Nem az idei a Microsoft legerősebb éve saját kiadású játékok szempontjából. Először a Sea of Thieves, majd a State of Decay 2 okozott csalódást, sőt, ha nem csak a PC-re és Xbox One-ra egyaránt kapható címeket nézzük, ott a februárban megjelent Age of Empires: Definitive Edition, amit valahogyan, valami bámulatos trükkel sikerült elszúrni. Gondoltuk, majd a Forza Horizon 4 javít a helyzeten, és hát teszi is, de azért nem tökéletesen. Ez lett a sorozat eddigi leggyengébb része, melyből kikapartak pár dolgot, ami a korábbi játékokat hangulatossá tette, és bepakoltak egy rakás fölösleges tartalmat, amivel egyértelműen a most épp a Fortnite-ba beleőrülő generációt próbálják megragadni. Dudahangok, táncok, cipők és egyéb cuccok jelentek meg, amiket nem ugyanolyan jó kipörgetni a jutalomkeréken, mint egy értékes autót vagy jelentős mennyiségű kreditet. Szerencse, hogy Forzából még a rosszabb is jó.
Változnak az évszakok
Az eddig megjelent három játékot az is különlegessé tette, hogy kaptak egy hangsúlyos körítést, ami tényleg hozzáadott az élményhez. A Horizon fesztivál Coloradóba, Nyugat-Európába, majd Ausztráliába látogatott, nekünk pedig vagy résztvevőként kellett a csúcsig jutni, vagy szervezőként terjeszkedni és meghódítani az egész játékteret. A következő állomás Nagy-Britannia, viszont a koncepció egészen más. Van egy fesztiválhelyszín, de ezt csak egyszer-kétszer kell meglátogatnunk, amikor elég befolyást gyűjtöttünk (versenyzéssel, nyilván), hogy továbblépjünk a következő fázisba. Minimálisra tekerték a fesztiválhangulatot, viszont vásárolhatunk házakat, ahonnan kényelmesen intézhetjük autóink menedzselését, rendelhetünk újakat és nézegethetjük a garázsban lévőket. Olyan, mintha frissen költöztünk volna a környékre, és próbálnánk megismerkedni a helyi szokásokkal, látnivalókkal.
Az első 6-7 órában évszakról évszakra haladunk, néha közben egy-két bemutatóval (öt van összesen, melyek egyike pont ugyanaz a motoros cucc, amit a játék legelején is lejátszunk), majd megnyílik a világ, és különösebb, meghatározott cél nélkül autózhatunk tovább, csak pipálgatva a listákat, lépkedve a szinteket. A különböző típusú versenyek teljesítésével kategóriánként haladunk előre, szintenként kapunk valami jutalmat, és új események nyílnak meg, a 8-10. szint környékén pedig egy nagyobb, hosszabb összecsapás válik elérhetővé, amin - papíron - az adott divízió 12 legjobbja csap össze egymással. Indulhatunk szokásos, aszfalton vagy földúton zajló megmérettetéseken, kvázi illegálisnak számító, nem a fesztiválhoz tartozó utcai összecsapásokban (ilyenkor civil autók is nehezítik a közlekedést, illetve mindenki azzal megy, amivel szeretne), vagy akár gyorsulási versenyen is. Ez utóbbi jelenlegi formájában teljesen életképtelen, ugyanis szemben azzal, ahogy ezt más játékokban megoldották, itt nem a váltásra kell figyelni, csak nyomni a gázt egy egyenes pályán, 11 másik versenyző mellett. Azon kívül, hogy az indulásnál jó ütemben lépünk a pedálra, nem számít az ügyesség, csak hogy a legdrágább, legjobb teljesítményű járművel álljunk rajthoz. Gépi ellenfelek ellen szinte lehetetlen nyerni.
A többi versenytípustól azt kapjuk, amit eddig: megyünk, megpróbálunk szépen vezetni, hogy az első helyen érkezzünk a célba. Azok ugyanolyan élvezetesek is maradtak, mint voltak. A lehetőségek kiegészültek annyival, hogy teljesen saját versenyeket, útvonalakat készíthetünk, amiket aztán megoszthatunk másokkal, vagy letölthetjük a többiek versenyeit. Visszatért az eseményszerkesztő is, illetve a legtöbb menetnél nincs megszabva, milyen járművel indulhatunk, hanem az épp kiválasztotthoz igazodik a versenyek kategóriája.
