Ennél jobban sült el az ellenfelek félig-meddig random respawnja, ami gondoskodik ugyan arról, hogy ne mindig ugyanolyan összetételű csapattal találjuk szembe magunkat, ám egyáltalán nem figyeli a játékstílusunkat, vagy hogy milyen fegyverek vannak nálunk. Egyértelműen pozitív viszont az ún. challengek megjelenése. Egy-egy pályaszakasz teljesítése komoly kihívássá alakul, ha elfogadjuk őket, s ilyenkor például meghatározott fegyverekkel, nagyobb számú rémséggel, esetleg korlátozott látási viszonyok közepette, vagy épp időre kell boldogulnunk. Escort-missziók, valamint védekező feladatok (meglehetős szabadsággal mozgatható robotágyúk segítségével) színesítik még a palettát.
Osztályharc
Habár jutott a kampányra is néhány újítás, a puskapor javát a multiplayerben durrogtatta el a People Can Fly és az Epic Games párosa - ezt ugyebár nem próbálhatta ki az, akinek a Gears of War: Judgment Xbox 360 torrent verzió jutott, mert nem bírt várni, vagy ami még rosszabb, nem szokott fizetni. Korábban legfeljebb kinézet, illetve összeállított fegyverek tekintetében tértek el egymástól a játékosok által dirigált COG katonák, most viszont felbukkantak a multiplayer lövöldék visszatérő karakterosztályai a Soldiertől kezdve az Engineeren és a Scouton át egészen a Medicig. A harcosok küllemét a kampány szereplői alapján mintázták, így Baird lesz az, aki robotágyúkat telepít és szétlőtt barikádokat hegeszt össze. Padukkal rendszerint egy-egy magaslati ponton találkozunk, amint mesterlövészpuskájával zaklatja az ellent, és olyan gránátokkal hinti meg környezetét, amelyek kvázi aktív szonárként működve tisztán kirajzolják a tereptárgyak mögött lapuló ellenség kontúrját. Sofia ezzel szemben társai életének megóvásával lesz elfoglalva, ami az ő esetében kézrátétel, defibrillálás, vagy ráolvasás helyett gyógyító gázkeverékkel töltött gránátok dobálását jelenti. Végül és nem utolsósorban van még egy Cole-unk, aki jó katona módjára minden ledarál ami csak az útjába áll, s gondoskodik arról, hogy soha senki se fogyjon ki a munícióból. 
A lőszeres ládává alakuló gránát koncepciójáért tíz év szigorított járna, de azt el kell ismernem, hogy az alig néhány másodperces cooldown-nal sújtott képességek pörgős kis zúzdához járulnak hozzá, amihez azért minimális taktikai érzék sem ajánlott. Vagy legalább a csapatmunkára való alkalmasság a játékos részéről, hiszen lett légyen szó Overrun módról, vagy Survivorról, együttműködés nélkül nem húzzuk sokáig. A két játékmódot leginkább az különbözteti meg egymástól, hogy a Survivor egy felturbózott Horde (ami sajnos nem kapott helyet a Gears of War: Judgment multijában) emberek által irányított COG katonákkal és AI vezérelte sáskák hullámaival (szám szerint tízet kell talpon kihúzni), míg az OverRunban más játékosok törnek az életünkre sáskabőrbe (ticker, wretch, grenadier, kantus, rager, serapede, mauler, corpser) bújva. A COG csapat dolga egy fedlappal ellátott emergence hole védelme, ami spawn-pontként szolgál a sáskáknak, ha sikerül felszabadítaniuk. Ezt követően egy második e-hole körül folytatódik az adok-kapok, majd ha itt is alulmaradnak a katonák, akkor már csak a generátor marad hátra. Ha kihúzzák a visszaszámláló lejártáig, akkor nyert ügyük van, ha nem, akkor újabb rovátkát véshetünk a sáskák diadalát hirdető táblára.
Minderre csupán négy térképen (Estate, Island, Junkyard, Skyline) nyílik lehetőségünk, és sajnálatos módon ugyanezt mondhatom el a többi játékmódról is. A Gondola, Library, Rig, Streets négyes ad otthont a Free for All, a Team Deathmatch és a Domination csatáinak. Aligha kell bővebben kifejtenem, hogy miből is áll a magányos, illetve a csapatos mészárlás, ezzel szemben a Domination az Epic '99-es remekművéből, az Unreal Tournamentből lehet ismerős. A lényege nem más, minthogy a térképeken található három-három elfoglalandó pozíciót megszerezzük, és lehetőleg meg is tartsuk, hogy nekünk termeljék a győzelemhez szükséges pontokat, nem pedig a másik csapatnak.
Vér az, vagy csak rozsdafolt?
Mindamellett, hogy elismerem a fejlesztők abbeli igyekezetét, hogy megújítsák a Gears of Wart, hogy örömmel fogadtam a küldetések során szerzett csillagokkal megnyitható extra minikampányt, hogy már-már a D-napon éreztem magam a partra szállós jelenetben, hogy korábban még sosem lőttem le senkinek a fejét a nyakáról egy gondolában utazva, és hogy majd felfaltam a szememmel a látványos helyszíneket a múzeumtól a luxusvillákon át a győzelmi parádéig, be kell vallanom, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett.
Hiába pörgős és izgalmas a multi, ha semeddig sem tart a nyolc térkép. Hiába minden újítás, ha azok nem teljesen átgondoltak, és a varázsuk hamarabb elillan, mint egy fiatalkori fellángolás. Végső soron nem marad más, mint a szünet nélküli akció, a cimborák fejhallgatóból kiszűrődő kiáltásai, az örök darálás, ami elkap, magával ránt, és soha többé nem enged, ha óvatlan vagy.
A 2013/03-as GameStar magazinban hat oldalon keresztül olvashatjátok a Gears of War: Judgment teszt hosszabb, részletekbe menő változatát.
