Úgy látszik, a távoli jövőben tényleg alaposan meg fogjuk szívni, hiszen oly sok könyv, film és játék írta már le a sötét és depresszív, sugárszennyezett, vagy félig kihalt, mutánsokkal teli világokat, hogy ha hihetünk nekik, akkor kétség sem férhet a világ pusztulásához. Vajon változtat-e ezen a trenden a Fracture, és ebben a játékban minden szép és jó, mindenki vidám és boldog, az emberiség megoldotta a környezetszennyezés problémáját? Kitaláltátok: nem. A Fracture a szokásos poszt-apokaliptikus világábrázolást nyújtja számunkra, viszont más téren, platformilag pedig Xbox-on és PS3-on próbált újdonságot nyújtani.
Terraforminátor
A sztori szerint a klímaváltozás okozta borzalmas körülmények miatt az emberiség két pártra szakad. A pacifican párt úgy gondolja, hogy a probléma gyökerét azzal lehet megoldani, ha manipulálják az emberek DNA készletét, az Atlantic Alliance pedig inkább a kibernetikát tartja üdvösnek. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a két fél között elfajulnak a események és miután a pacifican párt az egész világot uralni szeretné, az AA úgy dönt, hogy elküldi a legjobb ügynökét, Jet Brody-t - téged - hogy intézze el a pacifian parancsnokot. Körülbelül nyolc óráig tart, amíg meg nem találod a fickót, addig mindenre lőnöd kell, ami él és mozog. Ja igen: közben még a föld szintjét is megemelheted, vagy lejjebb süllyesztheted. Hurrá.
„Another one bites the dust" (Queen)
Nos igen, a Fracture legnagyobb problémája, hogy hiába jó az alapötlet, maga a játék a szokásos TPS elemekből építkezik és a terraformáláson kívül nem sok újdonságot, vagy eredetiséget tud felmutatni. Úgy tudjuk páncélunkat feltölteni, mint a Halóban, a szokásos fegyverekkel durrogtathatunk, és vacakul irányítható járművekkel száguldozhatunk. A föld szintjének változatása a legtöbbször pusztán abban merül ki, hogy bizonyos falak mögé, csak akkor juthatunk be, ha „gödröt ásunk" alattuk, vagy azért emeljük fel, feljussunk valahová. Pár puzzle feladatot kell még így megoldanunk, de azok oly gyermekien egyszerűek, hogy még fejtörőnek sem nevezném őket. Harchoz sincs túl sok értelme felhasználni ezt a képességet, mert sokkal egyszerűbb lepuffantani mindenkit.
Shot-em-up
Maga a harc nem áll többől, mint hogy szünet nélkül irtsuk a hullámokban ránk törő ellenséget. Amikor kipucoltunk egy szobát, akkor állást menthetünk és jön a következő, well done. A rosszarcok ritka hülyék, és mind ugyanúgy néznek ki, de legalább sokan vannak, így a Serious Sam feeling is befigyel. A játék egyébként elég nehéz és időnként azt érzi az ember, hogy feleslegesen frusztrálják. Tipikusan azzal a helyzettel állunk szemben, amikor ki kell használnunk a buta MI hiányosságait a továbbhaladáshoz. Fegyvereinkhez különféle upgrade-eket is találhatunk, de nincs túl sok értelme, legfeljebb a gyűjtögetés élménye miatt szórakoztató.
Szürke szamár a szürke ködben
Na jó, gonosz vagyok, mert Fracture grafikája tulajdonképpen kellemes, csak éppen sokszor annyira szürkés és barnás, hogy az ember életkedve is elmegy mindentől. Értem én, hogy a jövő sötét és depresszív, de azért ennyi szürkés színárnyalatot talán nem kellett volna a játékba passzírozni. Később azért lesznek szebb pályák, különösen a téli hóesésest érdemes megemlíteni. Maga Jet Brody úgy néz ki, ahogy egy Jet Brody-nak ki kell néznie: a szokásos páncélos szuperhős, ellenfelei pedig névtelen és kissé unalmas külsejű alakok. A különféle robbanásos effektek viszont tényleg ott vannak a szeren.
A Fracture engem leginkább a Red Factionra emlékeztet: remek és igazán eredeti alapötlet, de sajnos maga a játék nem több egy átlagos sci-fi shooternél. Ámen.