A játék központi eleme az évszakváltozás. A szezonokból kapunk egy kis ízelítőt az első órákban; megnézhetjük, milyen a táj ősszel, télen és tavasszal. Láthatóan, érezhetően más mindig, de leginkább hangulatában; csak télen a hó miatt egy picit jobban oda kell figyelni arra, hogyan tartjuk az autót az úton, illetve ráhajthatunk befagyott tavakra, ősszel pedig gyakrabban esik az eső, víztócsák teszik nehezebbé a közlekedést. Az évszakok hetente váltják egymást, mindig új feladatokat hoznak, új kihívásokat, amikkel Forza pontokat gyűjthetünk, melyeket a #Forzathon shopban válthatunk be autókra, dudákra, öltözékekre, pörgetésekre, satöbbi. Dícséretes, hogy a Playground milyen látványosan és aktívan szeretné frissen tartani a játékot, meglátjuk, nem válik-e ez egy idő után túlságosan önismétlővé.
Ötkor tea
Nagy-Britannia északi része egy gyönyörű terep, ami a maga módján nagyon hangulatos, de nem a fiatalos, fesztiválos feelinget erősíti. Nagyon élveztem egy Jaguarral cikázni az erdőben ősszel, viszont az egész játékot inkább olyan úrias, James Bond-os, hazatérés után a teraszon whiskyzős hangulat járja át, nem pedig az eddig megszokott "száguldozz korlátok nélkül, fiatal vagy, buli van, élvezd az életet" feeling. Kicsit rosszul is éreztem magam, amikor behajtottam egy falusi ház udvarára és szétkergettem a baromfikat. Ausztrália nagyon változatos volt, ez kevésbé: most kapunk egy erdős részt, egy mezőkkel telit, pár falut, meg Edinburgh gyönyörű városát. Én nagyon szeretem a borongós hangulatot és a helyi építészetet, de az egész nem kapott el annyira (vagy nem úgy kapott el), mint bármely korábbi Horizon játék helyszíne. A változatosságot majd az évszakváltozás adja, de a hóval borított táj egységesen fehér, ősszel meg mindenhol a zöld-barna-sárga dominál.
Visszatértek a drift-zónák, a traffipaxok és az ugratások is, melyekhez szintén tartozik szintezés. Ami az elérhető események tekintetében igazán izgalmas, az a négy "minisztori" - ezek váltják ki a korábbi bakancslistás kihívásokat, amiket én ettől még nagyon hiányolok. Kaszkadőrként részt vehetünk filmforgatásokon (építhettek volna erre még scriptelt jelenetekkel, kamerákkal, vagy az üldözős jeleneteknél, teszem azt, üldözőkkel ahelyett, hogy csak A-ból B-be kell menni, miközben a rendező kommentál), egy sportautókölcsönző újdonsült résztulajdonosaiként kipróbálhatjuk a játék leggyorsabb verdáit Edinburgh környékén, driftkihívásokban vehetünk részt, vagy ami egyszerre a legjobb és a legkellemetlenebb, segíthetünk egy youtubernek, hogy videósorozatában bemutathassa kedvenc, egyéb videojátékokban feltűnt autóit. Vezethetjük az OutRun védjegyévé vált Ferrari Testarossát, a Smuggler's Run-hoz kapcsolt Ariel buggyt, vagy a rengeteg játékban felbukkanó Porsche 911 Turbót is. Az ötlet maga tényleg nagyon jó, remek tisztelgés ez a versenyjátékok múltja előtt, csak épp az, hogy közben a LaRacer nevű videós (akit csak háttal látunk, és nem ül mellettünk az autóban, ha neki teljesítünk feladatot) kényszeredetten kommentelésre, feliratkozásra buzdítja követőit, olyan, mint egy dabelő nagymama, vagy egy tanár, aki görcsösen próbál a fiatalok szlengjén beszélni, és elnökinek nevezi a tanulást. A puzzle, amiből egy darab hiányzik. A rohamosztagosos kifestőkönyv. Amikor karácsonyra Xboxot kérsz, de One helyett 360-at kapsz. Szóval nem nagyon jó. Nem akarom eltartott kisujjal azt mondani, hogy a Forzák a kifinomult ízlésű emberek játékai, de nem hiszem, hogy pont ezzel az iránnyal lehetne új érdeklődőket megfogni.
Sárga gumicsizma, fogselyemtánc
Ezt a youtuberes vonalat még el lehet viselni (az autók és azok játékos kapcsolatai tényleg a veterán gamerek szívéhez szólnak), viszont azt már nehéz, hogy milyen szinten pakolták tele a játékot testreszabási lehetőségekkel. Választhatunk egy karaktert, aki egy szót sem szól, és csak áll, míg az átvezetőkben többiek magyaráznak hozzá (akik valamiért LaRacerhez hasonlóan általában a kamerának háttal állnak, nem tudom, arcot nem akartak modellezni, vagy csak arcmozgást). Őt felöltöztethetjük mindenféle ruhákba, még motoros szerkóba is (nincsenek a játékban vezethető motorok), sapkát, szemüveget, orrdíszt(!) adhatunk rá, illetve válogathatunk gesztusok közül, amik többnyire táncok, melyeket győzelem esetén és a versenyek előtt lejthet a sofőr. Az még önmagában nem probléma, hogy ezek bekerültek a játékba (akármilyen hülyén is néz ki, ahogy egy gyönyörű, elegáns Aston Martin mellett majommódra ugrál egy idióta), viszont az igen, hogy a pörgetéseknél ugyanolyan eséllyel kaphatunk egy kocsit vagy egy sapkát, 175 000 kreditet vagy egy dabelést, valami drága ritkaságot vagy egy dudahangot. Eddig ha nem egy kocsi járt, akkor legalább pénz, amiből aztán vehettünk kocsit. Még a NEM NYERT mező is jobb lenne egy balettcipőnél. Természetesen sokkal többször jött ki valami olyan, amit már elvből sem használnék, mint helyette mondjuk egy autó, melyet csak azért is kipróbálok, mert bekerült a gyűjteménybe. A 450 darabból álló járműkínálat egyébként most is nagyon változatos és sokrétű, csatlakozott a választékhoz pár kamion is például, de talán itt lenne az ideje túllépni az autókon és megpróbálkozni motorokkal, quadokkal is. Csak egy ötlet.
Csak együtt nyerhetünk
A többjátékos lehetőségek kapcsán az egyik legnagyobb újítás az, hogy ha netre vagyunk csatlakozva, a világot nem drivatarok, hanem valódi játékosok járják, velük futhatunk össze, hogy gyönyörködjünk egymás autóiban, vagy instant indítsunk egy gyors versenyt. Szerencsére kikapcsolhatjuk az ütközéseket, így a trollkodás nem nagyon fog működni. A másik a Csapat Kaland (nem én fordítottam így a Team Adventure-t, van magyar nyelv a játékban, erről később), amihez még rangsorolt mód is tartozik havonta cserélődő, szezonális jutalmakkal. Ebben a versenyzők két csapatra oszlanak, és teljesítményükkel a csapatuk eredményességéhez járulnak hozzá. Lehet hagyományos versenyeket és a korábbról megismert zombis, zászlós multis módokat játszani, és ezeket szabad kószálásos versenyek kötik össze, melyeknél csak az számít, hogy a többieknél gyorsabban érjünk célba. Jó móka, de ez sem mutat sok újat.
Eposzi versenyteherautók
A játék teljes magyar feliratozást kapott, ami mindenképp dícséretes, de a lokalizálás folyamatán még lehetne javítani a következő alkalomra. Az egy dolog, hogy a játék által használt betűkészletek nem támogatják az "ű"-t és az "ő"-t, de zavaróbb, hogy néhol láthatóan fogalmuk sem volt a fordítóknak, adott kifejezések mire vonatkoznak, vagy mindenképp ragaszkodtak a tükörfordításhoz. Így lehettek az epic szintű megszerezhető cuccok eposziak ahelyett, hogy zöldtől sárgáig mondjuk "gyakori, ritka, nagyon ritka, legendás" lett volna a sorrend, a racing truckból versenyteherautó, ami inkább versenykamion, a "thread the needle" kifejezés meg "fűzd be a cérnát" helyett "fűzd be a tűt". A "barn find"-okra, azaz a pajtákban található autókra a "csűrlelet" kifejezést használják, aminek kapcsán nem tudom, mit érezzek. Számos példa van még, de így vagy úgy, amikor gondolkodni kell, hogy mit takarhat egy-egy felirat, akkor nem igazán jó a fordítás. Az esetek többségében megértettem, és nem a fordítókat hibáztatom, de valami nem stimmelhetett a folyamatban.
Ezeken túl a Forza Horizon 4 olyan, mint az eddigi részek: versenyzünk 40 órán át, míg mindent teljesítünk, többnyire érvényesülhetünk akkor is, ha nem teljesítmény, hanem személyes preferencia alapján választunk kocsit, csodálatos a látvány (Xbox One X-en már 60 fps-sel is tud futni!), példás az autók kidolgozottsága, többnyire úgy viselkedik az MI, ahogy kell, és csak néha akadnak be a kevésbé okos, rivális Drivatarok a falakba végérvényesen. Csak épp nem sokat fejlődött a Horizon 3-hoz képest, kevésbé érezhető, hogy egy fesztiválon vagyunk, és a fiatalokat célzó táncok és cuccok képesek megölni az élményt. Aki ezeken túl tud lépni, és nagy kedvelője a sorozatnak, vágjon bele, de talán most jött el az idő, hogy a Playground kapjon még egy kis haladékot, hogy komolyabb változtatásokat, újításokat tudjon eszközölni. A Motorsport is elfáradt már a hetedik részre, nem szeretném, hogy ennek is ez legyen a sorsa, mert a Horizon játékoknál még mindig nincs feelingesebb, élvezetesebb autós játék, ami az alkalmi játékosoknak és a versenyjátékrajongóknak egyaránt jó élményt kínál.
